Vajon még mindig középkori módon gondolkodunk a nemi erőszakról?

Fotó: Getty Images/iStockphoto / Palle Christensen

-

Átfogó kutatás készül a kriminológiai intézetben, hogy képet kapjanak a szexuális erőszak megítéléséről. Ne gondolja, hogy mindenki az elkövetőt hibáztatja! Íme a leggyakoribb tévhitek, és a tények.


Utoljára 1997-ben készült hasonló felmérés arról, hogy mit gondolnak Magyarországon a szexuális erőszakról. Akkor a felelősséggel kapcsolatos úgynevezett attitűdvizsgálat során a megkérdezettek majdnem fele vélte úgy, hogy a megerőszakolt nők nagy része tehet arról, hogy áldozattá vált.

Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) most, 18 év elteltével újra nekifog egy nagyszabású kutatásnak. Virág György igazgatóhelyettes azt mondja, a mostani felmérés apropóját egyrészt az adja, hogy fokozott érdeklődés tapasztalható a szexuális erőszakkal és az azt övező vitákkal kapcsolatban, másrészt, mint mondta, a baranyai rendőrség tavaly őszi kisfilmjei, melyek szerint a bulizó, ivó, kihívóan viselkedő lányok lesznek erőszak áldozatai, szintén azt tükrözik, nagy a tudatlanság és sok tévhit veszi körül a kérdést.

A kampány szlogenje az volt, hogy Tehetsz róla, tehetsz ellene (lejjebb megnézheti az egyik filmet, a többi itt, illetve itt érhető el). A videókból előbb országos botrány lett, majd a rendőrség visszavonta az egyiket, de a hírük még külföldre is eljutott.



Az OKRI honlapján elérhető, Facebookon is sokak által megosztott kérdőív, amit eddig már több mint ötezren kitöltöttek, csak egy eleme a kutatásnak. Emellett elemzik az elmúlt években bemutatott, erőszakot alkalmazó klipeket és az azokra érkezett kommenteket, megvizsgálják a 2000 óta lezajlott, szexuáliserőszak-ellenes kampányok hatékonyságát, illetve elemzik a kriminálstatisztikai adatokat és bűncselekmények aktáit.

Több oka is van annak, hogy a szexuális erőszak áldozatainak kevesebben hisznek és többen hibáztatják őket, mint más bűncselekmények elszenvedőit. A szakértő szerint a szexualitással kapcsolatos tabuk és mítoszok, a szexuális erőszakot övező tévhitek éppúgy hozzájárulnak az áldozathibáztatáshoz, mint a férfidomináns társadalmi értékek, és az a tény, hogy sokkal fájdalmasabb együtt érezni egy erőszak áldozatával, mint azzal, akinek a pénztárcáját lopták el.

Gyakran a rendőrség hozzáállása sem segíti az áldozatok helyzetét. Virág György úgy látja, hogy jobb a helyzet, mint 20 éve, de a hatósági eljárásokat még mindig az esetlegesség jellemzi. Pedig, „ha a sértett megfelelően képzett rendőrrel találkozik, van esély a másodlagos viktimizáció, az egyszer már átélt trauma kényszerű felidézésének, megélésének elkerülésére” – mondja.

2013-ban 502 regisztrált szexuális erőszak történt, ám gyanítható, hogy valójában ennél sokkal több, az áldozatok ugyanis sok esetben nem mernek feljelentést tenni.

A kutatás teljes eredményét várhatóan 2016 második felében publikálják, akkor derül majd ki, hogy a résztvevők mennyire léptek túl az általános tévhiteken, amik a témában elő szoktak kerülni.


Tények és tévhitek

Tévhit: A nemi erőszakot idegenek követik el.

Tény: Az Országos Kriminológiai Intézet több korábbi kutatásában megállapította, hogy Magyarországon az ismertté vált szexuális bűncselekmények kétharmadát az áldozat által ismert személyek követik el, többségében olyanok, akikkel korábban szexuális kapcsolatban is állt.


Tévhit: A nemi erőszak szexuális indíttatású cselekmény.

Tény: A nemi erőszak a bántalmazás egy formája, melyet a hatalom, a kontrollgyakorlás, a dominancia kifejezése motivál. Éppen ezért az erőszakot megelőző közös beleegyezésen alapuló szex nem ad iránymutatást a későbbi erőszak megtörténtére nézve, mivel az egyik szexuális cselekmény, míg a másik hatalmi eszköz. Ellenben az erőszakos közösülés elkövetését valószínűsíti a korábbi bántalmazások ténye, legyen szó lelki, szóbeli vagy fizikai erőszakról. Hatványozottan igaz ez, ha a bántalmazó több előző párkapcsolatában is alkalmazott erőszakot partnerével, volt partnerével szemben.


Tévhit: A nők is verik a férjüket.

Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95 százalékában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják


Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.

Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatti téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében. Továbbá minden törvénnyel vissza lehet élni – a biztosítási ügyek jelentős része csalás, ám a visszaélés ténye miatt mégsem akarnánk megszüntetni a kárvallottak biztosításhoz való jogát.




Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.

Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.


Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Tény: A mazochizmus egy pszichés betegség, amely körülbelül olyan gyakori, mint a skizofrénia vagy a többszörös személyiség. Valószínűtlen, hogy a nők többsége (illetve a nők mazochizmusáról szóló vélekedés szerint mindegyike) ebben a súlyos betegségben szenvedne. A válás vagy elköltözés sok nő számára anyagi vagy lakhatási okok miatt nem lehetséges, ezért kényszerből maradnak az elkövetővel.



Még több tévhitet és azt helyrerakó tényt talál a Patent Egyesület és a NANE oldalain. Ugyanitt segítséget kérhet, ha bántalmazzák. A családon belüli erőszak nem magánügy!