Cégtemető gyanúja a milliárdos állami támogatást bezsebelt vállalatnál

Fotó: Vígh Róbert / Vígh Róbert

-

Ha valakinek egyszer sikerült olyan céget birtokolnia, amelyben a szocialistáktól a Fideszig minden lényeges politikai erő képviselője ott volt, annak későbbi pályafutása is akadálymentes lehet. Akár egérutat is nyerhet a kifizetetlen alvállalkozók elől. Rácz Gábor, aki 10 éve a Vasas sportklubot üzemeltető cégben hozta össze a nagykoalíciót, megint angolosan távozott egy beruházásról. A Benini Köztársaság titokzatos tiszteletbeli konzulja a rendszerváltást követő években építette ki politikai kapcsolatait. Most félbehagyott beruházásokat épít.


Tulajdonost váltott a szentgotthárdi kézilabdacsarnokot építő cég, amelytől az alvállalkozók már több mint egy éve nem tudják behajtani több százmilliós követelésüket. A Nyugat-magyarországi Mérnökiroda Kft. új birtokosának, Timku Józsefnek a nevén tucatnyi olyan cég van, amely felszámolás alatt áll, vagy már kényszertörölték. A tulajdonosváltást három nappal azután jegyezték be, hogy a VS.hu februárban interjút kért a cég ügyeiben eljáró Rácz Gábortól. Az alvállalkozók állítják, hogy habár név szerint eddig sem Rácz volt a vállalkozás tulajdonosa vagy ügyvezetője, a kézilabdaklubbal is közös tárgyalásokon rendszerint ő jelent meg. (Rácz Gábor céges kapcsolatairól februári cikkünkben olvashat.) A sportcsarnok úgynevezett tao-pénzből épült: a Szentgotthárdon gyárat üzemeltető Opel a helyi kézilabdacsapatnak ajánlotta fel a támogatást a társasági adóbefizetésből. Ezekben az esetekben az állam – egy jogszabály alapján – a sportfejlesztések érdekében gyakorlatilag lemond az adóbevételről. A kivitelező cég, a Rácz Gábor üzleti köréhez köthető Nyugat-magyarországi Mérnökiroda Kft. felvette a támogatást, ám több alvállalkozóját – különböző hiányosságokra hivatkozva – nem fizette ki. Elvileg akár úgy is történhetett volna, hogy a 8-9 alvállalkozó mindegyike ténylegesen pancser. Csakhogy a szentgotthárdi sztori kísértetiesen hasonlít a Rácz Gábor nevéhez köthető többi cég történeteihez: a kilencvenes évek első felében a soproni húsipari cég bedöntéséhez, majd az autópályák mentén kábeleket fektető Dach Holding ‘94 Kft.-hez, a kétezres évek második felében pedig a soproni és váci mélygarázs történetéhez. Az alvállalkozók egy része mindenütt hoppon maradt, Rácz Gábor mindig következmények nélkül megúszta, és a váci garázs a mai napig nem készült el.

