Világszenzáció lett a Szulejmán-sír felfedezése

Fotó: ANADOLU AGENCY / Pap Norbert

-

Nagy valószínűséggel megtalálták I. Szulejmán türbéjét Szigetvár közelében – jelentette be az év régészeti felfedezését az ásatásokat végző kutatócsoport vezetője, Pap Norbert a múlt héten. A Pécsi Tudományegyetem professzora most elárulta, hogy miként bukkantak a legismertebb török szultán sírjára, miért nem jártak sikerrel a korábbi kutatások, hogy nézhetett ki az egyetlen, Magyarország területén épült oszmán város, és hogy milyen akadálypályán kellett a törököknek átvergődniük Szigetvár ostromakor.


I. Szulejmán csaknem 450 éve halt meg. Eddig hogyhogy nem sikerült megtalálni a magyarországi sírját?

A türbe kutatása több mint 110 éve zajlik, és több helyet is vizsgáltak már, de eddig valóban sikertelenül. Mint kiderült, a sír feltételezett helyei több száz évvel ezelőtt nem nagyon voltak alkalmasak épületek emelésére, mert vizes területeken, részben ártéren feküdtek.

2010-ben aztán éppen úgy adódott, hogy kerestem magamnak valami szép kihívást, és Szigetvárt választottam, amely csak 30 kilométerre van Pécstől, ahol egyébként élek és dolgozom. A mi kutatócsapatunk – Fodor Pál professzor úr társvezetésével – megközelítése alapvetően különbözött a korábbi kutatásoktól, mivel földtudományi és geográfiai módszereket is alkalmaztunk. Ez vezetett sikerre. A korábbi kutatók túlságosan nagy hangsúlyt fektettek a legendákra, és nem tudták elképzelni, hogy az ostromlók nagyobb távolságra táborozhattak volna le a falaktól. A modern technológia, a sokféle kompetencia és nyilván jelentős pénzügyi források is kellettek a projekthez, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre.


Pap Norbert


A szigetvári ásatásokat a török kormány és a magyar kormány közösen finanszírozta. Összesen mennyi támogatást kaptak?

A török fél több ütemben több mint 100 ezer eurót adott eddig, a magyar állam az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokon keresztül szeptembertől 200 ezer euró támogatást nyitott meg számunkra, és kaptunk még kisebb összeget a helyi banktól is.

Ha jól tudom, két épületmaradványt, aztán egy minaret és egy dzsámi maradványát, fal- és feliratrészleteket, márványlapokat és ónlemezeket is találtak. Végül minek a feltárása volt a döntő bizonyíték arra, hogy a szultán sírhelyét találták meg?

Ami az ásatások során tisztán látszott, hogy egy kisebb és egy nagyobb épület Mekkára van tájolva. A hipotézisünk szerint a kisebb lehetett a türbe, és a források, valamint Esterházy Pál nádor 1664-es rajza alapján úgy gondoljuk, hogy a nagyobb volt a nagyvezír által épített dzsámi. Mellettük állt még egy sokkal nagyobb épület is, amelyben cellák vannak, ez vélhetően a dervisek (muszlim szerzetesként lehetne lefordítani) kolostora lehetett. De találtunk más épületekre utaló nyomokat is, amelyeket még vizsgálunk. Ezektől északra keresünk még egy kaszárnyát, aztán egy karavánszerájt, fürdőt, erődítmények maradványait és más egyebeket is. Ez az épületcsoport pedig nem lehet más, csak a szulejmáni síregyüttes. Egyetlen ilyen épült, nincs másik. A feltárt épület pedig az anyaga, díszítései alapján egy 16. századi szultáni épület volt.



Ezek szerint az oszmánok a síremlék köré gyakorlatilag egy települést emeltek. Mondhatjuk ezt egy hagyományos értelemben vett török városnak?

Ezt vizsgáljuk most, és tudományosan ez a legizgalmasabb kérdés: hogyan működött ez a város? Úgy tűnik, hogy egy zarándoktelepülés volt, ahol viszont a derviseken, az oszmán katonaságon kívül a kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó személyzet, valamint keresztény lakosság is élt, magyarok és horvátok is. Az utóbbiak jelenlétére utal, hogy több írásos emlékben fennmaradt két, ezen a településen élő plébános neve is.

Tudunk arról valamit, hogy a törökök a 150 éves itt tartózkodásuk alatt több saját várost is alapítottak volna?

Ez a most felfedezett település unikális volt, ilyet többet nem alapítottak.

A nagy bejelentéskor miért nem merték százszázalékos biztossággal kimondani, hogy Szulejmán sírjáról van szó?

Majd ha a többi épületet is sikerül feltárni, és azokról bebizonyítani, hogy egy derviskolostorról és egy dzsámiról van szó, akkor mondhatjuk el, hogy igen, száz százalék, hogy a most feltárt épület a türbe. A síremlék egyébként szinte zavarba ejtően pontosan megfelelnek annak a képnek, amelyet megismertünk a forrásokból: egy középkori zarándokváros központja.

Ha emlékhely lesz a feltárt türbéből, akkor az ön szerint ismét zarándokhellyé válhatna?

Igen, történelmi zarándokhellyé.



Miért feledkeztek meg az idők során a síremlékről, mi lett a sorsa a törökök kiűzése után?

