Vonatvadász Bentley újratöltve

-

Nyolc évtizedes, kalandfilmbe illő hagyományt éleszt most újra a Bentley a Mulsanne Blue Train bemutatásával. Üdv a 30-as évekből.


A Bentley-nek egyébként sem kell messzire mennie, ha marketingcélból legendaidézésbe fogna, de a Bentley Mulsanne Blue Train mindjárt két helyen is felcsapja a történelemkönyvet. A Mulsanne modellnévvel eleve a kezdeti Le Mans-i sikereket idézi meg: Mulsanne egy település Le Mans-tól délre, a kettőt összekötő – majdnem – egyenes a 24 órás verseny helyszínéül szolgáló, közutakból kialakított versenypálya leggyorsabb szakasza. A Blue Train vadonatúj kiadása pedig az ugyanebben az időszakban zajló vonatvadászatról kapta a nevét.



A Blue Train – vagy még inkább Train Blue –, azaz Kék Vonat egy Franciaországot észak-déli irányban átszelő expressz volt, amely több mint száz évig teljesített szolgálatot 1886 és 2003 között. Nevét az 1922 és 1938 között közlekedő, sötétkék színű exkluzív luxuskocsijairól kapta, és leginkább a brit arisztokráciát szállította mediterrán vidékekre a téli hónapokban. A brit szigetvilágra nyíló kapuból, Calais-ből indult és az olasz határ melletti Mentonban állt meg a francia Riviérán, de később átment Olaszországba is. Az utat Calais és az olaszországi Ventimiglia között nagyjából 20 óra alatt tette meg, óránként 64 kilométer/ óra körüli átlagsebességgel.

A vonat közúton történő lenyomása nagyjából azóta téma volt, mióta felfűtötték az első luxusszerelvényt, és bebizonyosodott, hogy a Le Mans-i 24 órát igenis teljesíteni lehet. De a húszas években még senkinek nem sikerült a mutatvány. 1930 januárjában azonban bekövetkezett az áttörés, egy Rover húsz perccel megverte a vonatot, márciusban pedig egy Alvis Silver Eagle is, méghozzá három órával.


A szenzációs hírt olvasva Woolf Barnato, a Bentley akkori főnöke – és nem mellesleg kétszeres Le Mans-győztes autóversenyző – felállt kényelmes székéből a cannes-i Carlton Hotelben, és száz angol fontot tett fel arra, hogy a másnapi vonatot nem csak megveri Cannes és Calais között Bentley Speed Six autójával, hanem a Bentley-fiúk egyik törzshelyén, a londoni Konzervatív Klubban fog koktélt szürcsölgetni, amikor a szerelvény eléri északi végállomását.

A Bentley Speed Six egy hat és fél literes, 24 szelepes sorhatos 180 lóerős motorral ellátott túraautót jelentett, ami a gusztusos lemezek alatt nem más volt, mint az előző évi (és az az évi) Le Mans-nyertes versenygép. Nem csoda, hogy bűnüldöző autónak is alkalmazták szerte a világon.


Versenypályákon és utcán is utolérhetetlen volt a Bentley Speed Six


1930. március 13-án, délután 5 óra 45 perckor indult el a Kék Vonat Cannes-ból. Barnato és váltótársa ekkor még nyugodtan iszogattak a Carltonban, majd kényelmesen beszálltak autójukba és elhajtottak. Útközben begyűjtöttek némi gyorshajtásért járó büntetést is, Lyonnál leszakadt az eső, másnap hajnalban benzinkutat keresve körözgettek, Párizs környékén pedig még defektet is kaptak. Mindezek ellenére délelőtt fél 11-kor már a Calais melletti Boulogne-sur-Merben voltak, délután 3 óra 20 perckor pedig besétáltak a Konzervatív Klubba a St. James Streeten, Londonban, négy perccel azelőtt, hogy a Kék Vonat elérte Calais-t. Barnato így száz kerek fonttal lett gazdagabb. Más kérdés, hogy a nyeremény a Franciaországban begyűjtött közúti büntetésekre sem volt elegendő, a Bentley-t pedig kizárták az az évi Párizsi Autószalonról, mert nem engedélyezett versenyt népszerűsített.

Még 1930. májusában épült egy csapott tetős kupé változat a Bentley Speed Sixből, amely rögtön meg is kapta a Blue Train Special nevet. Most – 85 évvel később – hogyan is emlékezhetne meg jobban a brit gyártó a Le Mans-bajnok frenetikus, koktélkeretbe foglalt győzelméről, mint a Mulsanne Blue Trainnel?


Az eredeti Blue Train a jellegzetes csapott tetővonallal


A 100 millió forint feletti áron árult különkiadásból mindössze négyet fognak eladni, emlékezve a négyperces diadalra, és csak európai vevőknek. A különleges változatok csak megjelenésükben különböznek az alap Mulsanne-tól, és a négyből kettő biztosan fekete lesz, a másik kettő esetében pedig a vevők dönthetik majd el, hogy milyen színt szeretnének. Az autók 21 collos alumínium felniket és krómozott hűtőrácskeretet kapnak, a beltérben faragások és hímzések emlékeztetik az utasokat az exkluzív kivitelre, a vonat szellemét megidézve pedig ezüst evőeszközök, porcelánedények és bőrszíjrögzítők keltik életre a harmincas évek luxushangulatát.


Mindössze négy példány készül az 537 lóerős V8-as biturbó motorral szerelt Mulsanne Speed Blue Trainből


A Kék Vonat 1938 után már csak nevében maradt fenn, sima éjszakai vonattá degradálódott, és ahogy egyre gyorsabbak lettek a hétköznapi szerelvények, szép fokozatosan elvesztette fényűző mivoltát. A TGV-k megjelenésével negyedére csökkent az utazási idő, nem volt többé szükség a luxusszínvonalú kiszolgálásra. 2003-ban aztán megszüntették a nevet is, mivel a vasúti társaság azonos névre keresztelte összes éjszakai vonatát. Egy biztos, Kék Vonat ide vagy oda, óránkénti 300 kilométeres végsebességével a Mulsanne ma is felveheti a versenyt a legtöbb sínen futó és kerekeken gördülő gyorsvonattal.