Vége a Mad Mennek, és mindenkit a Cola-ügy érdekel

Forrás: AMC Network Entertainment

-

Nyolc évad után véget ért a Mad Men. Nem volt a legsikeresebb, hiszen a csúcson is csak 3,5 millióan nézték a tévében, ami elég távol esik a sztársorozatok számaitól, de imádta a kritika, kapott egy csomó díjat és az elmúlt évtized egyik legfontosabb sorozatává vált. A hatvanas évek New Yorkjában játszódó, egy fiktív reklámügynökség életét bemutató sorozatról, illetve a popkultúrához való viszonyáról erre írtunk bővebben, mostantól azonban óvatosan olvasson tovább, mert megnéztük az utolsó részt, és arról írunk!


Ahogy az lenni szokott, a Mad Men körül is sok teória keringett az elmúlt időkben, sokan próbálták kitalálni, hova jut a történet. Az egyik legkitartóbb elmélet már a sorozat eleje óta jelen van: a főcímben már a kezdetektől látható egy felhőkarcolóból zuhanó öltönyös figura, sok rajongó szerint ez Don végzetét vetítette előre.

És valóban, a sorozatban többször is voltak arra utaló jelek, hogy Don kikészül, elveszíti a lába alól a talajt és meghal, de végül mindig, minden mélységből visszamászott, és nem ő lett az utolsó évad áldozata. Az lett viszont első felesége, Betty (January Jones), aki tüdőrákos lett. Szegény, amúgy sem szerepelt annyit a sorozat második felében, mint az elsőben, de a némileg kényszeresnek ható húzás arra mindenképpen jó volt, hogy több évadnyi masszív dohányzás következményeit is lássuk a képernyőn. Betty, ahogy közös lányuk, Sally is, az utolsó részben azért még jól megmondta Donnak, hogy jobb, ha nem megy a gyerekei közelébe, mert senki sem kíváncsi rá.



De mi lett Donnal, akinek a vége felé egyre több céltalan történetszál és szenvedés jutott, a legutolsó részekben pedig összevissza kóválygott Amerika országútjain?

Ahányan azt gondolták, hogy Don öngyilkos lesz a végén, legalább annyian aggódtak amiatt, hogy Don sorsa homályos marad. Ennek leginkább az az oka, hogy a sorozat készítője, Matthew Weiner korábban a Maffiózókban dolgozott, azaz egy olyan sorozatban, amelynek híres-hírhedt befejezése egyáltalán nem zárta le a Soprano család történetét. Vagy legalábbis nem egyértelműen, ezért beszédtéma a mai napig az a néhány perc.

Donról legalább pontosan tudhatjuk, hogy nem hal meg. A befejező rész utolsó percei mégsem egyértelműek.



A férfit egy new age közösség tagjai között látjuk meditálni, halljuk, hogy “ommm”, hősünk elmosolyodik, és a következő pillanatokban már a Coca Cola 1971-es reklámját látjuk, amelynek lényege, hogy ha veszünk egy kólát, akkor jobb lesz a világ, minderről pedig a világ minden részéről énekelnek fiatalok.



A jelenet azért is sugallhatja, hogy Don Draper találta ki a sokszor idézett szlogent („It’s the real thing”), mert azt a kampányt az a McCann Erickson ügynökség csinálta, amelyet a szezon vége felé otthagyott Don, a szlogen pedig a valóságban egy hasonlóan alliteráló nevű emberhez, Bill Backerhez kötődik. Továbbá Don a legeslegelső részben is egy olyan mondással állt elő, ami valójában létezett (“It’s toasted" - Lucky Strike), és az utolsó részekben Don megjavított egy kólaautomatát is, ami miatt volt olyan rajongó, aki előre megjósolta a kólareklámot! (Az már tényleg csak érdekesség, hogy ezzel szinte egy időben a Steve Coogan főszereplésével készült Happyish című sorozatban is feltűnt a reklámdal - ez az a sorozat, amit eredetileg Philip Seymur Hoffmannal forgattak volna.)

Mindezek ellenére azonban Don karaktere az elmúlt években egyre unalmasabb lett, már egy ideje nem ő volt a legizgalmasabb szereplő. Másokat viszont ennél jobban izgat a Cola-ügy, többen azt bizonygatják például, hogy nem is Don, hanem Peggy jegyzi a kiszólást. Térjünk is át Peggyre.

Peggy karaktere (Elisabeth Moss) sokkal izgalmasabb volt, vele viszont kevesebbet foglalkoztak a befejező részek, de az mindenképpen emlékezetes marad, amikor mindenkire fütyülve besétált az új irodába.



A legutolsó részben annak dacára marad a McCann Ericksonnál, hogy Joan saját vállalkozásába hívja, a sorozatból magángépen távozó Pete (Vincent Karthesier) pedig búcsúzóul megjegyzi, hogy talán tíz év múlva, azaz 1980-ban már kreatív igazgató lehet belőle. (Ja, és még egy kaktuszt is ad Peggynek!) A rajongóknak még sincs okuk szomorkodásra, hiszen Peggy és a bozontos grafikus Stan végre belátják, hogy szeretik egymást, ennek pedig egy szuper csókjelenet lesz a következménye.

Peggy tehát nem csatlakozott Joanhoz (Christina Hendricks), aki belátva, hogy az irodában nem terem neki sok babér, elfogadja a lelépési pénzt, és az utolsó részben a szerelmet is feláldozza azért, hogy saját vállalkozása legyen. Vele ellentétben viszont végre a magánéletben is megleli a nyugalmat Roger (John Slattery), aki hátralévő életében boldogan elpezsgőzget majd Don második feleségének anyjával, Marie-val.



A Mad Menben mindig is a személyes kapcsolatok alakulása volt a lényegesebb elem és nem a klasszikus értelemben vett sztorimesélés. Ez pedig az utolsó részben olyan hangsúlyosan jelenik meg, hogy még az epizód címe is az, hogy Person to Person, azaz kb. "embertől emberig". A jelenetek nagy részében csak két szereplőt látunk, akik többnyire megbékélnek egymással és önmagukkal, ebből a szempontból happy endről beszélhetünk. Ami pedig homályos maradt, az jó, hogy homályos maradt.

Mégsem annyira boldog, hanem inkább kesernyés a Mad Men vége, hiszen azzal a gondolattal búcsúzik, hogy bármilyen érzelemből lehet terméket faragni, és nagyot lehet kaszálni vele.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!