Kicsorbult a lánctartozás elleni fegyver is

A legújabb torzó a szentgotthárdi kézilabdacsarnok, ám az alvállalkozók hiába sorolták a döntéshozóknak Ráczék előtörténetét, mindenki csak a vállát vonogatta. A tao-pénzekért felelős államtitkárság februárban még azt mondta a VS.hu megkeresésére, hogy igyekeznek közvetíteni az üzletfelek között. Most viszont már teljesen hárított, mondván, a minisztériumnak csak ellenőrzési funkciója van a beruházás kapcsán, „nem vizsgálja és nem is vizsgálhatja” a támogatást kapó sportklub, valamint a fővállalkozó kapcsolatát. Holott az építkezés az év eleje óta áll, benne egymilliárd adóforinttal. Az építkezéshez az önrészt a szentgotthárdi önkormányzat adta azzal, hogy ingyenesen a sportklub rendelkezésére bocsátotta a 280 millió forintot érő telket. A beruházás vagyonvesztéssel felérő elakadása azonban látszólag hidegen hagyja a városvezetőket. Legalábbis újságírói kérdésre nem reagálnak. A VS.hu megkeresésére egyetlen önkormányzati képviselő, a független Virányi Balázs válaszolt. Ő annak idején sem támogatta az önkormányzati terület beáldozását. Most viszont ő is csak annyit tudott mondani, hogy Huszár Gábor polgármester úgy tájékoztatta a képviselő-testületet: a befejezéshez szükséges pénz megvan, és a csarnokot megépítik. Az alvállalkozók azonban azt gyanítják, hogy bottal üthetik a pénzük nyomát. Nem csak azért, mert már egy olyan tulajdonosa van a mérnökirodának, akinek a vállalkozói tevékenysége már-már egy cégtemetővel is felér.  Attól félnek, hogy a Mérnökiroda Kft.-t már kiürítették. Az adóhivatalhoz június 2-án benyújtott tavalyi mérlegbeszámolóból az derül ki, hogy a cég 2013-at 112 millió forintos veszteséggel zárta, a saját tőkéje mínuszba fordult. Kérdés, hogy így mi lesz a fedezet a fizetnivalóira. A társaság elszámolt 217 millió forintot egy pontosabban meg nem nevezett káreseményre, közölte, hogy a szentgotthárdi beruházás áthúzódik 2014-re, és „előre nem látható okokból annak vége még nem ismeretes”. Mindez azonban nem volt elég arra, hogy az egyik alvállakozó, az Alukonstrukt Kft. által indított per június 17-ei tárgyalásán a bíró egyetértsen a pénzét követelő céggel, amely úgynevezett biztosítási intézkedést kért. Ilyen esetben például zárolják a nem fizető cég számláját, hogy ha bizonyítást nyer a tartozás, legyen fedezet a kifizetésére. Pedig az eljárásba bevonták az úgynevezett teljesítésigazolási szervezetet, amelyet direkt azért állítottak fel egy jogszabály alapján, hogy a vállalkozói vitákat gyorsabban el tudják dönteni, és megfékezzék a lánctartozást. Ez most nem jött be. Bár a szervezet megerősítette, hogy az Alukonstrukt 97 százalékban teljesített, a bíróság most ezt mégsem fogadta el. A Mérnökiroda ugyanis azzal érvelt, hogy a tűzvédelmi bevonat nem megfelelő. Ezért a teljesítésigazolási szervezet pénteken ismét a helyszínen vizsgálódik, a bíróság pedig leghamarabb július 10-én ítélkezik. Több mint fél évvel a feljelentés után.


De kicsoda Rácz Gábor?

A sportember

Ha a legfőbb életművéről, a Vasas Labdarúgó Kft. tulajdonlásáról szóló könyvet hívjuk segítségül, akkor az derül ki, hogy egy németországi cégeket is üzemeltető vállalkozó, aki él-hal a fociért, és saját múltján, a sportvezetőkön és üzlettársain keresztül értékes kapcsolatok és információk birtokában van. Ha viszont azt nézzük, kik is szerepeltek 2001–2002-ben tisztségviselőként a Vasas Labdarúgó Kft.-ben, amikor ő volt a tulajdonos, akkor a politikai több lábon állás tűnik legfontosabb jellemzőjének. Rácz Gábor a róla írt könyvben Rácz Gábor a róla írt könyvben

Nagykoalíció

Egy róla szóló és kritikai éllel nem vádolható könyv idézi Rácz Gábortól a következő mondatokat: „Szeretem a futballt, tényleg megszállottan szeretem, de ez csak a dolgok egyik oldala. Mint üzletember a futball révén olyan kapcsolatokat köthettem, amiket anélkül nem tudtam volna, vagy legalábbis nehézségekbe ütköztek volna.” (Bocsák Miklós: Vasas-kaland, avagy Rácz Gábor feláldozása)

Így jutott el Rácz 2001 őszén a Vasas Labdarúgó Kft. tulajdonosi pozíciójába. Bár az említett könyv másról sem szól, mint a vállalkozó 200 millió forintjáról, amelyet úgy tett be a Vasasba, hogy sohasem látta azt viszont, a kibontakozó kapcsolati háló azt sejteti, aligha volt ez egy soha meg nem térülő befektetés.

