?

Egy kérdés, két válasz, számos nézőpont. Erről szól a VERSUS, a VS.hu vélemény-rovata.

Nagyjából hetente felteszünk egy kérdést, amely mellett és ellen is érvel két szerző. Igyekszünk külföldi vagy külhoni magyar szakembereket megszólaltatni minden témánkhoz.

A kommentekben bárki reagálhat a felvetett kérdésekre, az egyes szerzők válaszaira.

A szintén általunk felkért “hozzászólók” rövidebb írásokkal teszik le a garast valamely oldal mellett.

Olvasóink szavazhatnak az egyik vagy a másik álláspontra, sőt a vita során meg is gondolhatják magukat.

Fontos kérdéseket értelmes vitában is meg lehet válaszolni. Győzzük meg egymást!

Van-e jövője a háztáji gazdálkodásnak?

Balogh Ákos

a Youtyúk.hu alapítója

Ma már bárki ehet akár a főváros közepén is tanyasi tojásból rántottát, elég ehhez két tyúkot örökbe fogadnia. Ha erre felkapta a fejét, figyeljen, milyen üzletfilozófia mentén működik a Youtyúk.hu vállalkozás.


Egyetemistaként és gépészmérnökként tíz évig laktam Budapesten, de visszahúzott a vidék: belejátszott ebbe a családalapítás, a gyerekek érkezése. Hiányoztak a vidéki ízek is, ezért a Veszprém megyei Litéren, ahová költöztünk, az egyik gazdától kezdtünk tojást vásárolni. Ő mesélte, hogy sok helyütt azért szűnt meg a háztáji állattartás, mert a falusi kistermelőknek túl bizonytalan helyzetet teremt, ha egyik-másik megrendelő elmarad, illetve nincs is idejük az értékesítéssel foglalkozni, piacra járni, városba szállítani. Mindezek következtében egyre többen hagynak fel a baromfiudvar fenntartásával.

Ezt a trendet szerettük volna megfordítani a feleségemmel. Először csak a falunkban gyűjtöttük a tojásrendeléseket, és összesítve juttattuk el a gazdához, afféle továbbértékesítőként. Aztán az ismeretségi körből egyre többen csatlakoztak, már Veszprémből is, és a két oldal, a termelők és a vásárlók igényeit felmérve kitaláltunk egy rendszert: ez lett a Youtyúk.hu weboldal.

Itt a megrendelő először megadja, hetente hány tojásra van szüksége, ez alapján a kalkulátor kiszámolja, ehhez hány tyúkot kell örökbe fogadnia. Persze, ez afféle jelképes örökbefogadás, a tyúk marad a gazdánál, de a megrendelő számára tojik. Ki lehet választani, hogy a vásárló melyik gazdától szeretne tojást rendelni, ők fotóval és rövid szöveggel be is mutatkoznak a weboldalon, de meg is lehet látogatni őket, ez a hitelesség szempontjából fontos. A megrendelt tojásokat heti rendszerességgel szállítjuk az átvevőpontokra, Budapesten jelenleg már 12 helyen megbeszélt időben várjuk a vásárlókat.



Biztonságot adunk a kistermelőknek

Egyéni vállalkozóként végezzük a beszállítóinktól érkező tojás továbbértékesítését. Fontolgattuk a szociális szövetkezeti üzleti formát, ám végül nem azt választottuk. Ahhoz ugyanis tagok kellenek, továbbá a szabályozás szerint szövetkezeté lenne a baromfiállomány, az ól, a szövetkezet termelné a takarmányt, intézné a baromfi gondozását stb.

Mi arra alapozunk, hogy azok a családok, akik becsatlakoznak hozzánk termelőként, saját lábukon állva, teljesen egyéni módon meg tudjanak ebből élni. Ha a gazdák betartják az általunk szabott feltételeket, ezt el is várhatják tőlünk. A gazdáknak maguknak kell megtermelniük a tyúkjaik táplálékát, amelynek 70 százaléka kukorica-, illetve búzadara, a többi pedig kizárólag természetes anyagokat tartalmazó takarmánykoncentrátum. A gazdák azt is vállalják, hogy a tyúkok szabad tartásban élnek, friss levegőn, napfényben kapirgálhatnak, legfeljebb éjszakára vagy hideg időben zárják be őket az ólba. Mindennek eredményeként mi valóban vegyszermentes, ízletes tojást kínálhatunk a vevőinknek.

Ezen kívül egyéb célpiacokra, például éttermeknek is szállítunk tojást, erre vannak más termelőink. Jelentkeznek új gazdák is, akik szívesen kipróbálnák az általunk ajánlott üzleti modellt, a multicégek helyett szívesebben dolgoznának otthon, a saját gazdaságukban, hogy ha mi tényleg tudunk nekik segíteni abban, hogy a megtermelt tojást eladják. A kistermelőknek biztonságot ad, hogy tervezni tudnak az állatállományukkal, hiszen nálunk a tojásrendeléseket egy hónapra előre kell leadni.

A mi gazdáinkat rendszeresen ellenőrzi a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal, mindenféle szabályozást betartatnak, ezt a megrendelőink maguk is ellenőrizhetik. Nálunk másból áll a minőségbiztosítás, mint a multiknál: amelyik gazdánk vállalja, hogy az általunk meghatározott feltételekkel tartja a tyúkokat, az egyébként is ebben a fajta állattartásban hisz, nem nyerészkedni akar, hanem komolyan gondolja. Ilyen feltételek közt amúgy sem lehet nagyüzemi mennyiségű tojást előállítani.

A honlapunkon is írjuk, hogy bárki, bármikor meglátogathatja a gazdákat, bejelentkezés nélkül is, hogy meggyőződjön a tyúkok tartási körülményeiről. Mindig vannak erre jelentkezők, és még soha nem volt probléma.



