Vigye máshová a gyerekét, itt úgysem bírná a tempót

Fotó: Abcúg / Magócsi Márton

-

A cigány, hátrányos helyzetű diákokat gyakran ilyen finom utalásokkal szorítják ki a saját körzetes, jobb iskolákból.


Anyuka, vigye inkább másik iskolába a gyerekét, mert náluk úgysem bírná a tempót, meg különben is, sok a fizetős program, amit nem tudnak kifizetni! A cigány, hátrányos helyzetű diákokat nem ritkán ilyen finom utalásokkal szorítják ki a saját körzetes, jobb iskolákból. Marad a gyengébb és még messzebb is levő suli, ahonnan meg a jobb módú szülők menekítik el a gyereküket, ahogy egyre több cigány osztálytársuk lesz. A tanulói ingázás mára jobban erősíti a szegregációt, mintha valaki szegénytelepen lakik - írja Prókai Eszter az abcug.hu-n.


Pécsen, hasonlóan a többi magyar városhoz, az általános iskolások többsége nem a körzeti iskolába jár, de ami igazán érdekes, hogy a hátrányos helyzetű, cigány diákok is ezt teszik. Zolnay János oktatáskutató hosszú éveket töltött a városban, neki is feltűnt a jelenség, és arra jutott, hogy a városi szegény gyerekeknél ez az ingázás csak növeli az iskola szegregációt.


Kertesi Gábor és Kézdi Gábor közgazdász kutatók 2011-ben száz városi iskolafenntartó önkormányzatnál vizsgálták a közoktatási szegregáció okait. Az előzetes feltevésük az volt, hogy az függ a városban élő roma, hátrányos helyzetű gyerekek arányától és a város oktatáspolitikájától, és attól is, hogy a roma, szegény, hátrányos helyzetű családok mennyire élnek elkülönülten a városon belül.

Az eredmény bizonyos értelemben meglepő volt, mert a harmadik feltételezés nem állta meg a helyét, vagyis nincs jelentős összefüggés aközött, hogy mennyire élnek elkülönítve a romák és aközött, hogy mennyire szegregálják őket az iskolában. Zolnay szerint ez azt jelenti, hogy alaptalanok voltak azok a remények, hogy a beiskolázási körzethatárok átszabásával csökkenteni lehet az iskolai szegregációt. De mi lehet az egyes tanulók ingázásának iránya? A pécsi kutatás részben erre kereste a választ.

Pécsen már 2009-ben is feltűnően sok hátrányos helyzetű tanuló ingázott, ez pedig tovább nőtt 2014-re, úgy, hogy közben a közoktatási szegregáció jelentősen csökkent a városban. A nagymértékű ingázásnak csak egy részét magyarázza, hogy a jobb módú gyerek a körzeti iskolából elmegy egy jobba. A hátrányos helyzetű, köztük roma tanulók nagy része kifejezetten rosszabb iskolában tanul, mintha körzeti iskolájába iratkozott volna be. Ők a legtöbbször azért kényszerülnek a körzetükön kívül járni, mert a körzetes iskolájuk kiszorítja őket.


Busz tart egy másik vidéki város, Ózd egyik külterületén a szegregátum melletti buszmegállóba


Ezt ugyan nem tehetné meg, de gyakorlatilag mindennapos, hogy az igazgató finoman elbeszélget a cigány gyerekek szüleivel, és ráveszi őket, hogy inkább menjenek máshová. Tipikus mondatok, amikkel meggyőzik az általában egy ilyen helyzetben csekély érdekérvényesítő képességgel és önbizalommal rendelkező anyukákat, apukákat, hogy keressenek más iskolát:


Nézze, én felvehetem ide a maga gyerekét, de maga is tudja, hogy ez egy nagyon erős iskola, az itteni követelményeket a maga gyereke biztos nem tudja majd követni.

Ha elmenne olyan iskolába, ahová inkább olyan gyerekek járnak, mint a magáé, jobban be tudna illeszkedni, jobban is érezné magát.



Felveszem én szívesen, de szerintem rosszul fogja érezni magát itt a gyereke. Tudja, sok a fizetős program, kirándulások, ezeket maga nem fogja tudni kifizetni, a gyereknek ezért itthon kell maradnia, rossz lesz neki.

Zolnay szerint ahhoz nagyon nagy erő kell, hogy ilyen mondatokra azt mondja a szülő, hogy értem, amit mond, de az én gyerekem akkor is ide fog járni. A forgatókönyv szinte minden esetben inkább az, hogy a gyerek végül egy rosszabb iskolában köt ki.

A pécsi közoktatás nem csak a hátrányos helyzetű tanulók magas ingázása miatt érdekes, hanem mert a város oktatáspolitikáját az elmúlt évtizedekben számos esélykiegyenlítő, szegregációellenes intézkedés is jellemezte, a városban mért közoktatási szegregáció jóval alacsonyabb, mint sok hasonló magyarországi nagyvárosban. Zolnay úgy látja, ehhez a város oktatáspolitikájának elmúlt 15-20 évben tapasztalható iránya is hozzájárult:


  • az egyik ilyen, hogy a város enged a nívósabb iskolákra nehezedő szülői nyomásnak, amíg az épület falai lehetővé teszik, beenged mindenkit, és annyi első osztályt indít, amennyire igény van.
  • a másik, hogy a város időről-időre bezárja a cigány többségű, szegregálódó iskolákat. A bezárt iskolákból a gyerekek átkerülnek egy másik iskolába, ami így elkezd megtelni a hátrányos helyzetű diákokkal. Egy idő után – itt évekről van szó – a második iskolából a középosztály elkezdi kimenekíteni a gyerekeit, így idővel az is szegregálódik, és a bezárás lesz a sorsa. “Bezárnak egy szegregált iskolát, és ezzel létrehoznak egy másikat, mert onnan meg elmenekülnek a tehetősebb gyerekek” – mondja Zolnay. Arra a kérdésre, hogy ezzel mi lehet a város célja, a kutató azt feleli, időt lehet nyerni. Az újabb szegregációs folyamatok 4-5 év múlva indulnak el, akkor újra bezárják. A falusi iskolákban ezt nehézkesebb lenne megcsinálni, mert nincs másik lehetőség.