Véletlenül megtaláltuk az eszményi James Bondot

Forrás: AMC

-

A most véget ért The Night Manager nem éri el a legjobb John le Carré-adaptációk, A kém, aki bejött a hidegről vagy a Suszter, szabó, baka, kém színvonalát, inkább egy hat epizódra bontott James Bond-filmet idéz, ami persze nem biztos, hogy baj. Az is kiderült, hogy Daniel Craig után kinek kellene eljátszania a 007-est.


A John le Carré regényeiből készült korábbi tévéadaptációk az angol televízió nagy becsben tartott, patinás remekei közé tartoznak. Az 1970-es, 80-as évek fordulóján, Alec Guinness főszereplésével készült Árulás és a Smiley’s People köré Amerikában, pláne Magyarországon nem épült kultusz, Angliában viszont az idősebbek számára máig ezek jelentik a tévésorozatok csúcsát.

Vagyis magasra került a mérce az ugyancsak hatrészes tévésorozatként feldolgozott The Night Manager alkotói előtt. Még jól is jöhetett, hogy gyengébb alapanyagból dolgoztak – közhely, hogy remekművekből a legnehezebb jó adaptációt készíteni, Le Carré 1993-ban megjelent regénye viszont nem tartozik a szerző sikerültebb munkái közé (portrénk).


Tom Hiddleston mint Jonathan Pine a Night Managerben


Több mint félezer oldalán túlírt, dagályos elmélkedések olvashatók a beépülés és megfigyelés lélektanáról, melyek kiegészülnek a Le Carrénál elengedhetetlenül fontos, átláthatatlan titkosszolgálati machinációkkal, amelyek azonban itt nem fokozzák a feszültséget, nem ragasztják át az olvasóra a szereplők paranoiáját, hanem indokolatlanul lassítják, széthúzzák a meglehetősen sovány cselekményt.


Középen Hugh Laurie és Tom Hiddleston


Le Carré a hidegháború után felálló új világrendet egy éjszakás szállodamester (a regény első magyar kiadásában a szűkös kelet-európai képzeletvilágot híven tükröző „éjszakai portás”) kalandjain keresztül térképezte föl, aki a bűnszervezetbe beépülve kémkedni kezd egy fegyverkereskedő után, hogy bosszút álljon szerelme évekkel korábbi megöléséért. Mikor tartótisztje megkérdezi, hogy miért hajlandó kockára tenni az életét, Jonathan Pine a tévésorozatban azt feleli: „ha maga angol, és a másik is angol, és ez a másik disznóságokat művel, akkor maga a kötelességének érzi, hogy elkapja a fickót.”


Tom Hiddleston és Hugh Laurie kezet ráz


Ennél nem létezik angolosabb válasz, és a sorozat egyik legjobb húzása, hogy ebben a kontinenseken átívelő, nyílt vizeken, sivatagban játszódó, nemzetközi bűnügyi történetben kihangsúlyozza a főhős nemzetiségét. Pine képzett katona, tehetséges kém és hatékony gyilkos, ám mindvégig kifogástalan úriember marad. Valószínűtlenül profi, mégis szerethető figurájának a mesterkedéseit jólesik figyelni, mert érezzük, biztos kezekben vagyunk, nem fordulhat elő, hogy a végén ne Pine győzedelmeskedne.


Tom Hiddleston és Elizabeth Debicki


A kellemes kiszámíthatóság, az életveszélyes küldetést vállaló főhős laza eleganciája és magabiztossága, meg persze a gyönyörű tájakon andalgó gyönyörű nők miatt a dán Susanne Bier (Esküvő után, Egy jobb világ) rendezte sorozat leginkább egy hat részre bontott James Bond-filmet idéz, annyi különbséggel, hogy itt kevesebb az akció és több az összeesküvés.

A Pine-t alakító Tom Hiddleston pedig tökéletes James Bond lenne. Ha érdekelné a szerep, a Night Manager alapján jó esélyei lehetnek rá, hogy Daniel Craig örökébe lépjen. Fiatal, de már nem túl fiatal, lefegyverzően sármos, és kiváló színész. Túl jó is ahhoz, hogy eddigi legismertebb szerepében, a Marvel-filmek Lokijaként bohóckodjon tovább, de Bondot talán még elvállalná. Nemsokára egyébként a J. G. Ballard-regényből készülő High-Rise-ban láthatjuk, biztos csodás lesz abban is.


Tom Hollander és Tom Hiddleston


Hiddleston mellett ugyan kevesebb lehetőségük van villogni, de a Night Manager többi színésze is kiegyensúlyozott, magas színvonalú alakítást nyújt. A főgonoszt, Dicky Ropert játszó Hugh Laurie-nak üzleti megbeszéléseken zajló jelenetekben kell felcsillantania „a világ legrosszabb emberének” sötét oldalát, hűvös intellektusa viszont kissé szimpatikusabbá teszi a kelleténél – még szerencse, hogy csatlósa, Corkoran őrnagy (Tom Hollander) igazán utálatos, egyúttal rendkívül szórakoztató gazfickó.

Nincs megfelelően előkészítve, ahogy Roper barátnője, Jed a fegyverkereskedő ellen fordul a két utolsó epizódban, emiatt azonban kevésbé Elizabeth Debicki alakítása, inkább a forgatókönyvíró, David Farr hanyagsága okolható.


Night Manager

Elizabeth Debicki mint Jed


A legjobb női szerep viszont nem Jedé, hanem Angela Burré (Olivia Colman). Pine tartótisztje a regényben férfi, a sorozat nagyszerű leleménye, hogy női hírszerzőre írták át a karaktert, aki mindenórás terhesen terelgeti Pine útját, így még hangsúlyosabbá válik a kettejük kapcsolatában rejlő anya-fiú dinamika. Burr ezáltal emberibbé, empatikusabbá válik, miközben konok elszántsága sem csökken, hogy Pine munkája révén elkaphassa Ropert – az így támadó érzelmi feszültség miatt tovább nő a tét.


Night Manager

Olivia Colman


Sajnos a ragyogó színészi gárda sem tud minden lapos pillanatot élvezetessé tenni. A történet közepe táján a regényben sem sok minden történik – Pine Roper vendégszeretetét élvezi, és néha belopózik egy szobába titkos dokumentumokat ellopni –, és az adaptációban a második epizód flashback-szerkezetéhez hasonló trükkökkel sem igazán sikerül feszesebbé tenni ezt a részt. Az utolsó epizód pedig nem tartogat valódi csúcspontot, a tempója inkább epilógushoz illő, noha a nagy leleplezések csak itt történnek meg.


Night Manager

Tom Hiddleston


A Night Manager egyenetlenségei miatt nem ér fel a legjobb Le Carré-adaptációk színvonalához: az Alec Guinness-es sorozatok mellett A kém, aki bejött a hidegről vagy a Suszter, szabó, baka, kém moziváltozata is sokkal jobb. A rémületes felismerés, hogy Le Carré hősei valójában saját ürességük, fakó lelkük miatt szegődnek el kémnek, hiányzik a Tom Hiddleston-féle figura történetéből. A legutóbbi, halvány Bond-film után és a következő előtt viszont James Bond-pótléknak ideális a sorozat.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!