Kezd összeállni Orbán Viktor álma, a nemzeti bankrendszer

Fotó: Getty Images/iStockphoto / Kajdi Szabolcs

-

Egy év alatt a hazai bankrendszer egyharmadát vonta magához a magyar állam; államosítással, bankvásárlással, közvetett tulajdonszerzéssel és úgynevezett partneri szerződésekkel kiépült a nemzeti pénzintézeti rendszer. Ez hosszabb távon elvileg aktívabb hitelezést hozhat, miközben már most remekül szolgálja egyes magánbefektetők érdekeit.


A VS.hu összesítése szerint immár hatezer milliárd forinton ücsörögnek azok a magyar bankárok, akiknek az a küldetésük, hogy nyíltan vagy a színfalak mögött, de az Orbán-kormány nemzeti pénzügyi szolgáltatásainak rendszerét építsék. Az állam egy év alatt maga alá gyűrte, illetve szolgálatába állította a hazai bankrendszer egyharmadát.

Állami bábáskodással átszabták a Takarékbank tulajdonosi körét, gyámság alá helyezték a takarékszövetkezeteket, megvették az MKB Bankot, újabb és újabb feladatokkal látták el a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB), a Magyar Postán keresztül pedig érdekeltséget szereztek az FHB Kereskedelmi Bankban, helyzetbe hozva a teljes FHB-csoportot.

Mindeközben új fogalmat ismerhettünk meg: a nemzeti pénzügyi szolgáltatások rendszerét. Hogy az micsoda? A Miniszterelnökség nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkársága kérdésünkre úgy definiálta, hogy azoknak az intézményeknek az összessége, amelyek “hozzá akarnak járulni a hitelezési aktivitás javításához, a pénzügyi szolgáltatások és fizetési módok megújításához, ezen keresztül pedig a gazdaság élénkítéséhez és a munkahelyteremtéshez“.


Normális viszonyok között ebbe minden egyes banknak bele kellene tartoznia, de az államtitkárság a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) és leányvállalatait, a Magyar Postát és érdekeltségeit, valamint a takarékszövetkezeti rendszert sorolja ide. Ezeken kívül az FHB kereskedelmi bankját stratégiai partnernek tekinti, az MKB Banktól pedig elhatárolódik, mondván, az nem tartozik az államtitkárság portfóliójába, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) irányítása alatt áll. Mindez az államtitkárság szerint nem tekinthető együttes bankcsoport létrehozásának.


Módszertani megjegyzések: a bankok nem feltétlenül ugyanazzal az elszámolási móddal teszik közzé mérlegüket; céltartalékként a (hitelezési) értékvesztésre elkülönített összeget igyekeztünk megjelölni; a takarékszövetkezetek esetében az integrációs szervezet az adatok forrása, de a céltartalékot nem közölte.



Ha azonban nem tekintünk el attól, hogy az MKB 99,9 százaléka állami kézbe került, az FHB pedig ezer szállal kötődik a “nemzeti pénzügyi szolgáltatások rendszeréhez”, akkor ez a pénzintézeti csoport a hazai bankok összesített teljesítményének - a 25 ezer milliárdos teljes mérlegfőösszegnek - az egyharmadát adja. Ez óriási potenciál, vetekszik az OTP 10 ezer milliárdjával.


Hivatalosan tehát ez az erő kell ahhoz, hogy hitellel lássák el a gazdaságot, a vállalatokat, az embereket. Míg azonban a kölcsönpénz özönére még várni kell, a nemzeti pénzügyi szolgáltatások rendszere máris szolgálja a magánérdeket.


Az ötletgazda és haszna

Pénzpiaci szakmai körökben az FHB Jelzálogbank elnökét, a kilencvenes években a Fidesz alapító körével is kapcsolatot tartó, majd Csányi Sándor OTP-jében felnőtt bankárt, Spéder Zoltánt tartják a rendszer ötletadójának, ha úgy tetszik, spindoktorának. Nehéz lenne erre cáfolhatatlan bizonyítékot adni. A hasznot azonban már ki lehet mutatni.

  • A Takarékbankban 13,75 százalékos részesedés
  • A postahivatalokban fél év alatt bő 30 milliárd forint betétgyűjtés
  • 28,5 milliárd forint bezsebelése az FHB kereskedelmi bankjáért
  • A díjbeszedő cégcsoport bevonása az állami közműszolgáltatásba
Lássuk, miként jött ez össze.


