Vigyázzon a pénzére, ha kitör a háború!

Fotó: Getty Images / Keystone

-

Az ukrajnai és a közel-keleti háború globális folyamatokra gyakorolt hatása egyelőre korlátozott, de kellően mély gócpontok ahhoz, hogy befolyásolják a pénzpiacokat. Főleg, ha egyik vagy másik konfliktusban komolyabb, nyíltabb szerepet vállal Oroszország, illetve az Egyesült Államok. Adunk pár tippet, mit vagy mit nem tanácsos tenni a pénzünkkel háborús időkben.


Nehéz lenne vitatni, hogy egy háború nem tesz jót a gazdaságnak. A háborúzó államok a rendelkezésükre álló pénzt fegyverkezésre fordítják, ahelyett, hogy beruházásokra költenék, a munkásokat pedig a gyártósorok helyett a lövegek mellé osztják be. De még a háborúnál is többet árthat egy ország gazdaságának a háború közelsége. A jövő bizonytalansága.


A hosszú távú piaci folyamatokat tanulmányozó szakértők szerint a befektetők bizalma mindig a tényleges fegyveres konfliktus kirobbanása előtti utolsó órában volt a legalacsonyabb, ám vállalkozó kedvük rögvest visszatért, mihelyst országuk hadi ösvényre lépett. Így volt ez a második világháborúban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol a hadba lépés idején mélyponton voltak a részvényárak, és ez történt Németországban és Japánban is, ahol 1942-43-ban – a háború fordulópontján – szárnyaltak leginkább a tőzsdék.



A vihar előtti csend?

Várhatóan így lesz ez Oroszországban is, ahol a háborús kilátások miatt a devizapiac és a részvénypiac is történelmi mélypontra zuhant. A jövő bizonytalansága visszavonulásra késztette a pénzembereket – hiszen jelenleg lehetetlenség, de legalábbis megfontolatlanság lenne meggyőződéssel állítani bármi biztosat a Kreml következő lépéséről –; ennél már az is tisztább, kezelhetőbb helyzet lenne a számukra, ha a mostani konfliktus nyíltabb háborúvá mélyülne.

Az orosz rubel az 1998-as devizaválság óta nem volt ilyen gyenge, az orosz jegybank beavatkozásai pedig csak a devizakészlet apadásából észlelhetők, az árfolyam korrekciójából nem. Az orosz valutánál csak az újabb államcsődbe sodródott argentin peso teljesít gyengébben az idén. Olyannyira, hogy a Rosszija Bank (az orosz jegybank) minden cáfolata ellenére makacsul tartja magát a pletyka, hogy Oroszország hamarosan korlátozni fogja a tőkekiviteli lehetőségeket.

A tőke valóban menekül az országból (a becslések szerint idén összesen 100-120 milliárd dollárt vonnak majd ki a befektetők az orosz piacról), az egyre valószínűbb kamatemelés pedig még inkább megnehezíti majd a beruházásokhoz szükséges források előteremtését. Az orosz cégek a szankciók miatt nem férnek hozzá a nyugati hitelekhez, így egyre inkább az államra vannak utalva. Az orosz gazdaság idén még fél százalékkal bővülhet ugyan, de a körülmények érdemi változása nélkül jövőre már nyakig fog ülni a válságban.

A kilátások felmérhetetlenek. Nem egyértelmű, Moszkva vállalja-e a nyílt katonai beavatkozást Kelet-Ukrajnában az elszakadásért küzdő térségeket uraló milíciák mellett. Nem kizárható, hogy Vlagyimir Putyin végül úgy dönt, a Krím annektálásakor alkalmazott érvek a Baltikumban is beválhatnak, és oda is kiterjeszti az etnikai alapú konfliktust. Egyáltalán nem valószínű, hogy Kijev feladja az ország keleti részét a szakadárok javára. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy a háború legalább tavaszig elhúzódik, de az sem kizárható, hogy az Egyesült Államok hidegháborús fenyegetései válnak valóra, miszerint hosszú gazdasági háborúnak nézünk elébe.



Háborús stratégiák

S hogy mi a legjobb befektetési stratégia egy háborús gazdaságban? Ami a legtöbbünknek először eszébe jut, hogy készpénzzé tegyük minden befektetésünket. Sokak szerint azonban épp ez a legrosszabb stratégia, amit követhetünk. A készpénz az első, ami elveszíti az értékét egy háborúban. A háborús infrastruktúra fenntartásához ugyanis rettenetesen sok pénz kell, ezt pedig termelés nélkül csak pénznyomtatással, azaz az ország fizetőeszközének elinflálásával lehet elérni (ennek nagyon halvány jelei már mutatkoznak Oroszországban, ahol az élelmiszerárak idén majdnem 12 százalékkal drágultak) . A háborúban vesztes országok pénze pedig gyakran annyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták.

