Van egy ipar, amelyben éppen az a sikk, hogy Magyarországon élsz

Fotó: MTI / Honéczy Barnabás

-

A divattervezőknek eszük ágában sincs külföldre menni. Éppen az adja meg a munkájuk ízét-zamatát, hogy hozzák magukkal a kelet-európaiságot. Apró szépséghiba, hogy a rendszerváltással kimúltak az őket kiszolgáló háttérágazatok, így a sikerük gyakran más országok gazdaságát húzza.


Hogy mi a közös a romkocsmák és a kifutók világában? Az, hogy mindkettő a vasfüggöny mögötti egzotikumból táplálkozik, és mindkettőért hajlandók a világ másik szegletéből is idelátogatni. Az InStyle magazin főszerkesztője, Szűcs Péter azt mondja, Kelet-Közép-Európa a világháború óta még egyszer sem volt benne olyan intenzíven a divat világában, mint manapság. Hódít a frissessége, a különlegessége.


Fantasztikus tervezőink vannak,

akik az elmúlt 10 évben betörtek a világ élvonalába. Globálisan ismert márka lett a Nanushka, a Use Unused. Lady Gagától Taylor Swiftig celebek hordják Abodi Dóra kreációit, befektetők keresik meg a magyar dizájnereket.


Mi teszi őket kreatívvá? Olykor a szükséghelyzet. Nem ájulnak el önmaguktól, mint a párizsiak. Mi az a különleges plusz, amit hozzá tudnak tenni? Egy keserédes, humoros nosztalgia, amit talán még a „legvidámabb barakk” korszaka oltott belénk, magyarokba – sorjázza Szűcs Péter azokat a képességeket, amelyek szerinte most esélyt adnak arra, hogy Budapest visszahódítsa azt a pozícióját, amely a múlt század harmincas éveiben már az övé volt: Párizs, Milánó és Bécs mellett a divat egyik európai fellegvára.

A Vogue-ot is publikáló kiadó utazási magazinjának kérdésére milliós nagyságrendben szavazták meg idén ősszel az olvasók, hogy Firenze után Budapest a világ második legizgalmasabb városa. A Monocle című életmódmagazin képsorait nézve pedig az embernek időnként az az érzése, mintha nem is Budapesten készültek volna. Pedig itt forgatták, hogy bemutassák: Budapest maga az életre szóló dizájn.




A filmben feltűnő Goldberger-gyár azonban már az enyészeté. A Goldberger család az 1800-as évek elejétől a kor legmodernebb masináival felszerelkezve alapozta meg a hazai textilipart, amely átszervezésekkel ugyan, de a szocializmust is átélte, és a Goldbergerre építkezve Budaprint néven vitte tovább a hagyományokat. A cég azonban a rendszerváltás idejére tönkrement, és vele együtt befellegzett a 200 éves magyar textiliparnak.


Világtendencia, hogy divat lett divattervezővé lenni

– mondja a Use Unused egyik alapítója, Tóth András, aki éppen azzal büszkélkedhet, hogy a napokban az ő kollekciójukat választották meg a riói olimpiára készülő magyar csapat formaruhájának.


Tóth András a riói ruhákat mutatja be


Manapság sokszor hamarabb van valakinek márkája, mint hogy szakmailag kész lenne a tevékenységre – osztja meg tapasztalatait Tóth András, aki már 11 éve tanítja is a szakmát. Pedig nemcsak az a probléma, hogy olykor a rivaldafény motiválja a kreativitást, hanem az is, hogy hiányzik hozzá a háttéripar. Eltűntek a modellezők, a varrónők, alapanyagot már nem lehet Magyarországon beszerezni, a vásárlással az olasz ipart támogatjuk.

Az alapanyaghiányt Abodi Dóra is érzékeli, bár számára ez nem okoz problémát, mert ő az anyagot is maga tervezi, amúgy is minden egyedi, és a tervei alapján külföldön szövik a kelmét. A mintavarró stúdiója azonban itthon van, és a gyártás is alapvetően hazai varrodákban történik. Bár éppen most úgy tűnik, hogy hamarosan külföldi beszállítója is lesz, az ékszereit pedig már biztosan Olaszországban fogják formába önteni.


Ez azonban csak neki segítség, a többieknek nem. Bár azt nem lehet mondani, hogy az állam semmit sem tesz a kreatív iparért, mert a Design Terminál keretében elindították például a Gombold újra! programot, amelynek keretében fiatal tehetségeket karolnak fel, ám Tóth András szerint ezzel csak a felszínt kapargatják.

