Rendszerszintű problémákra világít rá Hosszú Katinka ügye

Fotó: MTI/EPA-PAP / MACIEJ KULCZYNSKI

-

Évtizedek óta nem látott alacsony létszámú olimpiai küldöttséggel készülünk Rióba, az eredményességet tisztázatlan szabályok, és az élsport változásai is rontják, de Hosszú Katinka ügye is összetettebb folyamatok következménye. Hogyan okozhat problémát a pénzbőség, és milyen gyenge pontjai vannak a magyar rendszernek?


Minden számítás szerint 1956 óta a legkisebb létszámú magyar olimpiai küldöttség lesz majd a riói. Az előző három olimpián fokozatosan csökkent a létszám (Athén 209, Peking 174, London 157), jelenleg pedig Borkai Zsolt, az olimpiai bizottság elnöke is csak azzal számol, hogy idén nyáron „megközelíthetjük” majd a londoni keretet – ezúttal hozzávetőleg 130 fős csapat lehet reális. A magyar csapat pontos összetételét, a hátralévő versenyektől várható újabb kvótákat már részleteztük, legalább olyan érdekes azonban elemezni, mit is jelent az alacsonyabb létszám.


A női pólósok Eb-arannyal húzták be az olimpiai kvótát


Élesedő harc

Önmagában a kisebb delegáció még nem feltétlenül probléma: egyrészt Londonban jó eredményt (nyolc arany, négy ezüst, hat bronz) ért el a korábbi játékoknál szerényebb létszámú magyar csapat, másrészt a csökkenés az egyre élesebb nemzetközi verseny természetes következménye. A legújabb kori olimpiákon folyamatosan emelkedik a résztvevő országok száma, az 1988-as szöuli 159-hez képest 2012-ben, Londonban már 205 nemzet versenyzett. Mivel az olimpiák sportolói létszámának felső korlátja van, elvben a gyengébb országok belépésével még hígulhatna is a mezőny, ám a pontszerző helyekért csatázó élboly így is sűrűbb lett: míg Szöulban 52, Londonban már 85 ország nyert érmet.

Jól mutatja, mennyivel erősebb lett a verseny, hogy a top húsz ország 1988-ban még elvitte az összes olimpiai érem 89,4 százalékát, 2012-ben viszont már csak a 71 százalékát – derült ki a Testnevelési Egyetem Sportgazdasági és Döntéstudományi Kutatóközpontjában dolgozó Gulyás Erika tanulmányából. Ugyanakkor az elmúlt években dől a pénz a magyar sportba, jut létesítményfejlesztésre, utánpótlásra, kiemelt edzőkre és látványsportokra is. Tavaly több mint százmilliárd forintot költött a kormány az általa stratégiai ágazatként kezelt sportra, ehhez képest csalódás, hogy a vízilabdát leszámítva egyetlen csapatsportágban sem leszünk ott Rióban, és jelenleg a birkózók, ökölvívók, súlyemelők összesen is csak egyetlen egy kvótával bírnak.


A verseny egyre élesebb


Rengeteg pénz

„A beérkező pénzek felhasználásának hatékonyságán javítani kell” – jelentette ki Gulyás, és kiemelte, hogy a legtöbb sportágban nem olimpiai ciklusokra terveznek, hanem csak éves költségvetés van. Ilyen sportág a kézilabda is, amely esetében az év elején történtek tovább erősítik a pénzügyi tervezés esetlegességének gyanúját. A Szerencsejáték Zrt. közvetlenül a januári Eb előtt jelentette be, hogy évente hárommilliárd forinttal támogatja majd a sportágat, ám ez a támogatás már az Eb-szereplést sem befolyásolhatta, az olimpiát pedig már csak azért sem, mert nem jutottunk ki oda.

