Volt egy ország, ami sokkal jobban érdekelte Orbánt, mint gondoltuk

Fotó: BELGA MAG / Jonas Hamers

-

Többévnyi pereskedés után lapunk hozzájutott a kormány munkáját segítő Századvég-csoport több tízezer oldalnyi tanulmányához. Cikksorozatunkat itt olvashatja a dokumentumokról. A kormány külgazdasági stratégiájával, külkapcsolataival foglalkozó elemzésekből kiderül, hogy Ukrajna, Kína és Grúzia volt a fókuszban, elemezték a svájci adótitkokat, de az írásokat néhol amatőr hibák tarkítják.


„A válság során igyekezni kell a lehetőségekhez mérten a legtöbb jogosítványt megszerezni az ott élő magyarok számára" - a Krím orosz annektálásával, és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktussal kapcsolatban írta ezt a Századvég egy 2014. június 5-i tanulmányában. Ez jól mutatja, mi foglalkoztatta akkoriban leginkább a kormányt.

Ekkor két héttel voltunk Orbán Viktor - a magyar külügy szerint rosszul fordított - beszéde után a kárpátaljai magyar autonómiatörekvésekről. Ezeket a válság elmélyülésének periódusában még Donald Tusk akkori lengyel kormányfő is szerencsétlennek minősítette.

A témát ezek után - legalábbis nyilvánosan - ejtette a miniszterelnök, pedig a Századvég szerint az ügy továbbra is elemzésre érdemes volt. Ugyanis, mint az a tanulmányban áll, „Ukrajna határátszabása folytatódni fog, mivel nem tudni, hogy Putyin mit tekint pontosan orosz vagy volt orosz területnek. Mivel a nyugat úgy tűnik egyelőre nem fog háborúzni, így nem tudja megállítani Putyint".


Az elemzés úgy fogalmaz, az ukrán válság nemzetközi jogi szempontból alapvetően két olyan kérdést vet fel, mely a magyar kül- és nemzetpolitika számára is releváns.

„Az első a nemzeti kisebbségek védelmének nemzetközi jogi intézményrendszere, (...) függetlenül Ukrajna politikai és közjogi berendezkedésének közép- és hosszú távú jövőjétől. A második kérdéskör ugyanakkor éppen kifejezetten ezzel függ össze, jelzésül hogy a krími elszakadásra hogyan reagál a nemzetközi közösség és következhet-e ebből bármilyen más jövőkép a jelenlegi Ukrajna - és benne a kárpátaljai magyarság- számára".

A magyar kormány álláspontjának kialakításakor „véleményünk szerint a miniszterelnök beiktatási beszédében megjelenő elvek minden forgatókönyv kapcsán megállják a helyüket (a májusi beszédben Orbán Viktor kettős állampolgárságról, önrendelkezésről beszélt Kárpátalján), így hosszútávon ezen elvek alapján kell továbbra is meghatározni a magyar kormány álláspontját az ukrán válsággal kapcsolatban", igaz, ez „természetesen egy többtényezős feladat, melyek súlypontjai nagyban függnek a helyzet jövőbeni alakulásától".


A Századvég arra biztatta a kormányt, használja ki az ukrán válságot


Arra ugyanakkor a tanulmány is kitér, hogy Ukrajna területi épségének teljes tiszteletben tartása továbbra is alapvető szempont a magyar kormány számára. Bár - elvi szinten - még egy olyan forgatókönyvet is felvet, hogy „Magyarország Oroszországgal szövetkezve igyekezzen érvényt szerezni a kárpátaljai magyarság érdekeinek", azonban ez „több okból kifolyólag nem javasolt a magyar kormányzat számára". Az okokat röviden a teljes nyugati elszigetelődés kockázataként lehet összegezni.

A kormány azóta sem feszegette nyilvánosan az autonómia kérdését. Igaz, Orbán Viktor az év elején a magyar nagyköveteknek tartott beszédében azt mondta Ukrajnával kapcsolatban: Budapest számára csak az a fontos, hogy „valami legyen" Oroszország és Magyarország között. Információink szerint ezen a kijelentésen Ukrajnában és más országokban is megdöbbentek.


grúzia is fontos volt, csak nem tudjuk, miért

Nem csak Ukrajna kapott azonban kiemelt figyelmet a kormányközeli elemzőktől. A Századvég külügyi, külgazdasági témájú anyagait átnézve úgy tűnik, Grúzia is különösen érdekelte a magyar kormányt.

„Miközben az alkotmányos berendezkedést egy ember igényeire szabták, az elit korrupciója nem hagyott lehetőséget senki másnak, hogy gazdasági tevékenységet folytathasson. Az emberi jogokat figyelmen kívül hagyták. Nyomást gyakoroltak nemcsak azokra, aki másképp gondolkodott, mint ők, de családjukra, környezetükre is. A média nagy részét is befolyásuk alá vonták” – ezeket a meglehetősen kritikus mondatokat idézik a kormányzat számára készített Századvég-dokumentumban az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló, Grúziát 2008-2013 között elnökként irányító Mikhail Szaakassviliről. A kijelentések Szaakasvili egyik politikai ellenfelétől származnak.

