Nem akarjuk titokban felépíteni Paksot, de valamennyire muszáj lesz

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

A paksi építkezés megkezdéséhez még három szerződést kell megkötni, ám ezeknek legfeljebb a részleteit ismerhetjük meg. Ma még azt sem tudni, kik írják alá a szerződéseket az oroszokkal. Aszódi Attilával, a paksi bővítésért felelős kormánybiztossal beszélgettünk.


Hol tart most a paksi projekt? Nyáron három „technikai jellegű” szerződés megkötéséről nyilatkozott.

Jelenleg zajlik az engedélyeztetési eljárás, emellett valóban három megvalósítási szerződés szövegezésén dolgozunk. Az első az új blokkok tervezési, beszerzési, és kivitelezési kérdéseiről szól, a második a reaktorok üzemeltetését és karbantartását szabályozza, míg a harmadik a nukleáris üzemanyaggal történő ellátást és a kiégett fűtőelemek kezelését részletezi.

Ezek a szerződések nyilvánosságra kerülnek, vagy ismét orosz honlapokat kell böngészni, hogy megismerjük a tartalmukat?

Ma sem értem, hogyan fordulhatott elő, hogy a hitelszerződés orosz oldalról került először nyilvánosságra. Az eddig aláírt két szerződést (a nukleáris együttműködésről szóló megállapodás és a hitelszerződés – a szerk.), a magyar kormány kötötte az orosz kormánnyal, tehát kormányközi megállapodások. Azok a szerződések viszont, melyeken most dolgozunk, magánjogi szerződések lesznek. Ezekben a megállapodásokban olyan kereskedelmi részletkérdések vannak, melyek nyilvánosságra hozatala egyik félnek sem áll az érdekében, és ez nem is gyakorlat az iparban, hiszen rontaná a felek versenypiaci pozícióit, sértené a társaságok üzleti érdekeit.

Kik tárgyalnak ezekről a megállapodásokról?

Orosz részről a Roszatom, magyar oldalról pedig a Miniszterelnökség és a hozzá tartozó társaságok tárgyalnak. Így a Paks II. szakemberei is segítik a munkát.

Tehát akkor a szerződéseket a nemrégiben a Miniszterelnökséghez került MVM Paks II Zrt. írja alá a Roszatommal?

Egyelőre még tárgyalunk arról, kik lesznek az aláíró felek. De az biztos, hogy magánjogi szerződések lesznek, mert erőmű építéséről van szó, amit egy társaság egy másik társaságnak épít.

Mikor írják alá ezeket a szerződéseket?

Még idén szeretnénk az aláírásra előkészíteni mindhárom megállapodást.



A paksi hitelkeret 10 milliárd euró, meg lehet építeni ennyiből az erőművet?

A 10 milliárd euró a beruházás 80 százaléka, a maradékot a magyar félnek kell állnia, tehát a teljes költségkeret 12,5 milliárd euró. Ebbe bele kell férni, és a nemzetközi adatokból az derül ki, hogy bele is lehet férni.

A magyar tapasztalat sokszor eltér a nemzetközitől. A most készülő szerződésekben lesz biztosíték arra, hogy ha az orosz fél hibájából csúszik az építkezés, esetleg pótmunkákra lenne szükség, kötbért kelljen fizetnie?

Vannak külföldi rossz példák is, a finnországi olkiluotói erőmű bővítése három milliárd euróról indult, és most tartanak 8,5 milliárdnál. Az a célunk, hogy ez Pakson ne fordulhasson elő. A jogászok többek között pont azon dolgoznak, hogy a kötbérre és egyéb szerződéses feltételre vonatkozó garanciák megfelelően kerüljenek bele a szerződésekbe, és természetesen bele is fognak kerülni.

A 10 milliárdos hitelszerződés gyakorlatilag egy devizahitel. Ha valamit megtanultunk az elmúlt években, akkor az az, hogy az árfolyam változása komoly problémákat okozhat. A paksi hitel esetében ki viseli majd az árfolyamkockázatot?

Ez egy devizahitel, ebben igaza van. Euróban van, ez azért fontos, mert az euró stabil, így az euró alapú elszámolás nekünk kedvező. Az árfolyamkockázat következményeit pedig kezeli a szerződés.

Ez egyfajta megosztott árfolyamkockázatot jelent?

A részletekről nem beszélhetek, mert ezek olyan kérdések, amelyek nem hozhatók nyilvánosságra ebben a pillanatban.

Előfordulhat, hogy ezek a beruházás megtérülését alapvetően befolyásoló részletek később sem lesznek nyilvánosak?

Én mérnök vagyok, ezért azt, hogy ennek a szerződésnek mely elemei hozhatók nyilvánosságra, most nem tudom megmondani. Ahogy korábban említettem, az üzleti érdekek sérelme miatt az iparban nem gyakorlat ilyen típusú szerződések nyilvánosságra hozása.

Egy előadásában korábban azt mondta, hogy „fontosabb az, hogy jó erőmű épüljön meg időre, mint az, hogy a magyar beszállítók aránya elérje a negyven százalékot.” Mégis hogyan lehet elérni azt, hogy a magyar beszállítók valóban magyar vállalkozások legyenek, ne pedig a Roszatom leányvállalatai?

A legfontosabb valóban az, hogy jó és biztonságos erőművet kapjunk, hosszú távon ennek van valódi gazdasági jelentősége. Ugyan szintén fontos, de ehhez képest másodlagos kérdés, hogy a beszállítókat hogyan vonja be az orosz fél. A szerződésben kitűzött 40 százalékos magyar beszállítói arány úgy is teljesíthető, hogy Magyarországon, magyar munkaerővel, de adott esetben külföldi tulajdonú cég dolgozik: az is magyar foglalkoztatást növel, és magyar adóbevételt generál.