Talán ésszerűbb lenne az olimpiai sportágak költségvetését négyéves ciklusokra tervezni, ám ennél alapvetőbb probléma, hogy több jel szerint a pénzbőség önmagában még nem old meg mindent, mi több, problémákat is okoz. A TAO-rendszer például elkényelmesítette az egyesületi vezetőket – összegezte a tapasztalatait Pósfai Gábor, a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatója az MNO-nak. A sportban szponzorként is jelen lévő cég igazgatója szerint a sportvezetők „a kisebb összegű támogatásokat már messze nem tudják értékelni, másrészt nincsenek arra rákényszerítve, hogy ők fussanak szponzorok után, megtanulják a módszereket, amelyekkel eredményesen ülhetnek le tárgyalni. Arról már nem is beszélve, hogy most is ugyanazok a vezetők, mint akkor, amikor szinte semmire sem volt pénz, és ezek az emberek nem tudnak azzal a hatalmas összegekkel mit kezdeni, ami most a TAO-rendszeren keresztül érkezik hozzájuk.”


A birkózóknál most nincs forráshiány, mégis csak Lőrincz Viktornak van kvótája


Nem hatékony elosztás

Az elsősorban utánpótlás-fejlesztésre kitalált TAO-t Pósfai tapasztalatai szerint számos egyesület a profi sportolói bujtatott támogatására fordítja, ahelyett, hogy számukra külön szponzort hajtana fel. A klubvezetők sokszor már eleve az előző évihez hasonló költségvetést készítenek, jóllehet a valóságban az a pénz még nem áll a rendelkezésükre. A fent sorolt tényezők mind ronthatják az eredményességet, de az sem mellékes, hogy a TAO-pénzek egy része sosem érkezik meg a klubokhoz, Pósfai közvetítőkről számolt be, akik 15-20 százalékos jutalékot kérnek maguknak.

Nyilvánvalóan rontja a versenyképességet, hogy bizonyos TAO-pénzek elosztását kizárólag politikai kapcsolatok magyarázhatnak, ahogy a Transparency International jelentése megállapította. Különösebben már meg sem ütközött senki, amikor kiderült, hogy a nyolcezer lakosú Putnok több mint 1,3 milliárd forint TAO-támogatást kapott 2011 óta.


Felcsútra eddig 11 milliárd TAO-s pénz jutott


Jóllakott másodikok

Ám a pénzbőség egyéb gondokat is okozhat. A hagyományosan sikeres hazai sportágaknál, amilyen a kajak-kenu is, jól működik az a motivációs rendszer, amelyben óriási a szakadék a győztes és a második helyezett támogatása közt. Ebben a rendszerben a „csak másodikok” mindent megtesznek, hogy feljebb lépjenek, egyúttal maximális erőfeszítésre sarkallják a legjobbakat – magyarázta Sterbenz Tamás, a TE általános rektorhelyettese a sportágak versenyképességéről végzett kutatásait. Bár ez a szisztéma a másodikok szemszögéből igazságtalan, a hatékonyságát eredmények bizonyítják – ugyanakkor bőkezűbb támogatásokkal felborulhat a rendszer, amennyiben a legjobbakat hajtó élmezőny tagjai jóllakhatnak néhány vb- és Eb-arannyal is, nem kell mindenképpen az olimpián remekelniük.


A kajak-kenunál csak az olimpiai érem számít igazán komolyan


Tisztázatlan szabályok

A magyar sport eredményességét a gazdasági háttér kérdéses pontjain kívül szabályozási hiányosságok is veszélyeztetik. Hosszú Katinka esetében pedig a két terület összeér. Az úszónő – egyebek mellett – mozgáselemző szoftvert kért számon a sportági szövetségtől, és nem akart ingyen szerepelni a 2017-es budapesti vizes vb promóciós filmjében – amelyről azóta kiderült, hogy a gyártója 55 milliót kapott érte. Ha Hosszú profi, miért vár anyagi támogatást a szövetségből, ha viszont a szövetségre támaszkodik, miért nem teljesíti a feltételeit?

