Visszatért a futball a világ egykor legveszélyesebb városába

Fotó: MEXSPORT / JORGE MARTINEZ

-

Az FC Juárez csapata két meccsre van attól, hogy alapítása után egy évvel feljusson a mexikói élvonalba. Annak a városnak a csapatáról van szó, ahol 2010-ben még 3000 embert öltek meg egyetlen év alatt.


Ciudad de Juárez, a mexikói Chihuahua tartományban található 1,3 millió lakosú város ránézésre ideális helyen fekszik ahhoz, hogy egy virágzó nagyváros legyen. A Rio Grande folyó déli oldalán, a texasi El Pasóval átellenben – csak egy híd választja el az Egyesült Államoktól. De éppen ez lett Juárez veszte: a mexikói és egyéb latin-amerikai drogkartellek ideális helynek látták, hogy az USA-ba irányuló kábítószer-szállítmányok logisztikai központja legyen.



Juárez az ezredfordulóra állandósuló bandaháborúk terepe lett, ahol a legrosszabb évben, 2010-ben 3000 embert öltek meg. Nem kellett, hogy valaki bűnöző legyen, elég volt rosszkor, rossz helyen lenni. Ahogy Robert Andrew Powell, az egykor a városban élő író, újságíró mondja: „Szinte hétköznapi dolog volt megölni valakit. Már nem is nyomoztak a gyilkossági ügyekben. Tulajdonképpen, ha elhatároztad, hogy valakit meg akarsz ölni, minden további nélkül megtehetted. A lakásomban a falon volt egy térkép, amin piros ponttal jelöltem, hogy hol öltek meg valakit. De egy idő után abbahagytam, mert már az egész térkép egy nagy piros folt volt.”

Ehhez képest kész csoda volt, hogy a városban egészen 2012-ig működött az Indios nevű futballcsapat.

„Egyfajta menedék volt, ahol 90 percre elmenekülhettünk az erőszak elől” – mondja a Copa 90 blognak nyilatkozó Miguel Carbajal, az El Kartel szurkolói csoport egyik tagja. Az Indios egyik ificsapatának edzőjét 2010-ben gyilkolták meg.


akcióban a jó kartel


A Kartel azonban ma már nem az Indiosnak szurkol, az ugyanis 2012-ben kiesett az élvonalból, csődbe ment, és eltűnt a focitérképről. Az El Kartel a mexikói másodosztályban (Ascenso MX) szereplő FC Juárez szurkolói csoportja. A csapatot 2015 nyarán hozta létre néhány juárezi üzletember, miután a varosban az egy évig tartó, tulajdonképpeni polgárháború végére a mexikói hadsereg leszámolt a kartellekkel.

„Senki sem gondolt addig a focira. Az emberek örültek, ha iskolába eljutottak a gyerekekkel. Mindenki otthon volt, bezárkózva a házába” – mondja Alejandra De La Vega, az FC Juárez egyik tulajdonosa. – Ez a csapat nem a miénk, hanem a városé, a helyieké.”


az fc juárez első szezonja


„Újra álmodunk, és azt mondjuk a fiataloknak, hogy higgyenek ebben a projektben” – mondja Miguel Carbajal, ami azok után nem is hangzik túlságosan érzelgősnek, hogy a csapat egyik középpályása, Joel Burrola arról beszél, hogy a bandaháborúk idején a gyerekek többsége valamelyik bandához akart tartozni, és a kábítószerüzletben látta a jövőjét. „Szeretném őket inspirálni, megmutatni, hogyha elhatároznak valamit, azt el tudják érni, a legnagyobb dolgokat is. De ezek a sikerek nem jönnek olyan könnyen, ahogy azt a drogkereskedelemben élők mutatni próbálják” – mondja Burrola, aki gyerekként még az Indiosban kezdett focizni.

Juárez mára Mexikó egyik legbiztonságosabb városa lett, ahol az utcákon installációkat állítanak ki, nyáron zenei fesztivált rendeznek, a futballcsapat meccsein pedig tízezren szurkolnak fordulóról fordulóra.


Juárez ma


Az FC Juárez alapítása évében rögtön megnyerte az Aperturát, azaz a bajnokság első felvonását. Ezzel pedig máris jogot szerzett arra, hogy a Clausura, azaz a második felvonás győztesével májusban megmérkőzzön az élvonalbeli tagságért. Ez volt az első alkalom, hogy a bajnokságban egy frissen alapított klub első évében bajnokságot nyerjen (az Apertura és a Clausura megnyerése is bajnoki címnek számít).

„A futball egyfajta varázslat, ami néha sikerül, néha nem. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy velünk ez megtörtént” – mondja Alejandra De La Vega.