A török kiűzése után néhány évvel az épületeket lerombolták a Habsburg-csapatok. Egy Gallo Tesch nevű tiszt adta ki az utasítást, az épületek értékes anyagát pedig eladták. A pusztulás oka nem háborús vagy vallási jellegű volt, hanem egyszerű nyereségvágyról volt szó.

Ami pedig a felejtést illeti: ugyan él egy olyan legenda, hogy Turbék határában, a zsibóti szőlőhegyen volt a szultáni tábor az ostrom idején – ahol valóban meg is találtuk – , de más néplegendák más helyekre tették a sírhelyet. A háborúk után beköltöző német telepesek nyilván nem ismerték az itt egykor lejátszódó eseményeket, ugyanakkor egy közeli templom fontos zarándokhellyé vált számukra, amelyet Mariahilfének neveztek, és amelybe beépítettek számos török kori épülettartozékot. A templomi oltárkép például – a legendája szerint – egy „törökverő” kép volt. Mindezek után nem volt nehéz elterjednie a hívők körében annak a fals mítosznak, hogy a Mária-templom a szultán sírja fölé épült, mintegy szimbolizálva a terület visszafoglalását.

De az általunk végzett tájrekonstrukció, az írott források és a térképek elemzése, valamint a templom környékén végzett geofizikai vizsgálatok kizárták a lehetséges helyek köréből a Mária-templomot, viszont megerősítették a feltételezésünket, hogy a vártól 4,2 kilométerre fekvő, egyórányi gyaloglás távolságban található helyen lehetnek sikeresek az ásatásaink.

Hogy nézett ki a vidék Szigetvár 1566-os ostromakor?

Egy sokkal nedvesebb, vadabb, erdősebb táj volt ez, ahol a vizes rétek, mocsarak, a nyílt vízfelületek sokkal nagyobb kiterjedésűek voltak, mint manapság. Nem véletlen, hogy a helyet „Szigetnek” nevezték. Az ostromlók alig fértek oda a várhoz, és szerintünk részben ez volt az oka, hogy a vártól ilyen messzire, több mint 4 kilométerre, egy száraz szőlőhegyen verték fel végül a szultáni sátrat.



Török régészek is segítettek önöknek az ásatásokon? Ők milyen tudással tudtak hozzájárulni a sikeres ásatáshoz?


Igen, török konzultánsok is részt vettek a kutatásban. Fontos oszmán szövegekkel, művészettörténeti párhuzamokkal segítettek. Az eredmények
konfirmálásában fontos szerepük volt és van most is. Úgy tervezzük, hogy a jövőben is együtt fogunk dolgozni. A viszony kitűnő köztünk.

A kétfelé temetés bevett szokás volt az Oszmán Birodalom idején, ha egy idegen földön elhunyt uralkodóról volt szó?

Nem mondhatni. Az Oszmán ház 36 uralkodója közül mindössze kettő olyan volt, aki csatatéren halt meg, de ebben a két esetben hasonlóan jártak el. I. Murád 1389-ben Rigómezőn halt meg, Szulejmán pedig, mint tudjuk, Szigetváron. Mindkettőnél az a legenda, hogy a belsőségeiket helyben temették el, a testeiket pedig a Szulejmán esetében Isztambulba, Murad esetében Burszába vitték, és ma is ott vannak.

Rengeteg külföldi lap is lehozta a sír feltárásáról beszámoló hírt. Gondolom, most állandóan csöng a telefonja.

Igen, nagy a felhajtás most e körül, rengeteg telefont, e-mailt kapok. Magyarok, de főleg külföldiek keresnek. Eddig nagyjából 20 interjút adtam, és már elő van jegyezve három-négy forgatócsoport. Mondjuk, erre lehetett számítani annak alapján, hogy az elmúlt hónapokban két film is készült a projektről. A Travel Channel filmjét 92 millió háztatásban fogják világszerte vetíteni, a ZDF filmje pedig inkább a német nyelvterületre készült. Lesz egyébként magyar és török film is, és a minap a francia közszolgálatiak jelentkeztek, hogy lejönnének forgatni.



I. Szulejmán 1520-ban vette át a hatalmat, és egészen haláláig, 1566-ig uralkodott. Bár apja, I. Szelim békében élt Magyarországgal, ő úgy vélte, hogy az egykor Hunyadi János által védelmezett királyság már megtörhető, és belefogott magyarországi hódításaiba. 1521-ben hadat is üzent II. Lajosnak, majd még ez év során elfoglalta Nándorfehérvárt. A végzetes csapást 1526-ban mérte az országra Mohácsnál, és a későbbi években szépen kiszélesítette a hódoltság területét: Buda után Visegrád, Fehérvár, Szolnok, Temesvár és Pécs is török kézre került.

Ő volt az első oszmán uralkodó, aki bekapcsolódott az európai diplomáciába, és szövetségre lépett a Habsburgok ellenében a franciákkal, de kihasználta II. Lajos halála után a trónkövetelő rivális királyok (Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János) szembenállását is.

Bár célját, Bécs meghódítását soha nem érte el, a világ a nagy hódító szultánként tartja őt számon, akinek az uralma alatt az Oszmán Birodalom a Perzsa-öbölig terjeszkedett keleten, nyugaton pedig Észak-Afrika tartozott a birodalom alá. A törökök inkább törvényhozó szultánként tekintenek rá, aki megreformálta a jogrendet. Uralkodása során a birodalom gazdaságilag is virágzott.

I. Szulejmán Szigetvár ostroma alatt, 72 évesen halt meg vélhetően végelgyengülésben vagy a török táborban pusztító járványok miatt.