A probléma megértéséhez vissza kell lépni egy szintet. Az úszás ugyanis csak az elmúlt években lépett a tenisz útjára, azaz kezdett professzionalizálódni: már csaknem hetente rendeznek pénzdíjas versenyeket, Hosszú (és edző-férje, Shane Tusup) nagy újítása éppen az, hogy ezeken rendszeresen szerepel, így képes anyagilag függetlenné válni. „Az úszósportban zajló folyamat már London után látszódott, a hazai szövetség, illetve a sportirányítás abban hibázott, hogy nem gondolta végig az így felmerülő kérdéseket, és nem tisztázta azokat pontosan, egyértelműen egy leírt szerződésben” – mondta Sterbenz, és hozzáfűzte: nem véletlen, hogy az NBA-s kosarasok sokoldalas szerződéséből a játékra vonatkozó rész a legrövidebb, minden más pedig a jogokat, a kötelezettségeket, a pályán kívüli viselkedést szabályozza.


Hosszú Katinka, a Vasas vaslédije


Az eredmények rovására mehet

„Bizonyos mértékig törvényszerű egy-egy sportági szövetség viszonylagos lassúsága, mert egy ilyen szervezet a struktúrájából adódóan is lassabban tud reagálni a tendenciákra, ám Angliában például már létezik erre szabályozás – folytatta Sterbenz. – Ott az 1996-os, katasztrofálisan sikerült (egyetlen brit aranyat hozó) atlantai olimpia után reformálták meg a rendszert. Többek közt meghatározták, hogy amennyiben egy sportoló vállalati forrásból érkező szponzori bevételei elérik az összbevétele egy adott százalékát, úgy arányosan csökkentik az állami támogatás nagyságát.” A rektorhelyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy Angliában megkülönböztetnek amatőr, elit és profi sportolót: az elit sportoló szerepel olimpián, olyan munkát végez, mint egy profi, csak épp nem üzleti alapon működő sportágban, nálunk klasszikusan ilyenek lehetnének a kajakosok, a birkózók vagy a vívók. A professzionális sportolók pedig nem kaphatnak állami támogatást Angliában.

Az úszás tehát határeset, de ha nálunk is pontosan definiálva lennének a fenti szabályok, Hosszú Katinka jogai és kötelességei is egyértelműek volnának, olyan kérdés pedig végképp fel sem merülhetne, hogy szerepeltetheti-e a szövetség egy promóciós filmben, és hányszor, mennyi időre. A Hosszú körüli botrány akár az olimpiai szereplésünket is befolyásolhatja, elvégre az egyik legeredményesebb, legtöbb éremmel kecsegtető sportágunk bolydult fel fél évvel a játékok előtt, bőven elég Kiss László lemondását, majd visszahívását felidéznünk, ami nyilvánvalóan nem része a normális protokollnak, de az úszótársadalom megosztottsága sem egészséges fél évvel az olimpia előtt.


Kiss László; Hosszú Katinka; TUSUP, Shane

Csaknem Kiss kapitányi állásába került Hosszúék ügye


Zavar az edzők körül is

Ráadásul az úszásban további szabályozási hiányosságok is lecsapódtak azóta. A kiemelt edzők intézményét több egyesületi forrásunk is visszásnak tartotta, mondván, az edző függ a sportolótól, ezért sokszor nem vállalja fel vele a konfliktusokat, ami hosszú távon az eredmények romlásához vezethet. Kapás Boglárka esete pedig még újabb szabályozatlan területre irányította rá a figyelmet. Kapás 17 évig úszott a BVSC-ben, majd hét hónappal az olimpia előtt lecsapott rá az Újpest. Ha Rióban jól szerepel, az ezért járó jutalmat már az újpesti edzői kapják, amit joggal kifogásol a nevelőegyesülete.

