Váratlan helyről mutathatnak példát a magyar focinak

Fotó: AFP / GLYN KIRK

-

Hamarosan a BL-selejtezőben csap össze a walesi és a magyar bajnok, ami azért is érdekes, mert a brit tagország adottságai, tervei és eddigi lépései kísértetiesen hasonlítanak a magyarországi próbálkozásokra. Nem focinagyhatalom, még ritkábban jut ki világversenyre, mint a magyar válogatott, ám most mégis érdemes odafigyelni Walesre. Kevés pénzből, reális terveket kovácsolva és okosan gazdálkodva érnek el egyre nagyobb sikereket.


Szigorúan csak a futball szempontjából vizsgálva is érdekes ország Wales. Hat legjobb csapata az angol bajnokságok valamelyikében játszik a Premier League-től (Swansea) a Championshipen (Cardiff City) át egészen a nyolcadik ligáig. Ezzel szemben a walesi bajnok The New Saints angol, legalábbis a klub székhelye a Shropshire megyei Oswestryben van. Wales egyszer szerepelt világbajnokságon, és egyszer majdnem Európa-bajnokságon (ezekről bővebben még szót ejtünk lentebb), most azonban valóban karnyújtásnyira van a jövő évi franciaországi tornától, miután négy mérkőzéssel a selejtezők vége előtt vezeti a B csoportot, három ponttal megelőzve a korábban jóval esélyesebbnek tartott Belgiumot, és öt ponttal vezet a csoport harmadik helyén álló Izrael előtt. Per pillanat övé a világ legdrágább játékosa, Gareth Bale, az UEFA pedig éppen a napokban ítélte oda Cardiffnak a 2017-es Bajnokok Ligája-döntő rendezésének jogát.

De hogy jutott el idáig Nagy-Britannia alig 20 ezer négyzetkilométeres és valamivel több mint 3 millió lakosú tagországa, ahol még mindig a rögbi a legnépszerűbb sport, a fociért pedig hétvégenként angliai PL-meccsekre zarándokolnak a szurkolók? A válasz: átvilágítás, tömegesítés, pályaépítés, példaképek állítása, új szponzorok bevonása.

Mindez annyira hasonlít a magyar szövetség, az MLSZ által hangoztatott törekvésekhez, hogy érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni a Britannia délnyugati csücskében történteket. Meglehet, még arra is rájövünk, hogy ez testhezállóbb nekünk, mint az utóbbi évtizedben sorra próbált holland, német vagy spanyol minta. És persze már csak a két ország bajnokának (a Videoton és a The New Saints) hamarosan esedékes BL-csatája miatt sem mellékes, hol tart most a walesi labdarúgás.


A Cardiff City


Az angolok és a rögbi árnyékában

A hivatásos liga (Welsh Premier League, WPL) csak 1992-ben jött létre, miután a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) több ázsiai és afrikai tagja felvetette, hogy milyen jogon van Walesnek bérelt helye a szervezetben, mikor még hivatásos bajnoksága sincs? Így aztán gyorsan kreáltak egyet, és az 1992-1993-as idényben elrajtolt a walesi Premier League – igaz, ahogy fent írtuk, azon csapatok nélkül, melyek továbbra is inkább az angol ligákban látták a nagyobb lehetőséget. Ráadásul az országban hagyományosan nehézkes az észak-déli közlekedés, a kétségtelenül magasabb színvonal mellett ezért is keresték a csapatok a boldogulást a keleti szomszédnál, Angliában. És nemcsak a klubok, hanem a szurkolók is inkább a szomszédot választották: még évekkel ezelőtt is megszokott látvány volt a Premier League-ben vagy a Championshipben játszó walesi sztárokért angol rangadókra – a közeli Manchesterbe, Liverpoolba, Birminghambe, vagy éppen Londonba – szervezetten buszozó walesi drukkerek látványa. És persze még ott van a rögbi is, ami mára sokat veszített ugyan előnyéből a népszerűségi listán, de a déli országrészben még mindig veri a focit.

