Válogatott aljasságokkal viccel, és imádják a Facebookon. Ki ő?

-

Nevetett már öncsonkításon, csecsemők halálán, mozgássérültek és szegény emberek elleni erőszakon? Ha szembejöttek önnel Joan Cornellá képregényei a Facebookon, akkor bizonyára. Ideje megvizsgálni, mitől különleges a katalán művész munkássága, amit 2015-ben a magyarok is felfedeztek.


Azt hiszem, mind kacagunk a nyomorúságon. Nincs annál
nevetségesebb. A halálról pedig
mind szoktunk gondolkodni,
csak nem akarunk beszélni róla.
Ezért ha viccesen beszélünk
a halálról, annak katartikus ereje lehet.

Ezt Joan Cornellá mondja, aki valószínűleg a legnépszerűbb képregényrajzoló ma az interneten. Szöveg nélküli oldalai azokhoz is eljutnak, akik életükben nem vettek még a kezükbe képregényt, és olyanok osztják őket tovább, akik bele sem gondolnak, hogy képregényekről van szó. Ez akkor is nagy dolog lenne, ha Cornellá aranyos kisállatokat rajzolna, és filléres életbölcsességeket írna föléjük. Ehelyett a katalán szerző az elképzelhető legnagyobb aljasságokról készíti azonnal felismerhető munkáit.



Öncsonkítás, szexuális aberrációk, csecsemőhalál, erőszak a szegények és mozgássérültek ellen, vagy a máshová nem besorolható, általános gonoszság: ezek mind Cornellá visszatérő témái közé tartoznak, és ami a legjobb, hogy nem csak mélyben húzódó motívumként, utalások mögé rejtett problémaként jelennek meg a képsorokban – ilyesmire egyébként sem lenne igény az interneten, ahol legfeljebb 5 másodpercet szán az ember egy elé kerülő rajzra –, hanem expliciten, arcpirító közvetlenséggel.



Cornellá egyoldalas képregényeinek brutalitása, éjfekete, bizarr humora azért elviselhető a nagyközönség számára, mert leegyszerűsített, gombszemű, manószerű figurák kegyetlenkednek egymással és önmagukkal, nem pedig realisztikusan megrajzolt emberalakok. Ugyanakkor ez a képi absztrakció teszi lehetővé, hogy önálló, koherens világ épüljön ki a morbid képsorokból.

A katalán szerző eddigi legsikeresebb sorozata olyan, mint egy Facebook-üzenőfalakra szabott Tesz-Vesz Város, ahol a lakók nem autókáznak és építkeznek, hanem keresztüllövik egymást vadászpuskával, majd ráélveznek a hullára.



Cornellá polgárpukkasztó lelkesedése és a képregények zavarba ejtően merész csattanói miatt válhatott népszerűvé a közösségi oldalakon. Aki megosztja a rajzait, állítást tesz: olyan ember benyomását kelti, aki semmilyen merész témával nem fél foglalkozni, és felvállalja ismerősei értetlenkedését, esetleg felháborodását.

A csattanók pedig azonnal továbbosztásra ingerlik az olvasót, mivel az utolsó képkockák úgy magyarázzák és értelmezik a korábbiakat, hogy egyúttal a pokol mélyebb bugyraiba, az emberi minőség alantasabb rétegeibe utalják a kibontakozó minisztorit.



Ezt nem feltétlenül a sokkoló erőszak-ábrázolással éri el a szerző, sőt: azok a jobban sikerült képregények, amelyekben inkább a szereplők sivár érzelmi életére, végleges és szánalmas magányára döbbenünk rá.

Cornellá figurái kétségbeesve vágynak a szeretetre, és akár saját halálukon is képesek elmosolyodni, ha látják, hogy az másnak örömet okoz. Katalógusba lehetne gyűjteni, miféle pszichiátriai eseteket dolgoz fel az alkotó, de a beteg lelkű figurákon is ugyanúgy lehet röhögni, mint az emberi kisszerűségen és a butasággal párosuló, gyilkos rosszindulaton.


cornella


A társadalomkritikus, morbid humorú képregények komoly múltra tekintenek vissza. Cornellá is példaképeként hivatkozik Robert Crumbra, a hatvanas évek amerikai undergroundjának fontos figurájára, akinek a stílusa még határozottan érezhető a katalán szerző régebbi munkáin.

Magyarországon a Kretén magazinban lehetett hasonló képregényeket olvasni – a magyar alkotók közül a kiváló Fekete Imre humora ütött a leginkább. Később megjelent két kötet a belga Pieter de Poortere Guszti-sorozatából, amelynek egy minden epizódban pórul járó, megalázott kisember a főszereplője.


cornella

Cornellá korai, Robert Crumb hatását mutató rajza


Ennek a típusú szatirikus képregénynek azonban ma vitathatatlanul Cornellá a legnagyobb sztárja: a Facebookon több mint hárommillió, a Twitteren 240 ezer követője van.

Ha a saját Facebook-üzenőfalamból levonhatok általánosabb következtetéseket – amit persze csak fenntartásokkal tehetek –, akkor úgy tűnik, a magyar netezők 2015-ben találtak rá Cornellára. Tavaly rengeteg, a képregények iránt egyébként nem különösebben érdeklődő ismerősöm posztolt Cornellá-rajzokat.


cornella

Balra Joán Cornellá


Azon túl, hogy munkái nem ismernek nyelvi akadályokat, Cornellá sikere annak is köszönhető, hogy a különféle aljasságokon kívül könyörtelenül viccet csinál aktuális társadalmi kérdésekből is. Megkapják a magukét az ökoaktivisták és a kényszeres szelfizők, a papokról, plasztikaiműtét-megszállottakról és feketéket verő rendőrökről nem is beszélve. Ha az olvasó ráismer egy aktuális közéleti problémára, még erősebb a hatás. A katalán rajzoló viszont tartózkodik attól, hogy napi eseményekre is reflektáljon, a különféle perverziókat és az elidegenedés témáját variáló képsorai így maradhatnak univerzálisak.


cornella


Eközben Cornellá igyekszik minél jobban a háttérbe húzódni. Képregényfesztiválokon, közönségtalálkozókon időnként megjelenik ugyan, de interjúkat már szinte egyáltalán nem ad – ahogy egyszer nevetve megjegyezte, bírná, ha ő lenne a képregények Thomas Pynchonje. Változatos módokon sérülő és elpusztuló figuráinak sorsát pedig egyáltalán nem látja olyan szomorúnak:


A karaktereim az extrém boldogság világában élnek.
Nincs idő szenvedésre.

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!