Forintosítás: hamar lefagyhat a mosoly az adósok arcáról

Fotó: AFP / FABRICE COFFRINI

-

Egyre kevésbé az a kérdés, hogy a jelenlegi árfolyamokon megéri-e forintra váltani a devizahitelt, hanem hogy kötelező lesz-e a forintosítás. Úgy tűnik, 350 ezer adós kénytelen lesz lenyelni minden eddigi árfolyamveszteséget. Ez jogilag fair, de a mából visszanézve szinte bármikor máskor jobban jártak volna az adósok a forintosítással.


Kifejezetten izgalmas lesz látni az Igazságügyi Minisztérium által péntekre ígért forintosítási törvény tervezetét, különösen abból a szempontból, hogy a több százezer devizahitelest érintő átváltást miként tervezi levezényelni a kormány. Az első bejelentéstől számított szűk 24 óra alatt ugyanis a szabadon választható opciótól eljutottunk a kényszerig – ezt mutatja legalábbis az alábbi három kormányzati nyilatkozat:


Az átváltás nem kötelező, az ügyfél dönthet úgy, hogy továbbra is devizahiteles marad. Ekkor azonban a további árfolyamkockázatokat vállalnia kell

– figyelmeztetett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter vasárnap délután, amikor – meglehetősen szokatlan időpontban – először körvonalazta a forintosítás részleteit.

Hétfőn kora délután ugyancsak Varga Mihály a következőket mondta:


A devizahitel megtartásának feltételei lesznek. A devizahitelek forintosítását előíró törvény kihirdetése után 30 nap áll majd azok rendelkezésére, akik nem szeretnék, hogy devizában jegyzett jelzáloghitelüket forintra váltsák, hogy ezt jelezzék.

Szintén hétfőn délután pedig kiállt Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki már egyértelműen úgy fogalmazott:


Gyakorlatilag minden érintett devizahitelre kötelező lesz a forintosítás.

banki elszámoltatás, devizahitel, svájci frank

Hogy történik az átváltás?

A kormány és a Bankszövetség által kötött egyezség értelmében a forintosítás a 2014. november 7-i árfolyamon történik meg, illetve, ha ez kedvezőbb, akkor a Kúria június 16-i döntése és a november 7. közötti átlagárfolyam az irányadó. Ennek megfelelően az euróhiteleket 308,97 forinton, a svájcifrank-hiteleket 256, 47 forinton, a japánjen-alapúakat pedig 2,163-as árfolyamon váltják át.

A részletesebb magyarázatokból hétfő estére végül olyasmi körvonalazódott, hogy kvázi automatikusan minden devizaalapú jelzáloghitellel rendelkező adósnak forintra váltják a tartozását, és ez csak arra nem vonatkozna, aki 30 napon belül tiltakozik, továbbá igazolni tudja, hogy van állandó jövedelme devizában, és az legalább a minimálbér 15-szöröse. Merthogy 2011 óta csak ilyen feltételek mellett nyújtható új devizahitel.

(Ez a gyakorlat egy kicsit emlékeztetne a magán-nyugdíjpénztári tagok átléptetésénél már kipróbált módszerre: ott is az „igen” volt automatikusan beállítva a rendszerbe, vagyis mindenkit visszaléptettek, aki záros határidőn belül nem jelezte ezzel ellentétes szándékát.)

A jelen állás szerint tehát csak a 350 ezer érintett banki ügyfél egy szűk körének lesz választási lehetősége. Ezt erősítik Kovács Levente bankszövetségi főtitkár hétfő esti szavai is: senkinek nem kell tennie semmit, körülbelül jövő őszre minden automatikusan lezajlik. Addigra az adósoknak forintalapú és fair szerződésük lesz, és mindenkivel elszámolják az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatti jóváírásokat is. (A fair bankokról szóló törvényt várhatóan most kedden nyújtják be.)


Ki jár jól?

Hogy jól járnak-e ezzel az adósok, az már egy másik kérdés. Önmagában a forintosítás – a kormány által meghatározott november 7-i árfolyamon – egy tetemes árfolyamveszteség elkönyvelését jelenti; hogy kinek mekkorát, az attól függ, ki mikor vette fel a hitelét. Ez jogilag rendben is van, hiszen a Kúria is kimondta, hogy az árfolyamkockázatot a hiteleseknek kell állniuk, viszont az időzítés elég szerencsétlennek tűnik. Ha ránézünk az elmúlt évek árfolyam-alakulására, alig találunk olyan időpontot, amikor a mostaninál gyengébb lett volna a hazai adósokat legjobban érintő két deviza kurzusa. Az euró és a svájci frank az egymást követő bal- és jobboldali kormányok alatt trendszerűen erősödött a forinttal szemben.



Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, de ennek alapján kijelenthető: ha a forintosítást szinte bármikor korábban meglépték volna, akkor a hitelfelvevők kevesebbet buktak volna, mint amennyit most fognak. De mivel azt sem lehet látni, hogy a jövőben merre mozdulnak el a devizaárfolyamok (nem véletlenül a devizaspekuláció a létező legkockázatosabb műfaj a tőkepiacokon), az is elképzelhető, hogy még mindig jobb most leírni ezt a veszteséget, mint tovább ülni az árfolyamkockázaton. Matematikai esélye viszont annak is van, hogy egyszer csak megtáltosodik a forint, és a jövőből visszanézve majd kiderül, hogy az adósok nagyon szerencsétlenül jártak, amikor a mostani gyatra kurzuson konzerválták a tartozásukat. (Ezt 5-10 év múlva egy következő grafikonon majd talán bemutatjuk.)