Az elmúlt években azonban robbanásszerű fejlődésnek indult a labdarúgás, a pályán és azon kívül egyaránt. És ehhez – legalábbis kezdetben – csak két jó csapat és egy jó játékos kellett. „Délen rögbi mind népszerűségében, mind a médiafelületeken futball fölé kerekedett ugyan, azonban amikor a Swansea (2011-ben), majd a Cardiff City (2013-ban) feljutott az angol élvonalba, hirtelen óriási lett az érdeklődés a foci iránt” – mondta a Guardiannek Andrew Howard, a walesi élvonal versenyigazgatója. „Ezt tetézte még a Gareth Bale-mánia, és máris ott tartottunk, hogy egyre több kis srác akart inkább az új Bale lenni, mint az új Sam Warburton (a walesi rögbi aktuális sztárja). Nyilvánvaló, hogy a megnövekedett érdeklődésből csak profitálhat a walesi foci a kis pályán játszó srácoktól egészen a hazai élvonalig.” Bale-lel persze óriási szerencséje van a fiatalok elé példaképet állítani akaró walesi szövetségnek, hiszen egy Real Madridban játszó támadónál keresve sem találhatnának erre jobb alanyt. Persze nálunk is megpróbálnak időről időre előtérbe tolni valakit, például a korábban a PL-ben védő Bogdán Ádámot, a mintaszerű mentalitású Király Gábort vagy a legértékesebb magyar játékost, Dzsudzsák Balázst – de egyikük sem egy Gareth Bale.

A megnövekedett érdeklődés, ha lassan is, de begyűrűzik a walesi élvonal mérkőzéseire is: az elmúlt évben 3%-kal nőtt a bajnokik átlagos látogatottsága, ami csak plusz 10 főt jelent ugyan mérkőzésenként, de a 2014-2015-ös bajnoki kiírásban 3. helyen végző Airbus UK csapatának kommunikációs munkatársa, Andrew Lincoln mégis optimista: „A növekedés most még valóban nem mondható látványosnak, de a bajnokság szervezettsége és az infrastrukturális helyzet is évről évre javul. Ez egy kimondottan élvezetes bajnokság.”


Az 1992-1993-as idényben elrajtolt a walesi Premier League


Mindenkit felengednek a pályára

Az infrastrukturális helyzet javítására itthon súlyos – nagyságrendekkel nagyobb – összegeket költ el a kormány: az NB I-től az NB III-ig bezárólag 30 csapat kap új stadiont, a Debrecen és a Ferencváros pedig már tavaly óta az új arénájában játszik. Walesben azonban egészen más modellt valósítanak meg: ott a szövetség – a kormánnyal közösen lefolytatott átvilágítás és programalkotás után – egész évben használható harmadik generációs (3G) műfüves pályákat épít országszerte.

Határozott cél, hogy ezek a pályák közösségi pontok (local hubs) legyenek, ahol a profi csapatok mellett a vasárnapi liga amatőrjei, gyerekek, fiúk és lányok rúghatják a labdát. „Korábban, ha rossz volt az idő, elmaradtak a meccsek és az edzések, a gyerekek pedig mehettek a haza. Az új pályáknak köszönhetően a klubok közösségi terek lettek, lesznek, ahová kimehetnek az emberek munka és iskola után. És innen kerülnek majd ki a következő generáció futballt szerető szurkolói is. Már most látszik, hogy egyre több fiatal jár a WPL-meccsekre, ahová 5-8 fontnál (kb. 2200-3500 forint) kezdődnek a jegyárak” – ecseteli a kommunikációs szakember. A pályaépítésre az európai szövetségtől (UEFA) elnyert 3 millió eurós (cirka 930 millió forint) összegből jut pénz.

Walesben már 2008-ra nyilvánvalóvá vált, hogy az élvonalbeli bajnokságban sok a 18 csapat. Hosszas egyeztetések és több terv megvitatása után a walesi PL 2010-2011-es idénye már 12 élvonalbeli csapattal indult, és azóta is ezzel a létszámmal fut. A magyar élvonal éppen most állt át erre (illetve vissza, hiszen 2001 és 2004 között három idényben már volt 12 csapatos NB I), ugyancsak a színvonal emelkedését és a sportágba áramló pénzek koncentráltabb elosztását remélve a változtatástól. „A 12 csapat sokkal jobban passzol egy ekkora ország lehetőségeihez, és a rendelkezésünkre álló pénzeket is jobban tudjuk így elosztani. De az sem mellékes, hogy így ennél a létszámnál minden évben a klubok harmada indulhat valamelyik európai kupában (a Bajnokok Ligájában és a az Európa Ligában), ami még izgalmasabbá teszi a bajnokságot” – mondja Andrew Lincoln.


A közösségi focipályákról kerülnek ki a jövő nagy reménységei és a fociszerető közönség


Lépésről lépésre

A színvonal emelkedését leginkább az európai kupákban induló csapatok teljesítményén lehet lemérni. Egyelőre itt is kis lépésekben haladnak, de nem türelmetlenkednek, és töretlen az optimizmus. A már idézett Andrew Howard amondó, a WPL mára elérte az angol 5. vonal szintjét, és ezt a korábban külföldre igazolt, és mostanában visszatérő játékosok is így gondolják. A sikerhez persze pénz kell, és a felpörgő WPL iránt egyre komolyabb érdeklődés mutatkozik, méghozzá nem az állami szféra cégei felől. Az augusztus 22-én rajtoló idénytől kezdve az élvonal a Dafabet WPL nevet viseli majd, miután a szövetség a walesi foci történetének legnagyobb szponzori támogatásáról egyezett meg a korábban a Sunderlanddel, az Aston Villával és az Evertonnal is szoros kapcsolatban álló online sportfogadási céggel. Emellett szépen gyarapodnak a tévés bevételek is az S4C csatornával kötött megegyezés nyomán.

