Vietnami sámánokkal az elveszett lelkek nyomában

Fotó: VS.hu / Ferenci Péter

-

A Fekete Hmong egyike az észak-vietnami hegyekben élő egymilliós hmong kisebbség törzseinek. A kommunista vezetés négy évtized után sem felejtette el a hmongoknak, hogy annak idején az amerikaiak oldalán harcoltak a háborúban, így a törzseknek még ma is szigorú gazdasági retorziókkal és brutális rendőri fellépésekkel kell szembenézniük. A globalizáció vívmányai csak lassan szivárognak be a hmongok mindennapjaiba, akik élénken ápolják az ősi hagyományokat és hiedelmeket. Ottjártunkkor éppen a falu sámánja végzett rituálét, hogy helyreállítsa egy beteg férfi egészségét.


A hmong hiedelem szerint az ősi időkben az emberek és a szellemek együtt éltek, ám annyira különböztek egymástól, hogy állandóan konfliktusba keveredtek. Hogy megelőzze a bajt, a Saub nevű istenség láthatatlanná tette egymás számára az embereket és szellemeket, akik így csak a sámánokon keresztül képesek kommunikálni.


A szertártáson a legfiatalabbaktól a legöregebbekig az egész falu jelen van. A reggelig tartó rituálét nem mindenki bírja ébren végigülni.


A szertartást a beteg férfi kunyhójában kell elvégezni. A hmongok szerint minden embernek több lelke van, és akkor vagyunk egészségesek, ha azok harmóniában vannak egymással. A fő lélek reinkarnálódik halálunk után, egy másik a sírunknál marad, egy harmadik pedig visszautazik az őseinkhez. Ha valaki beteg, az azt jelenti, hogy diszharmónia alakult ki, és egy lélek elhagyta a testet. Ilyenkor egy sámán segítségére van szükség, aki kántálással és ajándékokkal visszacsalogatja az elveszett lelket a szellemvilágból.


Férfiak és nők is lehetnek sámánok, de csak azok válhatnak azzá, akik bizonyos képességekkel születnek. Ezek az emberek gyakran szenvednek fizikai betegségektől, bipoláris depressziótól vagy skizofréniától is – a helyiek szerint azért, mert a spirituális lelkek bele akarnak költözni a potenciális sámánba. A tapasztalt sámánok már korán felismerik ezeket a jeleket egy fiatalban, és állításuk szerint el is múlnak a gondok, miután belőle is sámánt faragnak. Akik nem akarnak sámánná válni, gyakran fordulnak keresztény ördögűzéshez, nyugati gyógyszerekhez vagy elmegyógyintézetekhez.


Számos szertartásnak része valamilyen állatáldozat bemutatása. A szegényebb családok kimondottan a rítusok miatt tartják életben az állataikat, hogy ha úgy hozza a szükség, legyen mivel lekenyerezni a szellemeket.


A malac levágása nem közvetlenül a rituálé része, így nem is a sámán végzi. Ám mivel a feláldozott állatot a szertartás során megfőzik és megeszik, a malacot ennek megfelelően kell előkészíteni.


Az áldozati malac elfoglalta a helyét a kunyhó közepén, a szertartás résztvevői is kezdenek gyülekezni. Később a malacot füstölőkkel, papírokkal és egy szájába helyezett késsel is feldíszítik.


A füstölőktől nehéz levegőben elkezdődik a szertartás. Miután a sámán transzba esett, senki sem mehet ő és az oltár közé. Bár a háborúban a hmongok az amerikaiak oldalán harcoltak, ma már az ő falaikon is kötelező jelleggel kint van a nagy kommunista vezető, Ho Si Minh arcképe.


A transzcendens hangulatot elősegítendő a szertartás közben folyamatosan jár körbe a helyi rizsbor, amit a falubeliek csak „boldog víznek” hívnak.


Természetesen a sámánt is illik megkínálni.


Vietnám, betegségűző áldozat, sámán

A malac mellett egy csirkét is bemutatnak a szellemeknek.


Vietnám, betegségűző áldozat, sámán


Vietnám, betegségűző áldozat, sámán

Amíg 1993-ban be nem tiltották, a hmongok egyik fő bevételi forrása az ópium volt. A szert még ma is használják a falubeliek fájdalomcsillapításra.