Valami elromolhatott a Chelsea-nél

Fotó: AFP / GLYN KIRK

-

A Premier League címvédője váratlanul rosszul kezdte a szezont, a klubon belül kisebb-nagyobb botrányok borzolják a kedélyeket. Lecserélt legenda, leváltott orvos és dühös szurkolók színesítik a képet. José Mourinho, a londoniak menedzsere talán a szokottnál is idegesebb, de egyelőre nem hajlandó farkast kiáltani.


Vasárnap nagyon kínos, már-már megalázó vereséget szenvedett a Chelsea a Manchester City otthonában. A bajnok londoniak első számú kihívója 3-0-ra győzött, és az eredménynél is több mond, hogy a Chelsea jóformán csak a második félidő első felében volt igazán méltó ellenfele a házigazdának, akik, ha jobban használják ki helyzeteiket – vagy éppen Asmir Begovic, a Chelsea kapusa nem parádézik –, már a félidőben is három vagy négy góllal vezethettek volna.

A vereséget nem is az eredmény teszi igazán frusztrálóvá, hanem az, ahogy a Premier League előző idényét kérlelhetetlenül uraló kékek játékában nyoma sem volt a legyőzhetetlenség látszatának, ami az előző idényben olyan félelmetessé tette őket. A City ellen a 70. percig nem volt kaput eltaláló lövésük, gyenge volt a passzjáték, és még gyengébb a védelem: a City már a 19. másodpercben helyzetbe került, és a Chelsea-t csak a Thibaut Courtois-t helyettesítő bosnyák kapus bravúrja mentette meg. Ahogy később több ízben is. Száz szónak is egy a vége: Manuel Pellegrini csapata rommá törte a hírhedt Chelsea-buszt.



Az Etihad Stadionban tapasztalt tehetetlenség a szezon mindhárom idei tétmérkőzésén szembetűnő volt: az angol szuperkupáért kiírt Community Shield mérkőzésen az Arsenal ugyan csak 1-0-ra győzött, de igazából nem volt kérdés, melyik a jobb a csapat. A bajnoki nyitányon a Stamford Bridge-en nem bírt a Chelsea a Swansea-vel, a 2-2 csöppet sem hízelgő eredmény. A mérkőzés ráadásul még egy csapaton belüli botránynak is megágyazott: Eva Carneiro, a csapat orvosa – Mourinho szavaival élve: „nem értette a játékot” – a ráadás perceiben a gyepre huppanó Eden Hazard segítségére sietett, ami miatt a belgának átmenetileg el kellett hagynia pályát, így pedig a csapat csupán nyolc mezőnyjátékossal próbálhatott támadni a győztes gólért. Sikertelenül… Mourinho már a meccs közben minősíthetetlenül beszélt az egészségügyi stábbal, majd száműzte a népszerű doktornőt és John Fearn fizioterapeutát, akik a Manchester City elleni rangadón nem is ülhettek le a kispadra.


A portugál edző népszerűségének és a csapaton belüli hangulatnak az sem tett jót, hogy Mourinho a City elleni mérkőzés félidejében lecserélte csapatkapitányát, John Terryt, arra hivatkozva, hogy a 34 éves védő nem elég gyors a védelem közepén ahhoz, hogy szükség esetén felvegye a versenyt a manchesteriek villámléptű támadóival. A cseréből rögtön „Terry-ügy” lett, amiben az angol foci szereplői lényegesen többet látnak egy szimpla – és egyébként korántsem védhetetlen – taktikai lépésnél. Tény: John Terry a José Mourinhónál kezdettől fogva meghatározó ember volt. A City ellenit megelőző 177 közös bajnokijukon Terry minden egyes alkalommal kezdőként lépett pályára, és végig is játszotta a találkozókat. Ugyanakkor Mourinho már többször utalt rá, hogy a kapitány túl lassú, és a védelem közepén egy gyorsabb játékosra van szüksége – ezért lépett pályára a második félidőben Kurt Zouma. És hogy mit szólt ehhez Terry? Semmit. Mourinho viszont kerek perec megmondta, hogy miért cserélte le a kapitányt: „Nem engedhettem meg, hogy a leggyorsabb játékosunk a padon üljön. Tudtam, hogy a City a második félidőben kontrákra fog játszani, mi pedig fel fogjuk tolni a védelmünket, márpedig ehhez egy sokkal gyorsabb játékosra volt szükségem.”


John Terry és José Mourinho: egy szép barátság véget érhet


Terry nem perdült táncra az öltözőben, de egy rossz szava sem volt. Tette, amit egy profinak tennie kell egy ilyen helyzetben.

Az ügyben nem maradhatott el a szokásos oldalvágás sem a klub korábbi menedzsereinek irányába: „Nem tudom, hogy ugyanezeket a kérdéseket feltennék-e Beníteznek, Villas Boasnak vagy Di Matteónak, akik soha nem játszatták Terryt. Én vagyok az egyetlen, akitől nem is kérdezhetnek ilyet, hiszen én minden bajnokin játszattam Terryt, csapatkapitányt csináltam belőle, és kihúztam a gödörből, amibe más menedzserek mellőzése során került. Úgyhogy hadd mondhassam már meg, ha Zoumát akarom helyette játszatni!”

Mások azonban úgy látják, hogy Terry lecserélése üzenet volt:

„Szerintem Terry éppen olyan teljesítményt nyújtott, mint a mellette játszó Gary Cahill, én egyáltalán nem érzem, hogy ez a csere az ő karrierjére hatással lehetne – idézi az angol Daily Mail Graeme Sounesst, a skót válogatott egykori klasszisát, számos európai nagy csapat (többek között a Rangers, a Liverpool vagy a Benfica) volt vezetőedzőjét. – Szerintem Mourinho ezzel a lépéssel csak Roman Abramovicsnak üzent, hogy elégedetlen a klub igazolásaival, és szüksége lenne még játékosokra, akár egy belső védőre is.” Ha így is van, nem biztos, hogy az a legjobb választás, ha Roman Abramovicsba is beleköt.


Mourinho már érez valamit?


Talán mindezek közrejátszhattak abban, hogy a tavaly még ünnepelt csapatot Manchesterbe elkísérő szurkolók a meccs alatt a vendégtribünön, a találkozó után pedig a pályaudvaron is Mourinho ellen tüntettek. Ennek ellenére a portugál csöppet sincs kétségbeesve, szerinte a látszat csal:

„A vasárnapi eredmény merő tévedés, teljesen hamis látszatot kelt – nyilatkozta a meccs után. – Az első félidőt valóban a jobbik csapat nyerte, a második játékrészben azonban a Chelsea volt a jobb. Még ha nem is tudtunk gólt lőni. Már az 1-0 igazságtalan eredmény lett volna, úgyhogy elképzelhetik, mit gondolok a 2-0-ról, pláne a 3-0-ról.” Nem nehéz elképzelni.

Mindenesetre – még ha igaza is van a portugálnak, hogy a két forduló után hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni – talán nem árt, ha Mourinho még most lassít, kicsit lehiggad, és úgy fut neki a folytatásnak. Mert a neheze még csak eztán jön.