Vegye már fel ezt a kókuszmelltartót, darling!

Fotó: Photononstop / Alain Le Bot

-

Ha valaki szereti, ha nyaralás közben minden a lábai előtt hever, de közben egy-két alatt hét alatt minél több országban meg akar fordulni, rajong a tengerért, nem ódzkodik a zsúfoltságtól, és még pénze is van, akkor mindenképpen érdemes befizetnie egy luxushajóútra. A sokemeletes óceánjárók egy-két naponta más vidéken kötnek ki, de maga hajó is egy valóságos üdülőparadicsom minden elképzelhető szolgáltatással, a mozi- és színházteremtől a műjégpályáig, a wellnesstől a kaszinóig, az extrémsport-lehetőségektől az üzletek, bárok és éttermek sokaságáig. Az utasoknak nincs is más dolguk, mint élvezni a fejedelmi kényelmet – az őket kiszolgáló személyzet perspektívájából viszont egy teljesen másik kép rajzolódik ki.


Fruzsi fotósként majdnem két évet dolgozott a Holland America Cruise hajóin, közben bejárta Észak- és Dél-Amerikát, illetve a Földközi-tenger nagy részét. Pénzt keresett, kiválóan megtanult angolul, és rengeteg barátságot kötött. Az első hallásra izgalmas és jól jövedelmező munkalehetőségtől azonban sokan már akkor visszariadnak, amikor kiderül, hogy egy szűkös alagsori kabinban, többedmagukkal kellene hónapokat lehúzniuk.

„Hiába van szabadidőd, vagy lennél kicsit magad egy fárasztó nap után, nincs hová elvonulni” – mondja az emberpróbáló körülményekről a magyar lány, akinek egy nem várt tényezővel is meg kellett birkóznia: a nyílt tengeren sokkal lassabban telik az idő – már ha az ember nem koktélozással, napozással és teniszezéssel, hanem kőkemény munkával tölti.


Egy napot nagyjából egy hétnek érzel, egy hetet pedig egy egész hónapnak.


Egy 2000 utast szállító hajón körülbelül 800 fős személyzet gondoskodik a kiszolgálásról. Azokon a hajókon, ahol Fruzsi dolgozott, a menedzseri pozíciókat jellemzően hollandok, ausztrálok és angolok töltik be, a konyhai kisegítők, takarítók zömében a Fülöp-szigetekről és Indonéziából jönnek, a sparészlegben főleg thai, angol és dél-afrikai nők gályáznak. Fruzsi egy kolléganőjével az utolsó olyan személyzeti emeleten lakott, ahol még voltak ablakok. Alattuk, a hajó mélyén lévő három szinten húzódtak meg a takarítók és a konyhai dolgozók, háromfős kabinokban.



Fruzsi zömében Amerika partjainál hajózott, a nyári hónapokban Kanada és Alaszka közelében, télen pedig Mexikó és a Hawaii-szigetek környékén, illetve négy hónapot Európa déli partjainál. A két év alatt csak egyetlen Magyarországról érkező családdal találkozott, viszont annál több magyar dolgozott a hajó személyzetében, például a spában vagy a kaszinóban. Első útján rögtön tíz magyar kollégát számolt össze a hajón.


Angyal Fruzsina


Mennyibe kerül?

A téli hónapokban egy egyhetes mediterrán hajóutat mindennel együtt már 150 ezer forint körül ki lehet hozni, melegebb időszakokban persze az ár jócskán emelkedhet, de egy-egy akció elcsípésével sokat lehet faragni rajta. Természetesen jobban a zsebünkbe kell nyúlni, ha az amerikai kontinenst célozzuk meg, hiszen ilyenkor a repülőjegyet is ki kell fizetni. A repjegy nélkül egy mexikói körút ugyancsak 150 ezer forint körül indul személyenként, egy alaszkai kéthetes körutazás viszont már 1,3 millióba is belekerülhet. Az alapárakban persze csak a szállás és az étkezés van benne, az olyan fakultatív programokért, mint a Jurrasic-park forgatási helyszínének meglátogatása vagy a delfinekkel úszás a tengerben külön kell fizetni.

Mániákusan gyűjtik az emlékeket

Fruzsinak az volt a feladata, hogy a hajó fedélzetén, illetve a különböző kikötőpontokon, szervezett túrákon fotózza az utasokat. De fényképezett esküvőt, temetést, és végigdokumentált egy „család-újraegyesítő” nyaralást is. Fix fizetése nem volt, az eladott képek után kapott százalékot. Ezzel pedig nem is járt rosszul, mert a zömében amerikai utasok általában mániákusan gyűjtik az emlékeket – mondja.


Minden hajón komplett fotóstúdió működik egy videóssal és négy-öt fotóssal. Már beszálláskor minden utasról készül egy kép, ahogy bőröndjével a kezében felszáll a hajóra. Ezeket még aznap feldolgozzák, és kiteszik a fotósbolt faliújságjára. Az emberek nagy része a hajó fedélzetén sétálgatva úgyis betéved ide, de azért biztosabb, ha utánuk mennek. A visszatérő utasokról minden adatot megkapnak a körút elején, például azt, hogy legutóbbi útjukon mit és mennyiért vásároltak a hajón. Így már előre fel tudják térképezni, hogy kiket érdemes gyakrabban fotózni, és megkeresni a kész képekkel.



