Hazánk a tavalyinál pénzben többet, GDP-arányosan viszont kevesebbet költött kutatás-fejlesztésre, így távolabb kerültünk egy EU-nak tett ígéretünktől - derül ki a KSH friss adataiból.
A statisztikai hivatal közzétette a kutatás-fejlesztés (k+f) tavalyi eredményeit és a főbb számok megegyeznek az előzetes adatokkal: eszerint 2014-ben összesen 441 milliárdot forintot költöttek innovációra a magyar gazdasági szereplők, ami a GDP 1,38 százalékát jelenti. Ez utóbbi azért fontos szám, mert hazánknak van az unió felé egy vállalása, mely szerint 2020-ra a GDP 1,8 százalékát fogja k+f-re költeni.
Mit köszönhetünk a kutatás-fejlesztésnek?
Bár gyakran észre sem vesszük, a kutatás-fejlesztési, innovációs tevékenységek számtalan módon befolyásolhatják az életünket. Vegyük például a Google-t, amely nélkül ma már szinte elképzelhetetlen lenne bármilyen adatot, információt megtalálni, vagy éppen az Ubert és a Airbnb-t, amelyek teljesen átalakították a személyszállítási és a szállásfoglalási piacot.
A rossz hír, hogy ez az arányszám 2013-ban még 1,41 százalék volt, azaz forintban nézve hiába költöttünk 5 százalékkal többet innovációra, az elmúlt egy évben a gazdaság növekedése nagyobb volt, mint amennyivel többet a cégek és az állam az innovációra szánt. Ez egyébként azt is jelenti, hogy egy trend megfordult, hiszen 2007 óta nagyjából stabil volt a GDP-arányos növekedés, ám a tavalyi így is az utóbbi 20 év második legjobb száma. Forintban nézve viszont stabil növekedést láthatunk: 2000-ben még csak 105 milliárdot költöttünk erre a célra, ez 2005-re megduplázódott. 2010-ben értük el a 300 milliárdos határt, míg a 400 milliárdot 2013-ban.
Az EU egyébként 2020-ra 3 százalékos GDP-arányos célt tűzött ki magának, amelynek eléréséhez persze szükség van arra, hogy a többi tagállam nagyobb vállalásokat tegyen, mint Magyarország. Teendő pedig akad bőven, mivel az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat legfrissebb, 2013-as adatai szerint épphogy meghaladták a 2 százalékot a tagállamok GDP-arányos költségei.
A három százalék felett pedig mindössze három állam állt: Finnország (3,31 százalék), Svédország (3,3 százalék), illetve Dánia (3,06). Ezek után kevésbé meglepő, hogy éppen ezek az államok vállalták a legtöbbet 2020-ig, mégpedig azt, hogy elérik a 4 százalékot; sőt, mivel Dánia „csak” 3 százalékot vállalt, ezért tulajdonképpen teljesítette is a célkitűzést. Hogy a világban is el tudjuk helyezni a számokat, ismét az Eurostat adataihoz kell fordulnunk: eszerint Japán és az Egyesült Államok jóval az EU előtt jár, hiszen már most közelítik, vagy meg is haladták a három százalékos szintet, míg Kína, az utóbbi 10 évben szinte a semmiből feljőve, már az uniós szinten áll.
Néhány adatról röviden
Magyarországon az egy évvel korábbihoz képest 165-el kevesebb kutatóhely működött 2014, számuk így 2994-re esett. A k+f-beruházásra mindössze 63,5 milliárdot költött az ország, ami 14 százalékos visszaesés, miközben az összes k+f költség több mint felét (59 százalékát) a fizetések tették ki.
Érdekesség, hogy amíg 2004-ben a vállalkozások a k+f-ráfordítások alig több mint egyharmadát finanszírozták, 2014-ben már közel felét. Ez annak következménye, hogy míg az üzleti szféra az utóbbi tíz évben megháromszorozta, a külföld megnégyszerezte, addig az állami költségvetés csak másfélszeresére növelte a kutatás-fejlesztésre fordított összeget.
A kutatás-fejlesztés területi eloszlása az elmúlt néhány évben nem változott számottevően: tavaly is kiemelkedett Közép-Magyarország részesedése, de 2013-hoz képest nincs változás abban sem, hogy Dél-Dunántúl a sereghajtó, elmaradva a K+F-aktivitását tekintve évekig utolsó helyen lévő Észak-Magyarországtól.