Egyenlőtlenség és lemaradás

Bálint Misetics

szociológus, a CEU doktorandusza

Egyenlőtlenség és lemaradás


A Fidesz uralmának már eddig is hatalmas emberi költségei voltak: a rendszerváltás óta soha nem voltak ilyen sokan szegények, soha nem volt a szegények jövedelme ennyire leszakadva a társadalom többi részétől, és soha nem volt a szegények és a gazdagok közötti jövedelemegyenlőtlenség akkora, mint most. 2007 óta közel duplájára növekedett azoknak a száma, akikkel előfordul, hogy nincs elég pénzük élelemre.

Mindez nem a véletlen műve, és nem is önmagában a gazdasági válság következménye. Ez a rezsim nem csupán az alkotmányos demokráciát, a jogállamot és hatalommegosztást tekinti ellenségének, hanem a jóléti államot is. A kormány társadalompolitikai intézkedései szinte kivétel nélkül az intézményesített társadalmi szolidaritás leépítésének, és így a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek növelésének irányába mutattak.

A Fidesz súlyos megszorításokat vezetett be az állami juttatásokhoz való hozzáférés és azok összege tekintetében, aminek eredményeképp jelentősen csökkent az állami készpénzes transzferek szegénységcsökkentő hatása. A legszegényebbek jövedelmét csökkentette a közmunkáért fizetett alacsonyabb bér is. Az OECD 32 tagállama közül (Görögország mellett) egyedül Magyarországon csökkentek a szociális közkiadások a válság éveiben, mindenhol máshol növekedtek. Tovább növelte a szegénységet és a jövedelemegyenlőtlenséget az adórendszer átalakítása: az egykulcsos adó bevezetése évente mintegy 330 milliárd forintnyi ajándékot jelent a társadalom leggazdagabb 20 százalékának, miközben a minimálbér környékén keresők adója éves szinten átlagosan a duplájára nőtt.

Az új munka törvénykönyve a bérmunkát végzők kiszolgáltatottságának fokozásán keresztül a dolgozók és a főnőkeik - tehát a munka és a tőke - közötti hatalmi egyenlőtlenséget növelte, a sztrájkjog korlátozása, a háromoldalú egyeztetések felszámolása, és a szakszervezetek háziasítása pedig gondoskodik róla, hogy ez így is maradjon.

A társadalmi egyenlőtlenségeket növeli a kormány családpolitikája, agrárpolitikája és lakáspolitikája is (a “rezsicsökkentéssel”, vagyis a háztartási energia árának az elsősorban a nagy fogyasztású háztartásoknak kedvező csökkentésével, valamint a devizahitelezéshez kapcsolódó közkiadások igazságtalan eloszlásával együtt). Az oktatási rendszer átalakítása - az integrált oktatás céljával való nyílt szakítás és a szegregáció lehetőségének törvénybe foglalása, a buktatás lehetőségének visszaállítása, a kötelező iskoláztatási korhatár leszállítása, a szakiskolákban a közismereti tárgyak visszaszorítása, valamint a közép- és felsőfokú oktatásba való bejutás lehetőségeinek a szűkítése - pedig biztosítja a társadalmi egyenlőtlenségek bővített újratermelését.

Sajnos joggal feltételezzük, hogy a Fidesz politikája a továbbiakban is a fent leírtak szerint alakul majd, mivel ez a rezsim ideológiájának két alapvető építőeleméből következik.

Szemben az államhatalom alkotmányos demokráciákra jellemző igazolásával, amely szerint annak gyakorását a politikai közösség egészének az érdeke - a közjó - vezérli, Orbán Viktor kormánya vállaltan csupán a középosztály nevében és érdekében gyakorolja a hatalmat. Ez nem jelenti azt, hogy a kormány intézkedései valóban a középosztály érdekeit szolgálnák (épp ellenkezőleg: az utóbbi években kizárólag a leggazdagabbak jövedelme növekedett, mindenki másé csökkent), de jelzi a szegénységben élőkért viselt közfelelősség felmondását.

Ebből következik az is, hogy a Fidesz ideológiájánaka nemzetre való minden hivatkozás ellenére sincs semmi köze ahhoz a nacionalizmushoz, amit például a reformkor költészete hirdetett. Az ugyanis a politikai nemzet egészére kiterjedő szolidaritás univerzalisztikus ideológiája volt, nem pedig a nyílt osztályönzésé. Vörösmarty Mihály szavaival, a demokratikus nacionalizmus azt jelentené:

"Hogy a legalsó pór is kunyhajában / Mondhassa bizton: nem vagyok magam! / Testvérim vannak, számos milliók; / Én védem őket, ők megvédnek engem. / Nem félek tőled, sors, bármit akarsz."