Az új idényben már jó pénzt hoznak a konyhára a nemzetközi kupasikerek: a Newtown AFC például 200 ezer fonttal (kb. 88,2 millió forinttal) gazdagodott, miután az EL első selejtezőkörében kettős győzelemmel búcsúztatta a máltai Vallettát. Ez a pénz máris megduplázta a klub éves bevételét, amiből az is jól látszik, hogy az európai kupákban induló walesi klubok még a magyar csapatokhoz képest is aprópénzből gazdálkodva próbálnak sikeresek lenni.


Walesben a foci lassan megközelíti a rögbi népszerűségét


No, majd meglátjuk

Azért gyorsan tegyük hozzá: őszintén reméljük, nem most jön el a nagy áttörés ideje. A BL 2. selejtezőkörében ugyanis a magyar bajnok Videoton éppen a walesi elsővel, a The New Saintsszel csap össze, és az ellenfél önbizalmát jelzi, hogy a klubnál már a Videoton utáni ellenféllel foglalkoznak. A TNS (a Total Network Solutions által alapított és finanszírozott egykori „vállalati” csapat, ami a cég eladása után változtatta meg a nevét) az elmúlt években a WPL egyeduralkodója lett, sorozatban négy bajnoki címet nyerve.

Az angliai székhelyű walesi bajnoknál már készpénznek veszik, hogy minden évben ott vannak a BL-ben, ahol a most következő selejtezőkör (azaz a Videoton általuk remélt kiejtése) 300 ezer eurót (kb. 95 millió forint) hozna a konyhára (persze a Vidi is ennyit kasszírozna a továbbjutással).

A reális célok hasonlóak (a BL helyett valójában az EL főtáblája), miközben a feltételek – látszólag – a magyar foci felé billentik a mérleg nyelvét. Július 14-én és 21-én, a BL-selejtező 2. körének két játéknapja után kiderül, hogy ki tart előrébb.


Wales, walesi foci


Wales-Magyarország 1958, 1976

A két válogatott eddigi 10 mérkőzéséből ötöt nyertek meg a walesiek, míg mi hármat. Két emlékezetes találkozás külön is megér néhány mondatot.

A walesi válogatott története során egyetlen alkalommal, 1958-ban jutott ki világbajnokságra, de nem akárhogyan. Az 1957-es szuezi válság miatt Egyiptom és Szudán sem volt hajlandó pályára lépni Izrael ellen, a FIFA azonban nem akarta, hogy bármelyik résztvevő is játék nélkül jusson ki, hiába nyerte meg a két afrikai ország kizárása miatt Izrael a selejtezőcsoportját. A pótselejtezőre felkért Indonézia ugyancsak kiesett a kalapból, miután csak semleges pályán lett volna hajlandó játszani a zsidó állam csapatával. A FIFA ekkor úgy döntött, hogy Izrael Európából kap ellenfelet. A belgák azonban nem vállalták a vb-vel járó költségeket, így következhettek a csehszlovákok mögött a csoportban másodikként végző walesiek, akik aztán oda-vissza 2-0-ra verték Izrael. A vb-n pedig egy csoportba kerültek a házigazda svédekkel, Mexikóval és Magyarországgal. A három csoportmeccs után éppen velünk álltak holtversenyben (1-1-et játszottunk), és hiába volt sokkal jobb a gólkülönbségünk, a szabályok értelmében újrajátszás következett, amit Wales 2-1-re megnyert. A legjobb nyolc között Brazíliával találkoztak, és, ha már ennyire benne voltak, akkor újra egy történelmi pillanat részesei lehettek: Pelé góljával 1-0-ra nyertek a brazilok, ez volt a 17 éves zseni első gólja a vb-ken, és lett minden idők legfiatalabb vb-gólszerzője.

Az 1964-es Nemzetek Kupája (az Eb elődje) selejtezőjéből még mi jutottunk tovább 4-2-es összesítéssel, tizenkét évvel később azonban már a walesiek örülhettek, miután Cardiffban 2-0-ra, a Népstadionban pedig 2-1-re győztek (a későbbi szövetségi kapitány, John Toshack mindkét mérkőzésen betalált).


Wales, walesi foci