Mindhárom visegrádi ország lekörözte a magyarokat

-

A Tárki évente megjelenő tanulmánykötete, a Társadalmi Riport idei kiadásából az derül ki, hogy a háztartások jövedelme, fogyasztása és a termelékenység területén is elég rosszul áll a szénánk Lengyelországhoz, Szlovákiához és Csehországhoz képest.


A terjedelmes kiadvány rengeteg témát boncolgat: a Magyarországon zajló demográfiai folyamatokat, az oktatást, a roma fiatalok életpálya-modelljeit, a háztartási megtakarításokat, a foglalkoztatást és a magyar gazdaságban zajló folyamatokat is vizsgálta a Tárki a kötet 2014-es kiadásában. A visegrádi országokhoz képest, az itthon végbemenő gazdasági folyamatok tekintetében egyáltalán nincs jó helyzetben Magyarország - emeli ki a hvg.hu.


Például a háztartások egy főre jutó bruttó rendelkezésre álló jövedelmének figyelembevételénél az látszik, hogy 2003-ban Magyarország még a második volt Csehország után, 2012-re már leszakadtunk a három másik országtól. Szlovákia és Lengyelország helyzete különösen javult, Csehország jövedelemszintje pedig gyorsabban emelkedett, mint hazánké. A legdinamikusabban növekvő szlovákok 2007-ben előzték meg országunkat, a lengyelek két évvel később. 2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlováknál, 2012-ben már 1900 euróval alacsonyabb annál.


Ugyanannyit fogyasztunk, mint tíz éve

A háztartások tényleges fogyasztása (az elfogyasztott javak és szolgáltatások összege, valamint a kormányzat és a nonprofit intézmények által a háztartásoknak nyújtott szolgáltatások) tekintetében is mind a három országnál rosszabbul állunk. 2003-ban még Csehország a „régi” EU-tagországok fogyasztási szintjének 63 százalékán, Magyarország az 58 százalékán állt, míg ezektől lemaradva Szlovákia 48, Lengyelország pedig 47 százalékon.


2013-ban viszont a lengyelek a nyugat-európai értékek 68, a szlovákok 67, a csehek 66 százalékán álltak, míg a magyarok tíz év után sem fogyasztottak többet: maradtunk 58 százalékon.


Csökken a munkatermelékenység

Nem mutatunk növekedést az egy ledolgozott órára eső GDP (munkatermelékenység) esetében sem. A visegrádi országok közül Magyarországon és Lengyelországban a legalacsonyabb a munkatermelékenység, nagyjából egy szinten is vagyunk, ami abból fakad, hogy a foglalkoztatottság szintje lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban, Ausztriában, Svédországban és Finnországban, és az egy foglalkoztatott által ledolgozott munkaórák száma sokkal magasabb, így a munkaintenzitás jóval meghaladja az EU15 átlagát.


A 2000-es évek első felében Csehországéhoz és Szlovákiáéhoz hasonló pályán emelkedett a hazai termelékenység, ám 2008 óta Magyarországot a munkatermelékenység – akárcsak a GDP – csökkenése jellemzi. A szerzők szerint ez aligha tulajdonítható a nemzetközi válságnak, hiszen ugyanebben az időszakban Lengyelországban és Szlovákiában felgyorsult az EU15-höz viszonyított termelékenységemelkedés, Csehországban pedig nem mutatkozott visszaesés.

A Tárki szerzői mindezeken kívül azt is kiemelik, hogy hogy 2010-től kezdődően megindult az alsó és legfelső jövedelmi ötöd közötti olló nyílása, vagyis nő a jövedelmi egyenlőtlenség.