Az orosz Roszatom dönti el, kinek jut a paksi bővítés milliárdjaiból

Fotó: MTI Zrt.Fotószerkesztőség / Koszticsák Szilárd

-

Négy év múlva, éppen a választási kampány idején lehet letenni az atomerőmű újabb blokkjainak alapkövét, a kivitelezők köre csak azután dől el. A megrendelő mindenesetre az orosz beruházó lesz, így őt kell puhítaniuk azoknak, akik falatokat akarnak kapni a legalább 3 ezer milliárd forintos tortából.


„A Roszatom dönt majd, kiket von be beszállítóként a paksi atomerőmű bővítésébe.” Ez volt a válasza Aszódi Attila kormánybiztosnak a VS.hu kérdésére, kin múlik majd, hogy kinek jut pénz a beruházásra szánt 10-12 milliárd euróból. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy Magyarország kulcsrakész erőművet akar vásárolni, ami azzal jár, hogy az építkezésnek minden felelősségét a szállító, adott esetben az orosz állami energetikai tröszt, a Roszatom viseli.

Ezzel azonban gyakorlatilag teljesen kikerülhető a közbeszerzési eljárás, hiszen a beruházásról kötött megállapodás alapján a Roszatom közvetlenül köthet szerződést a paksi bővítés beszerzéseire, ha az így kijelölt alvállalkozónak legalább 95 százaléka a Roszatom tulajdonában van – ez lehet például a cég magyarországi leányvállalata.
Azt pedig már nem részletezi a januárban megalkotott törvény, hogy az alvállalkozónak kik lehetnek az alvállalkozói. Erre a kormánybiztos csak annyit mondott, hogy a Roszatomnak szem előtt kell tartania a megállapodásnak azt a részét, miszerint a beruházási költség 40 százalékából Magyarországon aktív cégeknek kell megbízást adni, Magyarország pedig uniós tagállam, és így a beszerzési szabályoknak meg kell felelniük az uniós szabályoknak.


Lobbisták pozícióban

A Roszatomnál mindenesetre igyekeznek bebiztosítani a pozíciójukat a magyar lobbisták, és fordítva, a Roszatom igyekszik jól helyezkedni. Mint azt korábban megírtuk, az orosz nukleáris nagyágyú már két éve leányvállalattal is jelen van Magyarországon. A képviseletet a Roszatom marketingcége, a Rusatom Overseas Zrt. látja el. A magyarországi iroda egyebek mellett felel az orosz atomipari vállalatok érdekeinek képviseletéért Magyarországon, illetve a magyar cégek bevonásáért a Roszatom globális beszállítói hálózatába. Az irodát Bács Zalán vezeti, aki mostani megbízatása előtt az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. stratégiai vezérigazgató-helyettese volt.

Annál az MVM-nél, amelyet a legutóbbi időkig Simicska Lajos felségterületeként tartottak számon. Igaz, ez most változhat. Az MVM tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő az önkormányzati választások utánra tervezi a cég közgyűlését, amelyen napirendi pont lehet a vezérigazgató személye. Baji Csaba az elnök-vezérigazgatói megbízása előtt egy olyan energetikai cégnél dolgozott, amely Simicska érdekkörébe tartozik. Az MVM vezetőjének visszahívásáról a közgyűlés dönthet.

A Roszatom ugyanakkor még idén júliusban bejegyeztetett egy újabb céget, a Rosatom Central Europe magyarországi fióktelepét. Ennek az ügyvezetője viszont Walton Gusztáv, aki 2005 és 2010 között az állami Magyar Fejlesztési Bank aláírási joggal is felruházott egyik osztályvezetője volt.


Vagy megtérül, vagy nem

A Miniszterelnökség által az MVM-nél szervezett sajtóbeszélgetésen a magyar beruházó cég, az MVM Paks II. Zrt. vezérigazgatója úgy kalkulált, hogy a bővítéshez szükséges összes engedély 2017 végére lesz meg, így 2018-ban, vagyis a választási évben kezdődhet a kivitelezés. Felmérésük szerint tudása, képessége alapján mintegy 150 magyar cég vehet részt közvetlenül az atomerőmű bővítésében, és hasonló számban kaphatnak megbízást a kiegészítő beruházásokban. A munkálatok csúcsidejében 5-7 ezren dolgoznak majd a beruházáson, és 10-15 ezren a háttérből segítik az építkezést, amely a tervek szerint 2025-re fejeződik be.

A kormánybiztosi poszton szereplő nukleáris szakember, Aszódi Attila kitartott amellett, hogy a 10-20 év múlva szükséges villamosenergiát csak az atomerőművel lehet megfelelő áron garantálni. Számításai szerint a majdani működés teljes időtartama alatt átlagosan 15-17 forintba kerül a paksi áram kilowattonkénti önköltségi ára, ami 49-56 eurós árat jelent megawattóránként, míg a piaci ár ez utóbbihoz képest 56-60 euró lesz. Eszerint a beruházási költség – az oroszok 10 milliárd eurós hitelének költségeivel együtt – megtérül ugyan, de azt Aszódi is elismerte, hogy nagyon sok a bizonytalansági tényező a képletekben. Így a kormánybiztos reményeivel szemben a fenti számokból adódó 56 eurós nullszaldó könnyedén veszteségbe fordulhat.