Spéder Zoltán, az FHB Jelzálogbank igazgatóságának elnöke


Magánstációk az állami banképítésben

Két évvel ezelőtt az FHB-t otthagyta két kipróbált vezetője: Vojnits Tamás és Lontai Dániel. Előbbi az államigazgatásban landolt, 2012 decemberében a takarékszövetkezetek átalakításának kormánybiztosává nevezték ki. Utóbbi 2013 januárjától az akkori fejlesztési miniszter (jelenleg a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős államtitkár), Németh Lászlóné tanácsadója, illetve a Magyar Posta igazgatója lett. 2013 szeptemberétől pedig már az MFB igazgatóságának elnöki pozícióját is Lontai tölti be.

2012-2013 fordulóján még kevesen tudták, hogy fél év múlva megszületik az a törvény, amely - az alkotmánybírósági beadványok ismeretében sokak szerint a tulajdon alkotmányos szentségét is megtörve - gyökeresen átszabja a Takarékbank tulajdonosi körét és a takarékszövetkezetek felügyeletét. Vojnits azonban bizonyosan a beavatottak között volt a jogszabály egyik kidolgozójaként. A törvény alapján, egy éven át tartó, pereskedésektől sem mentes folyamat eredményeként az FHB Jelzálogbank - a Magyar Posta és az MFB aktív közreműködésével - 13,75 százalékos közvetett tulajdonhoz jutott a Takarékbankban. Vojnits és Lontai a változásokat személyében is követte: Vojnits előbb a Takarékbank elnöke, majd vezérigazgató-helyettese lett, Lontai pedig a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének (SZHISZ) igazgatósági elnöke.

Közben beindult a Magyar Posta és az FHB stratégiai partnersége. Németh Lászlóné államtitkársága ennek szükségességét azzal indokolta a VS.hu-nak, hogy “a postavállalat korábbi hasonló nagybanki partnerei felmondták a korábbi együttműködési megállapodásokat”.

A “nagybanki partnerek” az OTP és az Erste voltak, amelyek közel sem felmondásként élték meg a történteket. Az Erste például hivatalosan is úgy kommunikálta az együttműködés megszűnését, hogy “a Magyar Posta megváltozott stratégiája” nem tette lehetővé a szerződés fenntartását. A helyükbe lépő FHB az idei év első felében bő 30 milliárd forint forrást köszönhet a stratégiai partnerségnek, a postás kisasszonyok ennyi pénzt gyűjtöttek be a postákon megfordult emberektől az FHB-nál vezetett számlákra.

A múlt héten pedig újabb jószolgálatot tett a Magyar Posta az FHB Jelzálogbank tulajdonosainak, köztük Spéder Zoltán cégének, az A64 Vagyonkezelő Kft.-nek. Az állami posta 28,5 milliárd forintért megvette az FHB Kereskedelmi Bank 49 százalékát. Jókor jött ez a kis pénzpumpa az FHB-nak, hiszen - a külföldi érdekeltségű magyarországi bankokhoz hasonlóan - már éppen a zsebükbe kellett volna nyúlniuk a tulajdonosoknak a hiányzó tőke pótlására, mikor az állami tulajdonú postavállalat úgy döntött, hogy bankrészvényeket vásárol, történetesen éppen az FHB portfóliójából.

Az FHB Jelzálogbank már a tavalyi évet is 4,7 milliárd forint veszteséggel zárta, amihez a devizahiteles elszámolás miatt legalább 17-20 milliárd forint fizetnivaló társul. Az FHB-nak várhatóan ennyit kell visszafizetnie ügyfeleinek az árfolyamrés és a tisztességtelen szerződésmódosítások miatt (feltéve, hogy lezárulnak az ezzel kapcsolatos perek, és az állam nyer). A Magyar Posta 28 milliárdjából már könnyedén futja ezekre.


Ha pedig mindez még nem lenne elegendő haszon a nemzeti pénzügyi szolgáltatások rendszerének oldalvizén, akkor máris itt van az újabb lehetőség, az Első Nemzeti Közműszolgáltató. A postával kialakított együttműködés keretében ugyanis az FHB díjbeszedésre szakosodott vállalkozásokban is érdekelt. Márpedig az állam nemcsak a gáz-, az áram- és a távhőszolgáltatás piacára akar belépni, hanem a díjbeszedést és az ügyfélszolgálatokat is központosítani szándékozik a közműszolgáltatásokban. A kormány pedig ennek intézményéül a Magyar Posta-FHB tulajdonosi körébe tartozó díjbeszedő cégcsoportot szemelte ki.


A nemzeti szolgáltatások mindenese

És itt jön a képbe a Magyar Fejlesztési Bank, amely az elmúlt hónapokban egyre-másra kapta az újabb és újabb feladatokat. Ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat a nemzeti útdíj- és a nemzeti mobilfizetés felett, és övé lesz a Főgáz a nemzeti közműszolgáltatás keretében. És ha már övé lett a Mol-tól megvásárolt stratégiai gáztároló üzemeltetője, az MMBF Zrt., akkor miért ne legyen gázkereskedő cége is; a napokban megalakult az MFB Földgázkereskedő Zrt.