A kunyhóban élő emberek ma abban sem lehetnek biztosak, hogy a hatóságok nem rombolják le nyilvánvalóan törvénysértő módon az utolsó menedéküket, vagy nem zárják börtönbe őket azért, mert kunyhót építettek maguknak.

Másrészt, a Fidesz a jóléti államot és a gazdaság versenyképességét egymással szembeállítva képzeli el: "a mi programunk az az, hogy a nyugati típusú jóléti állam helyett, ami nem versenyképes, egy munka alapú társadalmat alakítsunk ki" - nyilatkozta Orbán Viktor. Itt érdemes megjegyezni, hogy azt a félréertést, hogy a jóléti állam és az újraelosztás árt a gazdasági versenyképességnek, a tévesen baloldalinak nevezett pártok holdudvarában lévő liberális közgazdászok jelentős része is osztja, például Csillag István és Mihályi Péter, akik szerint "az ország versenyképessége érdekében kb. 10 százalékponttal csökkenteni kell a közkiadások GDP-hez viszonyított arányát, és ennek a megszorításnak a nagyobbik részét a jóléti szférára kell ráterhelni".

Attól azonban, hogy egy vélekedést sokan osztanak, még nem válik igazzá. Ahogyan azt legutóbb még a Nemzetközi Valutaalap szakértői is megerősítették, a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá, hogy az újraelosztás hátráltatná a gazdasági növekedést. Éppen ellenkezőleg: az egyenlősítő újraelosztás és a gazdasági növekedés hosszú távon kéz a kézben jár egymással.

A jóléti állam jelentős része - közvetve vagy közvetlenül - az oktatási, kulturális és társadalmi tőke fejlesztéséről szól, és így a gazdasági fejlődés alapját jelentik. A jóléti állam által nyújtott szolgáltatások - korai fejlesztés, bölcsödék, óvodák, iskolák, felsőoktatás, aktív munkaerőpiaci programok - egyszerre segítik a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, a foglalkoztatás bővítését, valamint a versenyképesség javulását.

Ugyanez igaz például a lakáspolitikára: egy kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kialakítása egyszerre szolgálná a lakhatáshoz való jog érvényre juttatását, valamint - a munkaerő mobilitásának lehetővé tételén keresztül - a foglalkoztatás bővítését. A munkanélküliséggel járó jövedelemhiány hosszabb ideig tartó pótlását sem csupán a szolidaritás eszméje indokolja, hanem a gazdasági racionalitás is: az álláskeresési járadékra való jogosultság időtartamának három hónapra való szűkítése arra kényszerítheti az álláskeresőket, hogy még azelőtt elhelyezkedjenek, hogy a képzettségüknek megfelelő állásajánlatot találtak, ami a “humán erőforrás” hatékony felhasználását is ellehetetleníti.

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy a legkiterjedtebb jóléti államokban a legmagasabb a foglalkoztatás szintje (ezért aztán a "munkaalapú társadalom" és a "jóléti állam" szembeállítása is teljes félreértés), és rendre a legversenyképesebb gazdaságok rangsorának legelején vannak.

A Fidesz mindebből semmit sem ért, amit jól mutat, hogy idén az állam vélhetően már többet költ közmunka programokra, mint felsőoktatásra. Azokra a közmunka programokra, amelyek minden rendelkezésre álló kutatás szerint alkalmatlanok a munkanélküliek munkaerőpiaci esélyeinek javítására.

A Fidesz politikája egyszerre növeli a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenséget, és lehetetleníti el az ország hosszú távú gazdasági fejlődését. Ráadásul, az egyenlőtlenségekkel együtt járó társadalmi problémák miatt lényegében mindenkinek rosszabb az egyenlőtlenebb társadalmakban. Azokban a társadalmakban, amelyekben nagyobb a jövedelemegyenlőtlenség, a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenség is nagyobb, több az erőszakos bűnözés, elterjedtebbek a mentális betegségek, magasabb a csecsemőhalandóság, viszont alacsonyabb a várható élettartam, és az emberek kevésbé bíznak egymásban. A Fidesz uralma mindannyiunknak nehezen visszafordítható, hosszútávú károkat okoz, és a legszegényebbnek árt a legtöbbet . Ezért is fontos, hogy időt és erőforrást szánjunk a mielőbbi leváltásukra. Az pedig egyenesen következik a fentiekből, hogy az Orbán-rezsim leváltása után nem csupán az alkotmányos demokráciát és a jogállamot, hanem a jóléti államot is újjá kell építeni Magyarországon.

Mit jelent még négy év Orbán-rendszer?


Változatlan stabilitás.
Lassú agónia, szükséges bukás.

SZAVAZAT UTÁN