Ruhástul a tengerben

A fotósok a hajó hivatalos vacsoráin is mindig ott vannak, egyetlen alkalommal futószalagon akár 4-5000 képet is kattintanak, egy munkatársuk pedig még éjszaka elvégzi az utómunkákat, hogy reggelre már a boltban várják az utasokat a retusált képek. Kikötéskor pedig a fotósok szállnak először partra, hogy a fakultatív programokon is megörökítsenek minden mozdulatot.

Fruzsinak beletelt egy kis időbe, hogy ráálljon az amerikai ízlésre, és minden kép egy kicsit giccsbe hajló legyen. Megtanulta például, hogy lovaglás közben érdemes őket tengerrel az előtérben, naplementével a háttérben lekapni. A megfelelő kompozíció érdekében gyakran a lovaglók elé rohanva, ruhástul gázolt a tengerbe. Mivel sok turista rajong a helyi viseletben készült fotókért, előfordult, hogy Alaszkában neki kellett sas jelmezben pózolnia az utasokkal, vagy Hawaiin kókuszmelltartót és háncsszoknyát húznia.



Tízezer dollár egy fotósorozatért

A legegyszerűbb képért 20 dollárt kértek, de a speciális világítással készülő fotók darabjáért 300 dollárt (83 ezer forint) is kifizettek az utasok. A legelképesztőbb összegért, 10 ezer dollárért (2,8 millió forint) egy orosz–amerikai család vásárolt tőlük fényképcsomagot. Hasonlóan jómódú, fotókra is szívesen költő utazóközönségük van a tematikus körutaknak, például a kifejezetten meleg pároknak szervezett kirándulásoknak vagy a zenés blues cruise-oknak.



A magyar fotós lány végül mégis sokkal kevesebb pénzt tudott megspórolni, mint amennyit eredetileg tervezett, cserébe viszont rengeteg élményben volt része. „Heti hét napot dolgoztam, ha a fotózás után volt egy kis szabadidőm, akkor nem gondolkoztam, hogy befizessek-e vízesésnéző helikoptertúrára vagy egy ejtőernyőzésre. Úgy voltam vele, hogy ki tudja, visszajutok-e még valaha ezekre a helyekre.”


Drága ékszerek a szemétben

Eleinte sajnálta a szemétválogatókat és a takarítókat, de idővel már árnyaltabban látta a sorsukat. A takarítók például a közös mellékhelyiségek pucolásával kezdik a hajós pályafutásukat havi 3-400 dollárért (85-110 ezer forint), de ha ügyesek és megbízhatóak, akkor hamar eljutnak a penthouse lakosztályok takarításáig, ebben a munkakörben már a havi 2000 dolláros (550 ezer forint) alapfizetés mellé jócskán kapnak borravalót is a diszkréciójukért.

Előfordul, hogy a lakosztályokban értékes fényképezőgépet, órát vagy nyakláncot hagynak hátra az utasok, a személyzet olykor a szemétben bukkan rá ezekre. Ha nem jelentkeznek érte, akkor ezek mind a takarítóké lehetnek – meséli Fruzsi.



Néha ők is vendégnek érezhetik magukat

Mivel hónapokra ugyanazokkal az emberekkel vannak összezárva, előbb-utóbb kisebb családok kovácsolódnak a személyzetből. Kicsit olyan volt, mint egy kollégium. Együtt keltünk, dolgoztunk, kirándultunk, sírtunk, nevettünk, buliztunk. Mintha sok testvérem lenne a világ különböző pontjain, és még ha óceánok választanak is el minket egymástól, akkor is tudjuk, hogy csak egy e-mail vagy telefon, és mindig lesz szállásunk Afrikától Ázsiáig.


A monoton munkával telő hétköznapok között pedig a hajó menedzsmentje időről időre gondoskodott róla, hogy olykor a személyzet tagjai is vendégnek érezhessék magukat. „Karaokét, bingópartikat, különböző nemzeti napokat szerveztek nekünk, szabadidőnkben mi is használhattuk a hajó moziját, medencéjét, színházát, alkalmanként a vendégek számára fenntartott éttermet is” – indokolja Fruzsi, hogy összességében miért érezte nagyon szabadnak az amerikai hajókon eltöltött két évét.



Nem mindenki az, akinek mondja magát

A baráti kapcsolatok mellett sok alkalmi vagy szerelmi kapcsolat is szövődött a hajón, amelyek nem mindig sültek el jól. Mert végül is a messziről jött ember azt mond, amit akar, vagy azt nem mond el, amit nem akar. Ez utóbbit kellett a saját kárán megtanulnia Fruzsi egyik román barátnőjének, akinek négy évi hajón megkeresett fizetése bánta, hogy megbízott egy Fülöp-szigeteki kollégájában. Miután összejöttek, és éveket töltöttek el együtt a hajón, közösen vásároltak egy házat a Fülöp-szigeteken. Közben többször jártak már egymásnál látogatóban, a fiú a rokonainak is bemutatta. Amikor már megvolt a ház, és mindketten befejezték a hajós munkát, a lány kiköltözött a Fülöp-szigetekre. Ekkor jött a meglepetés: a férfinak nemcsak felesége, hanem gyerekei is voltak, akik már évek óta a közösen megvásárolt házukban laktak, amíg ők a hajón dolgoztak. Amikor a lány látogatóban járt az országban, a rokonok összefogva rejtegették a Fülöp-szigeteki feleséget és a gyerekeket.