Egy 2013 áprilisa és júliusa között készült, 150 oldalas irat a „Grúz modernizációs modell” címet viseli. Az angol nyelvű tanulmány részletesen áttekinti a Grúziában Szaakasvili idején bevezetett reformokat a közigazgatásban, az államszervezet működésében, a rendőrség és az igazságszolgáltatás radikális átalakítását.

A tanulmány megállapítja, hogy az államot úgy lehet hatékonyabban irányítani, ha átláthatóbbá tesszük a működését, a „kisebb állam” modelljét követjük, civil szervezeteket vonunk be, a büntetőpolitikában csökkentjük a büntetési tételeket.

Szintén terjedelmes dokumentum foglalkozik Grúziával 2013 májusában. Ennek egyik fejezete "Ki lesz Grúzia következő elnöke?" címmel elemzi a helyzetet, a többi sajtószemle, ami az aktuális eseményeket foglalja össze, konklúziók levonása nélkül.


Grúzia már rendezett (ifjúsági) olimpiát, de valószínűleg nem ez érdekelte a legjobban a kormányt


A két tanulmányt nézve feltűnő, hogy az első, modernizációról szóló írás elsősorban grúz kormányzati dokumentumokra, jogszabályokra, az országról szóló jelentésekre, uniós- vagy NATO-közlésekre, valamint egyetemi kutatásokra támaszkodik, de Wikipédia szócikkekből is bőven meríthettek a szerzők. Egy szakértő azt írta lapunknak a modernizációs tanulmányról, hogy bár színvonalas, pont az nem derül ki belőle, hogy milyen célból is készült.

Ehhez képest a második írás alapvetően angolul is elérhető grúz hírportálok cikkeire támaszkodik. Egy általunk megkeresett szakértő szerint az, hogy angolul készültek a tanulmányok, azt is valószínűsítheti, hogy a Századvég Grúziában keresett meg elemzőket, és velük íratta meg őket. Hiszen magyar kutatók magyar megrendelésre minden bizonnyal magyarul írtak volna, még akkor is, ha alapvetően angol nyelvű forrásokra támaszkodnak.


Szaakasvilinek a 2013-as választási veresége után hamarosan az országból is távoznia kellett – körözést adtak ki ellene – a kiváló magyar kapcsolatok azonban az új grúz vezetéssel is megmaradtak. A magyar kormány megmaradt Grúzia nyugati (elsősorban NATO) integrációja támogatójának, így ebből a szempontból érthető a figyelem.


Tudja jól a kínai kormány

A Századvég 2012-től kezdett rendszeresen közölni összefoglalókat „Nemzetközi monitoring” címmel. Ezek elsősorban a kormány meghirdetett új külügyi stratégiájához igazodva a keleti nyitás országaival, valamint a közép-európai régióval foglalkoznak alapvetően. Ezek még sajtószemlének is elég felszínesek több helyen. Az egyes országokat tekintve legtöbb esetben csak a napi események felsorolása történik (például, hogy emelik a cseh minimálbért), de nincs például régiós összehasonlítás, nincs elemzés az egyes történések lehetséges következményeiről, például az adott ország és Magyarország kétoldalú kapcsolataira.

A Századvég saját meghatározása szerint is kiemelt figyelmet fordítanak Kínára, hiszen


a kínai kapcsolatok a magyar gazdaság számára jelentős segítséget nyújthatnak nemcsak az államadósság finanszírozásában, hanem a válságból való kilábalásban is.

A Századvég szerint Magyarország „kivételes helyzetben van”, mert Kína az országot tekinti „európai, és térségbeli kapujának”. Utólag persze könnyű azt mondani, hogy ezek a várakozások eltúlzottak voltak, Kína egyelőre sokkal kisebb mértékben van jelen a magyar gazdaságban, mint korábban számítani lehetett rá, de azért a Századvég helyzetértékelése már 2012 augusztusában is optimistának tűnt.


kína; turista; magyarország

Egyelőre nem teljesültek a Kínával kapcsolatos várakozásaink


Érdemes megemlíteni, hogy a Külgazdasági és Külügyi Intézet gondozásában megjelenő Külügyi Szemlében ebben az időszakban, 2012 nyarán Matura Tamásnak rengeteg adatot, következtetést tartalmazó tanulmánya jelent meg a kínai-magyar kapcsolatokról. Ebben a szerző maga is igyekszik lehűteni a várakozásokat például a lehetséges beruházásokkal, vagy éppen a magyar államkötvény-vásárlással kapcsolatban.

A Századvég kínai anyagairól a kétoldalú kapcsolatokra rálátó egyik forrásunk úgy fogalmazott: „Az anyag készítője forrásként csak angol nyelvű sajtóhíreket használ,


nem különösebben tájékozott kínai ügyekben.