Három éve kezdtük, akkor voltam 27 éves. A gépészmérnöki pályával azóta végleg felhagytam. Ez a munka egész embert igényel, de nem is akartam mellette mást csinálni. Amióta megvan a Youtyúk, teljesen más lett az életminőségünk. Mondhatnám, hogy a magam ura vagyok, de persze a vevőnek alárendelve, mert mindig ők az elsők. Élő állattal foglalkozunk, tehát soha nem egyforma két nap, ugyanakkor az állatok nem nálunk vannak, vagyis képesek voltunk az ötletünk megvalósítása közben egy új életmódot kialakítani.

Korábban egy normál nyolcórás munkahelyen dolgoztam, de amit csináltam, nem volt számomra elég. Lehet, hogy ennél a mai emberek kicsit önzőbben gondolkodnak, nem tudom: ezt az életfelfogást részben otthonról hoztam, illetve mindig is igényem volt erre, a közösség fejlesztése volt a szándékom. A korábbi munkahelyemen egyre erősebben éreztem, hogy fölösleges dolgokkal nem akarok foglalkozni, például hogy három hónap alatt elromló tárgyakat tervezzek, amelyeket aztán kidobnak az emberek, pedig ehelyett értelmesebb dolgokra is költhetnék a pénzüket. Ezt nem gondoltam tartalmas életcélnak.

Számomra fontos, hogy a munkámmal hozzátegyek valamit, sőt: valami jót a világhoz, az emberek boldogságához. Ha társadalomfilozófiai szempontból akarom megfogalmazni a motivációmat, akkor az a célom, hogy Magyarország egyre jobb hely legyen. Ehhez pedig a társadalomnak felelősségteljesnek és tudatosnak kell lennie. Ahhoz, hogy a társadalom ilyen legyen, normális családok kellenek, hiszen azok képezik a társadalom alapkövét. És ahhoz, hogy normális családok legyenek, nem megfelelő életvitel az, ahogy anyuka 12 órát dolgozik az egyik helyen, apuka 14-et egy másikon, a gyerek egész nap iskolában van, utána bébiszitter vigyáz rá, aztán este 10-kor mindenki hazaesik, majd reggel 6-kor kezdődik az egész elölről.



A lassabb fejlődés egészségesebb

Arra gondoltam, hogy ha teszek valamit azért, hogy olyan profittermelő munkahelyek jöjjenek létre, amelyekből egyrészt meg lehet élni, másrészt szimpatikussá teszik a vidéki életet, harmadrészt lehetőséget teremtenek arra, hogy az adott család együtt dolgozzon, a saját gazdaságában, akkor Magyarországon ezen családok helyzete javulhat. Mi ezt a lehetőséget tudjuk nyújtani a gazdáinknak, hogy az együttműködésünk következtében javul az életminőségük – miközben nyilván saját magamnak és az én családomnak is ezt próbálom megteremteni.

Az emberek álmodoznak, de amikor a tettek mezejére kell lépni, elkezdik halogatni a terveik megvalósítását. Engem teljes mértékben támogatott a családom. Hozzá kell tennem, hogy másképp indultam, mint egy átlagos vállalkozás, amely az ötlete megvalósítására pályázatokon vesz részt, csak az elnyert összeget fekteti be, azt kockáztatja, és elsőként telephelyet bérel cégautóval. Mi azzal kezdtük, hogy háromezer forintért megvettük a domain-nevet, aztán még háromezerért Facebook-reklámokat vásároltunk. Az első időkben magam fuvaroztam a tojásokat az autómmal, közben apránként fejlesztettük a céget. Amikor segítség kellett, a családomtól kértem kölcsön pár százezer forintot.

Most már vagyunk akkorák, hogy biztosan sikerrel tudnánk pályázni valamilyen fejlesztési alaphoz, de az a véleményem, hogy a lassabb fejlődés egészségesebb. Ha ugyanis egy cég fejlődése nem organikus, ám közben hirtelen elnyer egy nagyobb összegű támogatást, az akkora fejlődésbeli ugrást robbanthat be, amely miatt az ember nem vesz észre olyan hibákat, amelyeket kijavíthatott volna, ha lassan fejlődik a cég.

A lassú fejlődésen és az általam követett üzleti modellen túl ez egyébként sem egy olyan vállalkozás, amelyből az ember egyik pillanatról a másikra meg tudna gazdagodni. Nem lesz belőle senki nagybirtokos, de arra elég, hogy mindannyian elfogadható életszínvonalon élhessünk a magunk gazdaságában, és tisztességgel előteremthessük a jövedelmünket. A gazdáink számára is megfelelő ez az együttműködés. Ők is megelégszenek a jelenlegi színvonallal, és nem akarnak „túlnövekedni”, egyikünk sem szeretne multicég, óriásvállalat lenni.

Ha a jövőre gondolok, úgy vélem, lehet ezt még tíz év múlva is csinálni, mert jónak érzem, hiszek benne. Elképzelhető persze, hogy bővítjük a palettát, és a tojás mellett más terményeket is forgalmazunk majd. Szeretnénk területileg növekedni, jó lenne, ha még több étterem és viszonteladó volna a vevők között, mert az erősíti a biztos bevételi oldalt. De nem az a cél, hogy felpörgessem a céget, aztán mondjuk öt év múlva eladjam, és kiszálljak. Szokták kérdezni, gondoltam-e három évvel ezelőtt, hogy ennyire megváltozik az életem. Igen, hát pont ezért vágtam bele!


Van-e jövője a háztáji gazdálkodásnak?


Van
Nincs

SZAVAZAT UTÁN