Vegyük észre az Embert a parkolóőrben!

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Luxusétterem látta vendégül az V. kerületi közterületeseket és parkolóőröket, akiknél talán csak a BKV-ellenőrök kapnak többet a fejükre. Most meggyőződhettünk róla, hogy ők is emberek. Legalábbis az egyikük biztosan.


„Ha száz emberből kettő nem úgy gondol majd a parkolóőrökre ezután, hogy dögöljenek meg, akkor már megérte” – így foglalta össze a hétfő reggeli sajtóesemény lényegét a Kiosk tulajdonosa, Hlatky-Schlichter Hubert, miközben vagy negyven parkolóőr és közterületis állt sorban a svédasztalnál a háttérben. Valamennyien férfiak. A belváros egyik elegáns étterme a „társadalmi felelősségvállalás” keretében reggeliztet meg időnként hátrányos helyzetű vagy nem éppen pozitív megítélésű csoportokat: korábban ápolónők kaptak itt reggelit, illetve hajléktalanoknak is osztanak ételt rendszeresen.

A Kiosk mellett a Babel éttermet is működtető Hlatky-Schlichter Hubert két dologról lehet még ismert: annak idején ő találta meg Daróczi Dávid egykori kormányszóvivő holttestét, de ami még fontosabb, az ő nevénél senkié nem idézi meg jobban a szép emlékű Osztrák–Magyar Monarchiát. Most Demcsák Zsuzsa és az V. kerület polgármestere, Szentgyörgyvölgyi Péter mellett ő állt ki a pódiumra, hogy üdvözölje az év 364 napján kevés megbecsülésben részesülő parkolóőröket, és ajándékként Mikulás-csomagot (mindenki érti a viccet, ugye?) osszon ki köztük.


Hlatky-Schlichter Hubert Mikulás-csomagot oszt


Ami az étteremben összegyűlt parkolóőröket illeti, érthetően megilletődötten üldögéltek a kamerák kereszttüzében, és kellett némi biztatás, hogy végül odaálljanak a svédasztalhoz. Az is hamar kiderült, hogy a fegyelem erős oldaluk, hiszen nem nagyon lehetett szóra bírni őket, sőt, csak egy olyan volt közöttük, aki szóba állhatott a sajtóval – a többiek a reggeli után gyorsan szaladtak is a dolgukra. Ez kicsit furcsa volt: ha már tényleg az Emberarcú Parkolóőrökről szólt az esemény, akkor miért nem lehetett megismerni az emberarcot, de mint megtudtuk, ez egy konfliktusos munkakör, és nem szerencsés, ha név is társul ehhez, úgyhogy a végén be kellett érnünk a Névtelen Parkolóőrrel.



Az ilyen eseményeknek azonban van egy komoly buktatójuk: lehet bármilyen jó a szándék, könnyen úgy járhat a jótékonykodó, mint a Hiltonban hátrányos helyzetű gyerekeket calvadosos csirkemellfilével etető Balog Zoltán miniszter két évvel ezelőtt. Akkor az étterembe amúgy sosem járó gyerekek közé leereszkedő minisztert pillanatok alatt szétszedte a sajtó, amiért PR-fogásnak használja a hátrányos helyzetű gyerekeket. Most ugyan legalább nem egy politikus akciója volt ez (Szentgyörgyvölgyi csak az esemény fényét emelte a pár perces cameójával), de azért így is felmerült az emberben, hogy nem érzik-e megalázónak a parkolóőrök, ahogy vágóképet csinálnak belőlük, miközben omlettet esznek.

Hlatky-Schlichter Hubert azonban nem értett ezzel egyet: „Én úgy érzem, hogy ha már valaki ilyet csinál, akkor kommunikálni is kell ezt, máskülönben nem ér célba az akció” – mondta, hozzátéve, hogy nem az a lényeg, hogy kik csinálják az akciót, hanem az, hogy mások is kedvet kapjanak az ilyesmihez. És semmi kivetnivalót nem lát abban sem, hogy olyanokat meghívjon az éttermébe, akik máskülönben sosem találkoznak a fine dininggal. Ugyanezt mondta az V. kerületi Közterület-felügyelet üzemeltetési vezetője, Ilka Gábor is, szerinte is itt volt már az ideje, hogy ne a pótdíjra utazó zombit, hanem az embert lássák a munkatársaiban.



Megtudtuk azt is, hogy a parkolóőrök elvileg nem a pótdíjazásra utaznak: fix fizetésük van, és nem kapnak jutalékot a beszedett büntetésekből sem. „A kollégáim csak a negatív hangokkal találkoznak, de most talán majd mások is látják, hogy ők is csak normális emberek, akikért mind tűzbe tenném a kezem. Más kerületekben vagy városokban időnként lehet hallani korrupciós esetekről, nálunk hat éve nem volt semmi hasonló” – büszkélkedett az V. kerületi statisztikákkal Ilka Gábor.

A média rendelkezésére bocsátott egy szem ellenőr szerencsére nem érezte rosszul magát, és még azt is pozitívan élte meg, hogy reggeli közben többször is felállították az asztaltól nyilatkozni. A teremben körülnézve azonban felmerült a kérdés, hogy miért kizárólag férfiakat látunk? Eddig azt hittem, hogy a női parkolóőr nem ritkaság, de most legalább megtudtam, hogy az: „Hozzánk nem nagyon jönnek nők, 98 százalékban férfiak jelentkeznek. Egyszer volt próbaidőn egy női kolléga is, aki korábban stewardessként dolgozott, de itt a második napon belefutott valami idegesebb autósba, és nem jött többet” – mondta Ilka Gábor, aki szerint nem is csoda a nők alulreprezentáltsága: „Ezt a munkát a konfliktusos jellegétől eltekintve is bírni kell fizikailag: nyolc órán át az utcán járni, mínusz két fokban és hózáporban ugyanúgy, mint kánikulában, ez tényleg nem való mindenkinek.”



De ettől még továbbra is nyitva áll a lehetőség a vállalkozó kedvű nők előtt is, bár a Belváros-Lipótvárosnak nem is feltétlenül a hétköznapi agresszív autós az igazi veszélyforrása, hanem – ki nem fogják találni – a Magas Beosztású Ember az. Az V. kerületben van ugyanis a Parlamenttől kezdve számos minisztériumon át ügyészségekig és bíróságokig számos épület, ahol politikusok és egyéb hatalmasságok járnak naponta. Ők pedig ugyanúgy megkapják a Mikulás-csomagot, ha rossz helyre állnak, noha van köztük néha olyan, aki a betöltött tisztségére hivatkozva próbál kibújni a pótdíjfizetés alól, de sajnos konkrétumot nem hallhattunk.

És mi kell ahhoz, hogy valaki jó parkolóőr legyen? Nos, a jó parkolóőr türelmes és precíz, továbbá emberközpontú is. Úgyhogy ha ezek után a kedves olvasó olyan parkolóőrrel találkozik, akinek van némi hiányossága mondjuk az emberközpontúság területén, az esetleg próbálja meg, hogy ordítozás helyett erre helyezi a hangsúlyt. Egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerre fog vezetni, de talán bele fog gondolni, hogy a közterületesek/parkolóőrök sem örömükben vagy jutalom fejében bírságolnak. Hanem – ahogy az általam megkérdezett parkolóőr válaszolta arra a kérdésre, hogy szereti-e a munkáját – ez is egy munka, amit valakinek el kell végezni. És ezt a munkát egy párhuzamos univerzumban akár mi magunk is végezhetnénk.