A BVSC úgy számol, hogy a londoni olimpia óta több mint 12 millió forintot költött Kapás felkészülésére, de azt legalább ennyire fájlalja, hogy a náluk sportoló gyerekek elveszítettek egy kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok példaképet. Jóllehet, a BSVC is hibázott, mert évekig amatőr szerződéssel kötötte magához Kapást, márpedig a sporttörvény szerint amatőr szerződés legfeljebb egy évig köthető. Ez azonban semmit nem jelent az eredeti probléma szempontjából, ami ráadásul több, az olimpia előtt klubot váltó úszóra (Cseh László, Szilágyi Liliána, Risztov Éva) is igaz, de lényegében bármelyik sportágban előfordulhat, hogy valamelyik klub elhalászik egy tehetséget az olimpia előtt. Nyilván a pénzjutalom időarányos elosztása lehetne az egyik méltányos megoldás, ám a MOB ezzel kapcsolatban csak ajánlást tehet, a szabályokat ebben az esetben is a sportági szövetségek hozzák.


Kapás Boglárka

Kapás azt mondja, máris boldogabb az új klubjában, de a korábbi edzőit is tiszteli


Utólagos önigazolás

Bár a Magyar Sporttudományi Társaság már 2011-ben és 2013-ban is összeállított egy-egy tanulmánykötetet a sportágak versenyképességéről, azok tanulságait nemigen ültették át a gyakorlatba eddig a hazai sportvezetők. A hasonló kutatások egyébként is mintha tájékoztató jellegűek volnának itthon. A kiemelt sportágfejlesztési program keretében a támogatási rendszerbe belépő 16 sportág irányítóinak készíteniük kellett egy-egy sportágfejlesztési programot. A 16 sportág közül csak egyetlen egy elemezte a nemzetközi viszonyokat, és egyetlen egy sem hívta fel a figyelmet a sportmenedzsment és a sportdiplomácia fontosságára. Sterbenz úgy érezte, inkább afféle „utólagos önigazolást” írtak a sportágak elemzői, amivel megindokolják, miért kell nekik ekkora támogatás.

A szintén megreformált angol rendszerben kitaláltak egy jó módszert az állami támogatások pontosabb elosztása érdekében: közvélemény-kutatást készítenek az egyes sportágak támogatottságáról, és csak a népszerűbb elit sportoknak adnak több pénzt. Ehhez képest az állami milliárdok becsatornázása a hazai sportba esetlegesnek és pazarlónak tűnik, és ezt az általunk megkérdezett sportgazdasági kutatók sem cáfolták. A TE-n végzett kutatás például feltárta, melyik sportágakba érdemes invesztálni, mert a befektetés szoros összefüggésben van az elért eredménnyel. Négy kategóriát neveztek meg, a legjobban az egyéni, mérhető sportágaknál (úszás, kajak-kenu) váltható eredményekre az anyagi támogatás, míg a legkevésbé a csapatsportoknál.


Nagy László

Nagy László és a kézisek lemaradása Rióról még mindig fáj


Aranyat mindenáron?

Rióban a magyar csapat – két mérvadó nemzetközi tanulmány alapján egyaránt – hat aranyat szerezhet majd, amivel az éremtáblázat 15. helyén végezhet. Tavaly az olimpiai versenyszámok felnőtt világbajnokságain szintén hat aranyat nyertek a magyar sportolók, kilenc ezüst- és öt bronzérem mellett – derül ki a MOB tájékoztatójából.

Sűrűn emlegetjük az olimpiai aranyaink népességhez viszonyított számát is, amelyben Magyarország második a világon a finnek mögött. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy szükségszerű-e olimpiai aranyban mérni a nemzet „sportosságát”? Ahogy a sporttudományi társaság konferenciáján Szabó Ágnes, a Corvinus Egyetem adjunktusának előadásában elhangzott, a 15-29 éves magyar fiatalok 65 százaléka nem sportol, a felnőtt lakosság pedig a legkevésbé egészségtudatos Európában. Ezen paraméterek alapvető megváltoztatása is felérne pár olimpiai arannyal.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!