Bár formálisan a Vasas Sport Club elnöksége döntött a kft. többségi tulajdonának az eladásáról, úgy tűnik, Rácz „nagykoalíciós” egyetértéssel került pozícióba, amihez sportkapcsolatai mellett a privatizációs időszakból ismert üzleti és politikai nexusai is hozzájárultak. Legalábbis erről vall az, hogy Ráczcal párhuzamosan kik lettek a Vasas Labdarúgó Kft. tisztségviselői. Ugyanattól a naptól, amikor Rácz a társaság többségi tulajdonosa lett, a felügyelőbizottságba  – az öttusás sportvezető, Török Ferenc mellett, aki megjárta a parlamentet az SZDSZ képviselőjeként – két „kakukktojás” is bekerült. Egyikük Rák György, a Co-Nexus egykori vezetője, másikuk pedig Szász I. Attila, aki néhány évvel később elvált felesége révén került be a köztudatba. A feleség, Mayer Aranka egészen a parlamenti vizsgálóbizottságig elmenve teregette ki Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak és korábbi párjának, Szász I. Attilának a tokajhegyaljai közös üzleteit, hogy ezzel bizonyítsa volt férje elmaradásait a vagyonmegosztásban.

Az kiderült, hogy az ügyvéd Szász közel áll az Orbán-családhoz. Így bár a Ráczról írt könyv szerint az a legenda járja, hogy Orbán Viktor, aki a Vasas-pályán is gyakran megfordult, egy megtagadott szaunázás miatt hátat fordított a csapatnak, Szászon keresztül mégis a Vasason tudta tartani szemeit. A Vasas ugyanakkor hagyományosan baloldali fellegvár volt, így a Fidesz-kormányzás alatt is a szocialista Katona Béla töltötte be a sportegyesület társadalmi elnöki posztját.

Maffiaszálak és a legfontosabb láncszem

Rácz Gábor  több vállalkozást is alapított a kilencvenes évek elején, köztük a Dachsystem Kft.-t és az Investtechnik Rt.-t. Ezeken keresztül jutott hozzá a Soproni Húsfeldolgozó Üzemhez 1994-ben, amely egy év alatt csődbe ment. A húsiparhoz, mint a későbbiekben is oly sokszor, a foci volt a kapocs. A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak (ebből lett a Ringa) ugyanis éppen a Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezető bírója volt az igazgatója. Az Állami Vagyonügynökségnek a soproni üzemre kiírt pályázatát éppen a Dachsystem és az Investtechnik nyerte meg. A veszteség néhány hónap alatt 50 millió forintra duzzadt, 1995 őszén pedig már megkezdődött az üzemeltetésre létrehozott Sopron-Hús Kft. felszámolása.

Az Investtechnikkel Rácz Gábor alvilági körökbe is bekukkantott. A cég 1995 elején rövid ideig résztulajdonosa volt a Boxinvest Kft.-nek, amelybe ugyanazon a napon, mint az Investtechnik, beszállt a maffiamódszerektől gyilkosság előkészületéig már sok mindennel vádolt és sok mindenért elítélt Tasnádi Péter, valamint a Conti-Car cégcsoport egyik tagja, a Conti-Car Videószolgáltató és Autókereskedelmi Kft. is. Ez utóbbi üzleti kör gyakorlatilag a magyar maffia érdekeltsége volt, részt vett az olajszőkítésben, áfacsalásokban, védelmi pénzeket szedett, és gyilkolt. A Conti-Car főnökeivel is kapcsolatban álló Portik Tamást éppen idén februárban ítélték el egy leszámolásért, 11 év börtönt kapott.

Rácz kapcsolati hálójában kulcsfigura Slosár Gábor. Üzleti kapcsolatra Rácz csak 2003-ban lépett az MDF-hez kötődő, a néhai miniszterelnököt, Antall Józsefet gazdasági tanácsokkal ellátó Slosárral, a privatizáció egykoron meghatározó személyiségével, aki a 2000-es évek végén már ügyvezetője volt Rácz soproni és váci garázsépítő projektcégének is.