Mintha az állam a saját konkurenciáját akarná megteremteni a még mindig Simicska Lajos érdekeltségi körébe sorolt Magyar Villamos Művekkel (MVM) szemben, ahol az elmúlt években ugyancsak szép gázüzletág növekedett fel az E.On-tól megvásárolt gáztárolókkal. Az MFB a VS.hu érdeklődésére azt mondta, hogy mindez a partnerség jegyében történik. Emellett az is magyarázatul szolgálhat, hogy a gáztároló-vásárlás és egyéb ügyletek már kimerítették az MVM pénzügyi lehetőségeit, ráadásul uniós szabályok alapján nem lehetnek egy kézben az energiaellátás közművei, valamint kereskedelmi és elosztói jogai.


Úgyhogy itt az új jolly joker, az MFB, amely a pénzpiacokról még könnyedén fel tud szívni néhány százmilliárd forintot, hogy valamelyik nemzeti ügyet szolgálja. Mint a VS.hu-nak az MFB megerősítette, ezzel az államháztartást nem is terhelik, hiszen a fejlesztési bank attól független, úgynevezett szuverén adós. A tervek szerint
azzal a több tízmilliárd forinttal is az MFB-t, illetve annak leányvállalatait stafírozzák ki, amelyet az európai uniós pénzekből a következő hét évben visszafizetendő támogatásként nyújtanak a vállalkozásoknak hitelként, kockázati tőkeként vagy garanciaként.


Állami szerepvállalás - érvek és ellenérvek

Mi az értelme mindennek? Bankpiaci szakértők sem vitatják, hogy a takarékszövetkezetek megerősítése és egységesítése jót tehet a kínálatnak. Elég nagy tőkén és pénzforgalmon ülnek, eddig mégsem volt érdemi szerepük a hitelezésben. Ezen érdemes változtatni. A hatékonyság azonban hagy még kívánnivalót maga után, hiszen az integrációs szervezet már egy éve létezik, mégis folyamatosan dőlnek be a takarékszövetkezetek, és az állami ígéretek ellenére a többi takarékszövetkezet továbbra sem siet a segítségükre, hogy helyreállítsa a megroggyant fizetőképességet.


Kétségtelen az is, hogy a technológiai fejlődéssel párhuzamosan a postai szolgáltatások gyökeres átalakításra szorulnak. Ha az a kérdés, hogy miből volt a postának több tízmilliárdja a bankvásárlásra, akkor a válasz biztosan nem az, hogy a bélyegeladásból. A hagyományos üzleti tevékenységéből tavaly 12 milliárdos vesztesége volt a társaságnak, a pénzügyi tevékenységén viszont 10 milliárdos profitja. Az FHB bankjáért kifizetett 28,5 milliárddal pedig éppen kimerítette az eredménytartalékban veszteglő utolsó fillérjeit is.

A bankok hitelezési hajlandóságának helyreállításához tehát nem biztos, hogy a tulajdonviszonyokon kellett változtatni. Lehet, hogy elég lett volna a (többségében külföldi) magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokkal másképpen bánni. Ha az alábbi ábrát összehasonlítjuk a fentiekkel, akkor az látszik, hogy ha találomra kiválasztunk a “nemzeti” bankcsoport nagyságához mérhető három kereskedelmi bankot, akkor azok együttesen jóval nagyobb arányban vesznek részt a hitelezésben, mint a nemzetiek.


Módszertani megjegyzések: a bankok nem feltétlenül ugyanazzal az elszámolási móddal teszik közzé mérlegüket; az Erste mérlegében nem szerepel a vállalati hitelállomány.


Ha azonban sikerül is beindítani a hitelezést, és valóban kiaknázhatók a nemzeti bankcsoport nyújtotta előnyök, akkor is van még egy szempont. Európában ugyanis nem divat, hogy az állam egy alapvetően szolgáltatásra irányuló szektorban ilyen mértékű pozíciószerzésre törekedjék. Ezért mondták azt pénzpiaci szereplők a VS.hu-nak, hogy “ami itt Magyarországon történik, az példátlan Európában”. Szerintük félő, hogy az állami szerepvállalás politikai alapú döntésekhez vezet, márpedig így jókora veszteségeket lehet termelni, ami előbb-utóbb az adófizetők zsebére megy. Míg ugyanis a (külföldi) magánbankok tőkepótlását (külföldi) betétesek, befektetők pénzéből lehet megoldani, addig az MFB vagy a Magyar Posta veszteségeiért végső soron a magyar állam lesz a felelős.