A kormány visszatérő érve a külföldi tulajdonú vállalatok ellen, hogy kiviszik a profitot.

Olyan szerződéses megkötést nem lehet vállalni, hogy csak magyar tulajdonú cég vegyen részt bizonyos pályázatokon, mert az az Európai Unió szabályaival ellentétes lenne.



Egy paksihoz hasonló projekt az iparági sajátosságok és a magyar tapasztalatok miatt is különösen kitett a korrupciónak. Ezt hogyan próbálják meg kezelni? A Korrupciókutató Központ egy tanulmányban azt javasolja, hogy hozzanak létre egy korrupciós irodát, melynek feladata a költségek ellenőrzése, a határidők betartatása.

Nagyvállalatoknál valóban van ilyen ellenőrző részleg, és ez teljesen rendben van. Nekem szimpatikus a tanulmány ezen javaslata, és úgy gondolom, valamilyen hasonló eszközzel Paks II esetében is élni kell. Hogy pont ez lesz-e az az eszköz, azt most még nem tudom megmondani, ahogy azt sem, hogy ez az ellenőrző részleg a projekttársaságon belül vagy azon kívül lesz-e. Azt látom, hogy olyan szándék, hogy a korrupciós kockázatokat minimalizáljuk.

Kinek a részéről látja ezt a szándékot?

A kormányzat részéről is látom ezt a szándékot. Ezt a projektet azért akarjuk megvalósítani, mert szükség van az új blokkokban megtermelt olcsó áramra. Nem korrupciós okai vannak annak, hogy a Paks II megépítéséről döntés született.

A három közül az egyik szerződés az üzemanyag-ellátásról és a hulladékkezelésről szól. Az erőmű támogatói azzal érvelnek a bővítés mellett, hogy csökken az Oroszországtól való energetikai függőségünk, mert nukleáris üzemanyagot mástól is tudunk vásárolni. Az államközi megállapodásban viszont azt vállalta Magyarország, hogy 20 évig az oroszoktól vásároljuk az üzemanyagot.

Az elmúlt harminc évben az orosz üzemanyaggal nagyon jó tapasztalataink voltak. Jó minőségű, biztonságos, jó áron kaptuk, és az oroszok akkor is szállítottak, amikor a Szovjetunió épp szétesőben volt. Az az érdekünk, hogy ezek a műszaki és gazdasági szempontok érvényesüljenek, és ezeket egy alternatív szállító esetében is figyelembe kell venni. A másik szállítónak ki kell fejlesztenie és engedélyeztetnie kell azt az üzemanyagot, ami a Pakson épülő erőművekben használható, de ennek költségei vannak. Ha lenne elegendő atomerőmű üzemeltető, amelyiknek ugyanilyen üzemanyagra volna szüksége, és ezek közösen fellépnének, akkor egy másik szállító is könnyebben szóba jöhetne.

Erről az jut eszembe, hogy egy egyszerű nyomtatót olcsón meg lehet venni, viszont a bele való tinta nagyon drága, és a gyártók pont azon keresnek, hogy csak tőlük lehet vásárolni.

Az ok, hogy a gyártó nem emeli meg ötszörösére az árat az, hogy lehetőségünk van arra, hogy elmenjünk egy másik szállítóhoz.

Akkor lesz a szerződésben egy olyan kitétel, hogy nem emelkedhet bizonyos összeg fölé az üzemanyag ára, mert akkor kereshetünk más beszállítót?

Az ilyen szerződéseknél a felek meghatároznak egyfajta árképletet, így előre rögzített szabályok szerint történik az árak meghatározása. Így az eladó nem tudja önkényesen változtatni az árat.



Nagyban zajlanak az erőmű építésének előkészületei, többen perre is mentek azért, hogy a paksi bővítést megalapozó hatástanulmányai nyilvánosak legyenek. Egyesek szerint azért titkolózik a kormány, mert ezek a dokumentumok nem is léteznek. Ön látott ilyen anyagokat?

Rengeteg tanulmány készült, komoly háttérmunka előzte meg a döntést, amely így nem a levegőben lóg, hanem egy hosszú, megalapozott folyamat eredménye. A bővítésről már a '90-es évek elején elkezdtek gondolkodni, 2008 után pedig felgyorsult a munka. Sok vizsgálatot és elemzést végeztek el, amelyek azt mutatták, hogy ezekkel a feltételekkel meg lehet építeni az új blokkokat, sőt érdemes is.

Miért nem nyilvánosak ezek a tanulmányok?

Értem a nyilvánosságra való igényt, és magam is nyilvánosság párti vagyok, de azt is látni kell, hogy vannak korlátok. Az új blokkokat meg akarjuk valósítani, és ez az egész versenykörnyezetben működik. Versenyezni kell más energiatermelőkkel, más országokkal, és itt ellentétes érdekek vannak: ha mindent kiteregetünk, akkor a konkurenseink kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy ők tudják megvalósítani a saját projektjeiket, mi pedig nem. Az elmúlt fél évben nagyon sokat elmondtunk, de nem tudunk mindent megmutatni. A továbbiakban is azon leszünk, hogy amit a biztonsági és üzleti szempontok szem előtt tartása mellett nyilvánosságra lehet hozni, akkor azt megtegyük: nem akarjuk az atomerőművet titokban felépíteni.


Cikkünkhöz a Facebookon szólhat hozzá