Egy helyen Hu Csin-taót csak "Csintaóként" említi, ami arra utal, hogy nincs tisztában azzal, hogy a politikusnak a Hu a családneve. A Politikai Bizottság Állandó Bizottsága az egyik szövegben következetesen a "Politbüro Állandó Tanácsaként" szerepel, a nemzetközi és a magyar átírás keveredik. „Ezek persze nem a világ legsúlyosabb hibái, csak azt jelzik, hogy a szemle készítője nem végzett különösebben gondos munkát, hogy kiismerje magát kínai ügyekben” - mondta forrásunk.

Egy illetékes kormányzati forrásunk most, utólag, elismerte kérdésünkre, hogy Kína szerepkörével kapcsolatban - mint fogalmazott - „illúziókergetésben voltunk, de hát annyi ilyenünk volt már". Mai szemmel olyan, mintha a dokumentum készítői inkább igyekeztek volna megfelelni a politikai elvárásnak, és a megfogalmazott politikai célt hangsúlyozták volna a realitások helyett.


Van ugyanakkor olyan dokumentum is, amit egy szakértő forrásuk magas színvonalúnak minősített, ez a svájci adótitkokról szólt.

A dokumentum a „Banki betétek adóztatásáról szóló egyezmények Svájccal" címet viseli, és ugyanakkor készült, vagyis 2013 január 16-án, amikor Lázár János bejelentette, hogy „hivatalos úton kéri a magyar kormány Svájctól, hogy a svájci bankok adjanak ki minden adatot a magyar kötődésű bankszámlákról és betétekről". A Nemzetgazdasági Minisztérium becslése szerint legalább ezermilliárd forint lehetett ugyanis akkor külföldön, vagy „akár ennél is több" - közölte akkor.

Mint a dokumentum bevezetője fogalmaz, „egy másik ország nem csak azért válhat adózási szempontból kedvezővé valaki számára, mert alacsony adókulcsot alkalmaz, hanem azért is, mert biztos lehet benne, hogy a másik ország nem fog adótitkot szolgáltatni annak az országnak, amelyik adóztatni akarja a jövedelmét. (…) Magyarország és Svájc között 1982 óta van kettős adóztatást elkerülő egyezmény, azonban ez nem terjed ki az információcserére. Tehát a magyar adóhatóság megkeresése alapján Svájc nem fog adótitkot kiadni a belföldi illetőségű magánszemélyek által svájci pénzintézetnél tartott bankbetétéiről”.

A tanulmány ezután részletesen végigelemez néhány országot (Németország, Ausztria, Nagy-Britannia), melyek külön egyezményt kötöttek Svájccal a számlainformációk megismerhetősége érdekében, és úgy fogalmaz, a Magyarország és Svájc közötti kettős adóztatásról szóló egyezmény felülvizsgálata jó alkalom lesz arra, hogy ebbe az irányba módosítsák a megállapodást.

Az egyezményt 2013 szeptember 12-én alá is írták, szerepel is benne, hogy célja többek között „az adóügyi információcsere lehető legszélesebb körének biztosítása", ha „szerződő állam már valamennyi, nemzeti hatáskörben rendelkezésre álló információforrást" kimerített.

Úgy tűnik azonban, hogy ennek ellenére sem sikerült előrelépni az ott titkosan fialtatott magyar vagyonok megadóztatásával kapcsolatban (Lázár János azt mondta, mindenkire 35 százalékos forrásadót vetnek majd ki), legalábbis erről a későbbiekből semmilyen kormányzat közlés nem szólt. A helyzet 2018-tól változhat, ekkor lép ugyanis életbe egy az EU és Svájc között aláírt információcsere-megállapodás.


Orbán Viktor

A külügyben nincs elég kapacitás?


Miért nem a külügyben?

Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a külügyminisztérium megfelelő területi főosztályai készítenek ilyen sajtószemléket vagy elemzéseket. Egy külügyminisztériumban erre rendelkezésre kellene állnia a megfelelő elemzői kapacitásnak, szakembergárdának. Főleg, hogy a szemle első lábjegyzetéből ki is derül: „a monitor részben a minisztériumtól kapott információkon alapján készült”, a minisztériumnak pedig erre szakosított háttérintézménye is van, a Külgazdasági és Külügyi Intézet. Egy minisztériumi forrásunk az anyagokat látva azt mondta,


láthatóan a politikai vezetés (gyors)fogyasztására készültek ezek,

nem rossz a színvonaluk, de nem is szakmai mélységbe menően részletesek.

A Külgazdasági és Külügyi Intézet (KKI) utóbbi másfél éves tevékenysége a Századvég által figyelt területekkel, témákkal számos párhuzamosságot mutat (külgazdasági rövidhírek összeállítása, egy-két mondatos értékeléssel). Ez a helyzet akár közre is játszahtott abban, hogy a kormány meg akarja szüntetni a KKI-t.