Mindenesetre az átváltást valószínűleg nem lesz könnyű megélni, hiszen, ha eddig nem, akkor most teljesen világossá válik az adósoknak, hogy forintban kifejezve még mindig annyi tartozásuk van, mint a hitel legelején, hiába fizettek hosszú éveken keresztül a banknak. „Ez borzalmas” - mondta például Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség nevű civil szervezet vezetője (nem összekeverendő az éppen csődbe menő Széchenyi Hitelszövetkezettel). Mint a VS.hu-nak fogalmazott, az adósok most elképesztően csalódottak lesznek, és


azon se lepődne meg, ha hirtelen megugrana a tudatosan nem törlesztők tábora.

Egyetlen dologban bízhatnak az érintettek, ez pedig a bankok úgynevezett elszámoltatása. Az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések korrigálása révén nagy átlagban 25-30 százalékos törlesztőrészlet-csökkenésre számíthatnak a devizahitelesek (ezt egy korábbi példán már bemutattuk), bár ebben igen nagy szórások lehetnek, és nagyon nehéz egyedül kiszámolni, hogy kinek mennyi is jár vissza.


A kamatkockázat megmarad

Ami pedig továbbra is nagy kérdés – és erre vonatkozóan semmi nem hangzott még el a kormányzat vagy a Bankszövetség oldaláról –, hogy milyen feltételekkel kapnak majd forinthitelt az adósok. A BankRácio.hu adatbázisában böngészve a most elérhető legkedvezőbb forintlakáshitelek teljes hiteldíjmutatója (THM) már 5 százalék alatt van, ami versenyképes az egykori devizahitelek kamatával is. Persze nem mindegy, hogy ki mikor vette fel a hitelét (az induló kamat lehetett 4 és 7 százalék között bármi), de mivel az elszámoltatás után a legtöbb adósnak erre a szintre visszaáll a hitelterhe, ezt kell összevetni a friss ajánlatokkal.

Hosszabb távon viszont a kamatkockázatot sem szabad figyelmen kívül hagyni, az ugyanis – az árfolyamrizikó kiiktatása után - még mindig a rendszerben marad. (Ez nem magyar sajátosság, nem a politikusok vagy a bankok tehetnek róla, minden hitelpiac így működik.) Vagyis, ha a hátralevő futamidőben emelkedik – a most ritka mélyen tartózkodó – magyar alapkamat, akkor az előbb-utóbb megjelenik a kereskedelmi banki hitelek árában. Ennek kivédésére érdemes a lehető leghosszabb fix kamatperiódust választani – javasolja Gergely Péter, a BankRáció szakértője. Ma már akár 20 évre fixált kamatozású forinthitel is elérhető (igaz, még csak az UniCreditnél), de aki tényleg nyugodtan akar aludni, az ebben is gondolkozhat. Egy ilyen ajánlat nyilván drágább (most éppen 7,17 százalékos THM-mel kapható, de lehet, hogy ezt a 2 százalékpontos kamattöbbletet érdemes bevállalni, ha valaki arra számít, hogy a magyar alapkamat is emelkedik majd legalább 2 százalékpontot a jövőben.


Lesz-e verseny?

Rogán Antal, Varga Mihály és más kormánypolitikusok többször elmondták azt is, hogy versenyt várnak a kiváltó hitelek piacán, vagyis a bankok majd ráugranak a hiteleket forintosító ügyfelekre. Hogy ez mennyire lesz így, az nagyban függ attól, hogy kit mennyire tartanak jó adósnak a bankok (fizetett-e mindig időben, rendesen), illetve attól is, amit ma még nem tudunk: milyen feltételeket írnak elő a bankoknak. Ha ugyanis – egyébként az adósok védelmében – túlzottan korlátozzák például az általuk felszámítható kamatfelárat, akkor nem fogják egymást taposni az ügyfelek megszerzéséért. De elméletileg az is lehet, hogy miután az adósokat arra kötelezik, hogy forintosítsanak, a bankokat is kötelezik majd, hogy a kormány által kitalált áron adják a hitelt. Ez a következő napokban kiderülhet.


Surányi György már 2011-ben megcsinálta volna

2011 áprilisában Surányi György volt jegybankelnök, akkor a CIB Bank elnöke, Thomas Spurny akkori CIB-vezérigazgató és Barta György vezető elemző a mostanihoz eléggé hasonló ötlettel rukkoltak elő. Tanulmányukban azt javasolták: alakítsák forinthitellé a svájcifrank-alapú szerződéseket, nyújtsák meg azok futamidejét, és az állam adjon kamattámogatást is, hogy 30-40 százalékkal csökkenjenek a havi törlesztőrészletek; és hogy mindez ne okozzon brutális forintgyengülést, az MNB segítse a forintosítást a devizatartalék terhére.

Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter nem söpörte le a dolgot az asztalról, sőt, azt nyilatkozta, hogy napi kapcsolatban áll Surányival, és egyeztetnek róla, de a Bankszövetség egyhangúlag elutasította a felvetést, és rengeteg szakértő szétcincálta a koncepciót. Egy euró akkor 264 forint volt, a svájci frankért pedig 201 forintot kellett fizetni.