Vona már a 21. századi szabadságharcra készülne

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

A március 15-i demonstráció alapján úgy tűnik, mintha nem maradt volna igazi saját, karakteres mondanivalója a Jobbiknak. A pártelnök mindenesetre azt ígérte az esőben ázó híveinek, hogy a korrupció ellen fognak harcolni. Azt is megjósolta, hogy hamarosan egy új szabadságharc következik, ami nehéz időket hoz, de túléljük.


Három ágyúlövés és egy petárda – ezek voltak a Jobbik március 15-i, budapesti megmozdulásának legemlékezetesebb pillanatai. Előbbiekkel a nógrádsipeki hagyományőrző tüzérek tisztelegtek a forradalom és szabadságharc emléke előtt; utóbbit egy ismeretlen személy robbantotta fel a tömegtől kissé távolabb, a Március 15. tér oldalában, és csak a rendezőknek meg a rendőröknek okozott némi fejfájást, de nem sérült meg senki.

Az nem a Jobbik, inkább a reménytelenül hideg és esős időjárás hibája, hogy a szokásosnál jóval kevesebben, a téren több helyen is feltűnő lengyel vendégekkel együtt is kevesebb, mint ezren vettek részt a demonstráción. Az viszont már a néppártosodó Jobbikon múlt, hogy a korábban harsány, radikális párt idei megemlékezése kissé unalmasra sikerült. Úgy tűnt, a Jobbiknak mára nem maradt saját, jól beazonosítható témája, ráadásul a néppárttá válás sem látszik még egyértelműnek.

Adná magát a migráció ügye, de a bevándorlásellenességet a kormánypártok olyan sikeresen tették magukévá, hogy a Jobbik kénytelen volt bevetni „legharcosabb végvári vitézét”, Toroczkai László ásotthalmi polgármestert. Ő már 2014-ben azt szorgalmazta, épüljön kerítés a déli határon. Toroczkai élete fő művének tartja az azóta megépült kerítést, még akkor is, ha ő a jelenlegi határzárnál komolyabb létesítményre gondolt.



Arra már a Jobbikban is ráébredtek, hogy az oktatás helyzete jelenleg az egyik legégetőbb kérdés, valószínűleg ezért állították színpadra Dúró Dórát, a parlament oktatási és kulturális bizottságának elnökét. Ő azonban nem annyira az oktatásról beszélt, inkább a kormányhoz közelállókat bírálta. „Mi tényleg Andy Vajna és Habony Árpád országa lennénénk?” – kérdezte Dúró Dóra, aki szerint hiába a kormányzati sikerpropaganda, a szegénység egyre nő, az egészségügy romokban, az oktatás pedig a szakadék szélén áll. Mindezek tetejébe a háromgyermekes képviselő szerint „demográfiai vészkorszak” fenyeget, hiszen egyre csak fogy a magyar, és már nem csak a határon túl kérdés, hogy szülőföldjén maradhat-e valaki.



Vona nehéz időket jósol

„A tolvaj politikusok börtönbe zárassanak!” – ezzel a 13. ponttal egészítené ki ma az 1848-as követeléseket Vona Gábor, a Jobbik elnöke, akinek beszéde olyan sok mindenről szólt egyszerre, hogy nehéz eldönteni, mi is volt a lényege. Vona szavalt Petőfi verseket (A kutyák dala és A farkasok dala), beszélt belekben fetrengő hiénákról, és arról is, hogy a magyar ember attól igazán magyar, hogy vágyik a szabadságra, mert ha nem, akkor csak ember. A 13. pont a kormányzati korrupcióra vonatkozott, amiről azt is megtudhattuk, hogy a Jobbik hamarosan „tavaszi antikorrupciós hadjáratot” indít, hogy az ország minden szegletében leleplezzék a tolvaj politikusokat.

Vona bejelentette azt is, hogy hamarosan határozati javaslatot nyújt be a parlamentben, amiben rehabilitálná 2006-ot, vagyis kimondaná, hogy joggal vonultak az utcára az emberek egy hazug kormány ellen. Szerinte amúgy is várható, hogy a XIX. és a XX. századi szabadságharcok, vagyis 1848 és 1956 után a XXI. században is eljön majd az idő, amikor meg kell védeni a magyar szabadságot. A korábbi időkben azonban a hasonló megmérettetések előtt volt egy felkészülési időszak, '48 előtt például a reformkor. Ma viszont ennek nincs jele, az értelmiség egy része elbujdokolt, más része pedig eladta magát, újra „a félelem igazgat”, a kormány ráadásul kezdi elveszíteni az önkontrollt.



A civilben történész pártelnök még rátett egy lapáttal, mikor azt mondta: nagyon nehéz idők előtt állunk. Azt nem fejtette ki, hogy pontosan miféle kihívások elé nézünk, de biztos benne, hogy ezt is túl fogjuk élni. Arra szólított fel mindenkit, hogy legyenek szolidárisak egymással: ha valakinek vigaszra van szüksége, azt vigasztalják meg, ha segítség kell, hát segítsenek, ne várjanak másokra.


Néppártos gárdisták?

Meglepő volt a keddi demonstráción, hogy viszonylag ritkán emlegették a Jobbik közelgő hatalomra kerülését. Az egyik kivétel volt Stummer János, a párt budapesti regionális igazgatója. Ő a demonstráció elején kissé messziről, Hunyadi Jánostól indította a gondolatot, ami végül oda jutott, hogy 2018-ban fel fogják állítani a Magyar Sors Házát, ahol „a holokauszt vitrinjei helyett” – majd gyorsan javította: „mellett” – a magyar hősöket és a magyar sorsot mutatnák be.

Ez az egész csak azért furcsa, mert a Jobbik az elmúlt években igyekezett levetkőzni a radikális, szélsőséges imázst, és egy széles körben vállalható néppárttá voltozni. Az ünnepi megemlékezésen viszont ennek nem látszott túl sok nyoma, és nem csak Stummer szavai, hanem. a díszletek miatt is. Ezek a régiek, a néppártosodás előtti időket idézik árpádsávos zászlók és gárdista egyenruhák. A Magyar Gárdát ugyan feloszlatták, de a gárdista romantika nem tud kihalni a Jobbikban, és a hatóságok is asszisztálnak ehhez. Ahogy tavaly, úgy idén sem tűnt fel a rendezvényt biztosító rendőröknek, hogy többen is feloszlatott szervezet formaruháját viselik, pedig ez elvileg szabálysértés.