Neked lesz jobb, ha adakozol

Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztőség / Bruzák Noémi

-

Itt a karácsony, amely egyben az adakozás már-már kötelező időszaka is. De mi van akkor, ha nem érzünk késztetést a jótékonykodásra, és még kicsit sem érzünk együtt a nincstelenekkel? Segíteni ebben az esetben is kell, mert azzal magunkon és saját gyerekeinken segítünk. Egy szétszakadó társadalommal mindenki rosszul jár – gazdasági érvekkel bizonyítjuk.


Magyarországon az utóbbi években nemcsak a szegénység nőtt meg drámaian, hanem az egyenlőtlenség is. A KSH novemberi, a magyar háztartások életszínvonalát elemző kiadványából kiderül, hogy a lakosság leggazdagabb tizede tavaly nyolcszor annyi pénzt vitt haza, mint a legszegényebb tíz százalék, és ez a különbség 2009 óta egyre nagyobb. A számokból az is kiderül, hogy a középosztály mérete szűkült, és azt, hogy ez bizony a „lecsúszásként” emlegetett jelenség, az igazolja, hogy a szegények száma viszont folyamatosan nőtt az elmúlt években.

A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenséget a világ legtöbb országában mérik. Kiugróan nagy, a magyarországinál is nagyobb különbségeket csak szegény országokban találunk. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az egyenlőtlenség együtt jár a szegénységgel, és ha egy ország a fejlődés útjára lép, a különbségek csökkenni fognak.


Az egyenlőtlenség mérésére használják a Gini-indexet. Ez 0 és 1 közötti értéket vehet fel; a nulla jelenti a jövedelmek tökéletesen egyenlő elosztását.


A tapasztalatok szerint ez azonban nincs így. Egyes országok jövedelme hiába kezd el nőni, célzott beavatkozás nélkül a nagy jövedelmi különbségek nem tűnnek el. Ráadásul azok az országok, ahol nagyok a vagyoni és jövedelmi különbségek, lassabban is növekednek: ha egy ország segít a szegényein, azzal minden társadalmi csoport jól jár.


Ott van növekedés, ahol kisebb az egyenlőtlenség

A függőleges tengelyen a vizsgált országok növekedése látható 1960 és 2000 között, a vízszintesen az országokban mért vagyoni egyenlőtlenség 1960-ban (Gini-index). Minél nagyobb volt egy országban az egyenlőtlenség, annál kevésbé volt képes növekedni.


Az emberek elpazarlása: oktatás

Egy modern gazdaságban – és sokak véleményével szemben Magyarország idetartozik – a növekedést már nem az ipar, hanem a szolgáltatások biztosítják. Persze vannak kivételes adottságú – például olajban különösen gazdag – országok, ahol egyedi tényezők húzzák a GDP-t, de könnyen belátható, hogy azok az országok, ahol az összetettebb feladatokat, bonyolultabb munkát igénylő szolgáltató szektor erős, ott gyorsabb a növekedés. Márpedig ennek eléréséhez az oktatás a kulcs: minél több ember kap megfelelő képzést és lehetőséget arra, hogy kihozza magából a legtöbbet, annál gyorsabb a fejlődés.

Csakhogy ez egy ördögi kör, amelyből külső segítség – országon belül a jómódú családok vagy az állam, globálisan pedig a fejlettebb országok támogatása nélkül – nehéz kitörni. Iskolába járni ugyanis csak azok tudnak, akiknek a szülei eléggé gazdagok ahhoz, hogy megengedhessék maguknak a taníttatás luxusát. És itt nemcsak a tandíjra vagy a szűkülő keretszámokra kell gondolni, hanem elsősorban a tanulásra fordított időre, ami alatt nem lehet dolgozni. Ha ránézünk a világ országaira (de vizsgálhatnánk Magyarországon belül a szegényebb településeket is), egyértelműen látszik, hogy ahol a családok gyerekei rákényszerülnek arra, hogy minél hamarabb munkába álljanak, ott a szegénység újratermelődik (az alábbi grafikonon a lejátszás gombra kattintva az időbeni változás is követhető). Az egyéné és az országé is, hiszen megfelelő képzettség nélkül csak alacsony fizetéssel járó munkához lehet jutni.


Az oktatás és a GDP kapcsolata


Az emberek elpazarlása: egészség

A gyarapodáshoz nem elegendő a megfelelő minőségű munka elvégzése, de az is fontos, hogy azt minél tovább végezzék az emberek. Az alacsony jövedelműek rosszabb minőségű ételeket esznek, és nem férnek hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz sem. Gyakrabban betegszenek meg, rosszabb teljesítményt nyújtanak a munkában, és rövidebb ideig élnek. Ha tehát pusztán racionálisan közelítjük az adakozás kérdését, és csak a saját zsebünket nézzük, akkor is arra jutunk, hogy ez óriási veszteség a gazdaságnak.


A születéskor várható élettartam és a GDP kapcsolata


Nem csak dolgozni kell

Aki kevesebbet keres, kevesebbet is költ; ennek szintén közvetlen hatása van a gazdaságra. Magyarországon a GDP nagyjából kétharmadát a lakossági fogyasztás teszi ki, így az alacsonyabb jövedelem közvetlenül is rontja az ország teljesítőképességét. Ráadásul, ha magas a szegények aránya, a megtakarítások is hiányozni fognak az országból, ez pedig a beruházások – és a további növekedés – hiányát is jelenti.


Politikai egyenlőtlenség

A vagyoni egyenlőtlenségnek nem csak közvetlen anyagi következményei vannak, ezzel is részletesen foglalkozott például a Világbank 2006-os World Development Reportja. Amikor a társadalom jelentős része hátrányból indul, ez azzal is jár, hogy ideje nagy részét önmaga fenntartására kell fordítania, így nincs lehetősége részt venni a közügyekben, nem tud beleszólni a társadalom alakításába. Az így kialakuló politikai egyenlőtlenségnek pedig az lesz a következménye, hogy a kevés kiváltságos a maga érdeke szerint hoz döntéseket és alakítja a szabályokat. Ezért a társadalom egésze és a gazdasági növekedés szempontjából is rossz döntések születnek: olyan intézmények jönnek létre, amelyek konzerválják a kiinduló és lassú növekedésre képes állapotot.


És egy sor egyéb következmény

A kutatások szerint a nagy különbségeknek egy sor további – gazdasági szempontból is – káros következménye van. Ilyen például a bizalomhiány. A társadalom nagyobb része nem bízik meg az ország intézményeiben – hiszen nem az ő jólétüket szolgálja –, így nem éri meg együttműködni: romlik a szerződések kikényszeríthetősége, az adómorál, nő a korrupció, így a külföldi befektetők is egyre kevesebb pénzt visznek az amúgy is nehéz helyzetben lévő országba.

Szélsőséges esetben az egyenlőtlenség magát a fennálló politikai berendezkedést is veszélyezteti: ha sok az elégedetlen, megnő a tüntetések, a felkelések vagy akár a polgárháború kitörésének az esélye is, abból pedig ritkán jön ki jól egy ország.



Ha tehát a szívünket nem lágyítja meg az ünnepi hangulat, vagy nem akarunk erkölcsi nagyságunkkal kérkedni, amiért segítünk a nálunk rosszabb helyzetben élőknek, nyugodtan elő lehet hozakodni a tudományos bizonyítékkal: ha adunk, azzal mindenki jobban jár.