Nem elég, hogy a plusz forrásért részesedést adunk neki a cégből, még seggfej is?
A Bessemer Venture osztott meg a Twitterén egy érdekes összeállítást arról, hogy milyen a legrosszabb kockázati tőkebefektető.
Az anyag szerzői számos negatív példát hoznak, így van, aki mindig elkésik a megbeszélésekről, csak azért, hogy onnan elsőként távozzon. Nem az a fajta elkötelezettség, amit egy startup akarna a befektetőitől igaz?
De talán még mindig jobb, mint az a befektető, aki szinte sosem jelenik meg személyesen, inkább telefonon, vagy éppen Skype-on lehet vele kommunikálni. Mondjuk valószínűleg tőle is több segítséget remélhetünk, mint attól, aki csak azt mondogatja, hogy mi vagyunk a legjobbak, de érdemi segítséget hiába várunk tőle.
Van a mogorva verzió is, amikor csak a negatívumokat hallhatjuk a befektetőtől: „Minden rossz, megmondtam, hogy ez lesz, ugyan miért vásárolnának fel minket?”
A korábbi cégvezetőkkel több gond is lehet, ilyen az, hogy alárendeltként kezel minket és állandóan csak a korábbi sikereivel kérkedik. Plusz tulajdonság, ha egy megbeszélésen csak az asztalfőre hajlandó ülni, ezzel is hangsúlyozva egyfajta felsőbbrendűségét.
Vagy talán az a legrosszabb, aki minden bérbe, apró kifizetésbe bele akar szólni?