Idehaza nagyon magasak a munkára rakódó járulékok, óriási a 27 százalékos áfakulcs. Varrodák, kötödék mennek csődbe: a Use Unused alapítója csak idén három olyan kisüzemről tud, amely végleg lehúzta a rolót. Közben a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy külföldi nagy márkák, például a Burberry, a Givenchy vagy a Dolce & Gabbana Magyarországon gyártat.


Burberry-modell a kifutón. Magyarországon is készülhetett


Ezzel viszont a nagyok kiszorítják a magyar tervezőket, hiszen leadják az éves megrendelésüket 25 ezer ruhadarabra vagy 7 ezer pár cipőre, miközben egy magyar dizájner mondjuk 80 táskában és 260 pulóverben gondolkozik.


Közben pedig a dollármilliárdos árbevételű dizájnerek nevetnek a markukba. Azon gazdagszanak, hogy Magyarországon az állam támogatja a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, ők pedig ilyen cégeknél varratnak. Ebben a műfajban az egyik legnagyobb szereplő az állami tulajdonú Kézmű Közhasznú Nonprofit Kft., a sztártervezők ruhái éppen itt készülnek.



divatipar, Abodi Dóra

Egy a sok-sok, mindig megújuló, de mindig felismerhető Abodiból


A tervezők a nehézségek ellenére mégis ki tudnak törni. Abodi Dóra volt például az, akinek az egyik bemutatója után Lady Gaga stábjának a levele landolt a postaládájában. Az énekesnő az ő ruhájára vetett szemet, és azóta már sztárok sora öltött magára Abodit.

A magyar divatipar piaca Mexikótól Kínáig tart, részben az internet segítségével mindenhova eljut az, akire felfigyeltek. Tóth András ehhez azért hozzáteszi, hogy az internet a vevőkért folytatott harcot is felerősítette, hiszen az online megjelenés lehetősége a konkurencia számára is ugyanúgy adott.

Magyarországon viszont még mindig rendkívül limitált a felvevőpiac, a Use indulásakor még nem is létezett, legfeljebb egyedi szabóságok voltak. Ahogy azonban a világmárkák megjelentek az Andrássyn, úgy kezdtek éledezni a hazai vásárlók is. Csakhogy a sznob vásárlási kultúra gyakran a nagyok felé hajtja a dizájnra éhes magyarokat, és akik a logóért vesznek meg egy ruhadarabot, azoknál most is jobb pozícióban van például egy Gucci.


Gucci; Moncler; áruház; luxuscikk; divat; Andrássy út; Budapest

Csak végig kell korzózni az Andrássyn


Holott kétezer boltjával a Gucci ma már tömegmárka, ehhez képest a magyar tervezők munkái unikálisak, olcsóbbak, és a minőségük legalább olyan jó, mégis leárazásra kényszerülnek karácsonykor. Egy-egy magyar dizájner éves árbevétele azért már eléri az egy-kétmillió eurót, ami igen szép teljesítmény, hiszen néhány éve teljesen nulláról indultak.

Abodi Dóra egyike azoknak a hazai dizájnereknek, akiknek a művészetébe már tőkét is fektettek. A pénzemberek egyelőre inkább hazaiak, és részben közpénzre támaszkodnak, így például uniós forrásokra. Ezek egyike az állami hátterű Széchenyi Tőkebefektetési Alap, amely éppen most döntött három újabb kreatív, köztük Kosanszky Dóra vállalkozásának tőketámogatásáról.


divatipar, Konsánszky Dóra

Bemutatón egy Kosánszky-modell


Az állami fenntartású Design Terminál folyamatosan indít mentorprogramokat, amellyel a legfiatalabbakat készítik fel a befektetőkre. Az ősszel már ötödik alkalommal megrendezett budapesti Fashion Week magyar résztvevőinek most először sikerült üzletet is kötniük a külföldi felvásárlókkal.

Alkalomadtán pedig még inkognitóban is járnak Budapesten és a régió többi városában a külföldi dizájnerek, hogy magukba szívják az itteni hangulatot, és jó pénzért értékesítsék az impulzus alapján megvalósított alkotásokat. Így született meg a várkertbazári matyóhímzésből a Dolce & Gabbana mexikói kollekciója, míg a Prada világhírű tervezője, Miuccia Prada a prágai villamoson utazó nénik ruhájából inspirálódott.