A válságok pedig a legkevésbé veszik figyelembe az országhatárokat. Az elmúlt száz év háborúiból kiderült: a háborúzó országok szomszédai alig nyújtottak nagyobb biztonságot a vagyonoknak, mint maguk a harcoló felek: a befektetések megtérülése alig 2 százalékkal volt jobb, a piac volatilitása (áringadozása) pedig mindössze 1 százalékkal volt alacsonyabb a háborús országok közvetlen közelében. Így az sem feltétlenül jelent megoldást, ha a határokon túlra menekítjük a pénzt.


Az ezüst, az arany és a platina – hasonlóan a műtárgyakhoz – sem tűnnek elég jó választásnak, hiszen nehezen értékesíthetők és könnyen ellophatók – és még csak nem is ehetők. Épp ezért lehet viszont jó ötlet egy vidéki birtok, főként, ha művelésre vagy állattartásra is alkalmas. A háborús gazdaságban az élelmiszer-utánpótlás aranyat ér, és a háború végével egy működő birtok nyereséggel értékesíthető. Bizonytalan befektetés lehet viszont az olaj, annak ellenére, hogy az árakon egyelőre nem látszik, hogy a Közel-Keleten háború van. A kínálat és kereslet kényes egyensúlya könnyen megborulhat, ha a szunnita radikálisok szélesebbre nyitják a hadszínteret.


Az iraki háború mégis megfontolandó tapasztalatokkal szolgál azoknak, akik hisznek az Egyesült Államokkal koalícióra lépett országok Iszlám Állam feletti gyors győzelmében. Az olajipari technológia iránti kereslet a háborút követő újjáépítés során, az olaj árfolyama pedig a háború alatt volt magas.

A békeidőben egyik legbiztonságosabb befektetési lehetőséget kínáló kötvénypiac is jóval az átlag alatt teljesített a háborús időkben. A győztes országok kötvényeinek hozama az inflációval még csak lépést tudott tartani, de a veszteseké akár 90 százalékot is veszíthetett az értékéből. A bátrabbak mellé azonban jóval nagyobb eséllyel társult a szerencse. A második világháborús amerikai tőzsdét tanulmányozó elemzőknek feltűnt, hogy a közvetlenül a háború előtt felkapott szektorok (energiaipari, nehézipari, hadászati cégek részvényei) a háború során sokkal gyengébben teljesítettek; míg azok az iparágak, amelyek a harcok előtt megfeneklettek (szórakoztatóipar, egészségügy, háztartási cikkek), a háborúban feltűnően jól szerepeltek.


Az amerikai részvénypiac hosszú távú reálérték-növekedése (a grafikon az S&P összesített részvényindex inflációval kiigazított értékváltozását mutatja)


háborús befektetés, újjáépítés

Mibe fektessem a pénzem?

A háborús befektetéseket tanulmányozók szerint az elmúlt évszázad legnagyobb tanulsága, hogy sajnos nincs egyetlen biztos hely az unokáinknak szánt megtakarításoknak. A párnacihába varrt bankók éppúgy elértéktelenedhetnek, mint a „tuti” részvénybe fektetett vagyonok.

A 19Az 1914-es amerikai tőzsde tíz legnagyobb cégéből 2014-re mindössze kettő működik még, a GE és a US Steel, de utóbbit már rég nem a blue chipek közt tartják számon (a száz legnagyobb cégből a század végére mindössze 18 maradt fenn). A legnagyobb cégek papírjait összefogó Dow Jones Ipari Indexben már jó ideje nem a gyáripari részvények vannak túlsúlyban, ahogy 1914-ben, az akkor menő cégek 80 százaléka pedig rég bezárt.

A tőke és így a kockázat megosztása tehát nemcsak békeidőben, de háborúban is jó stratégia lehet. A vidéki ingatlanvásárlás mellett a nem ciklikus szektorok – gyógyszeripar, vegyipar, dohányipar – részvényeibe történő befektetés is jó eséllyel értékálló lehet. A hadiipari papírok – bármennyire vonzónak is tűnhetnek egy háború előestéjén – gyorsan értéküket vesztik a háború során, így azoktól jobb távol maradni. A részvénypiaci mélyponton viszont akkor is érdemes bevásárolni, ha még nem látszik a konfliktus vége. A fundamentumaikban meggyengült, de a háború utáni újjáépítés során fontossá váló cégek – például nehézipar, gyáripar, energiaipar, építőipar – részvényei jó eséllyel megtérülő befektetések lehetnek.