Úton vagyunk afelé, hogy az Európai Unió fekete bárányai legyünk

Fotó: MTI/EPA / JOZEF JAKUBCO

-

Könnyen elszigetelődhet az Európai Unióban a közép-keleti régió - benne Magyarország - amiatt, hogy olyan politikát folytat amelyből egy idő után elege lesz a többieknek – ilyen forgatókönyvet például a magyar kormányban sem zárnak ki. Ha csak vicc szintjén is, de felvetődött a visegrádi négyek kilépése is az EU-ból.


Nem Brexit (vagyis Nagy-Britannia távozása), vagy Grexit (Görögország kizárása az eurózónából), hanem Vrexit jöhet, azaz a visegrádi országok egyike-másika léphet ki az Európai Unióból – egy forrásunk szerint ezzel viccelt mások füle hallatára egy uniós csúcson Orbán Viktor és Robert Fico. A kilépést nyilván egyikük sem gondolta komolyan, ennek ellenére saját magát tolhatja periférikus helyzetbe az Európai Unión belül az úgynevezett visegrádi négyek országcsoportja, ha folytatódnak azok a populista, nacionalista, EU-ellenes tendenciák, amikből egyre többet tapasztalni.

Ennek pedig végső soron valamilyen valóban „kétsebességes Európa” lehet az eredménye, amin Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia csak veszíthet. Ez jelenleg hangsúlyozottan „worst case scenario”, legrosszabb forgatókönyv, de az elmúlt hetekben térségbeli diplomatákkal, kormányzati háttéremberekkel, szakértőkkel beszélgetve senki nem zárta ki, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezhet.

A visegrádi 4-ek valamennyi tagállamában erősödik ugyanis az a fajta nacionalizmus, és EU-ellenesség, ami tabunak számít az Európai Unió meghatározó államaiban, és vannak olyan tendenciák, amiket korábban még nem lehetett megfigyelni. Például az, hogy a kelet-európai rendszerváltások óta ennyire határozottan még sosem ment egy kormány sem szembe Németországgal, mint most az megfigyelhető a menekültkrízis ügyében valamennyi V4-es tagállamban.



A berlini kormány álláspontja eddig szinte kötelező érvénnyel volt meghatározó Közép-Európában – elég például Orbán Viktor nyilatkozatait megemlíteni az Oroszországgal szembeni szankciók ügyében: a magyar kormányfő nyíltan megmondta, hogy az ő véleménye minden esetben ugyanaz lesz majd, mint Angela Merkelé.

Lengyelországban az eddiginél jóval EU-szkeptikusabb kormány lép hamarosan hivatalba, mégpedig a Jaroslav Kaczynski vezette Jog és Igazságosság Pártja vezetésével. A PiS várható populista politikájáról már rengeteg elemzés napvilágot látott, forrásaink ezzel kapcsolatban csak annyit említettek meg: a Polgári Platform bukását látva akár a tavasszal választásra készülő Robert Fico, akár Orbán Viktor könnyen arra a következtetésre juthat, hogy két sikeres kormányzati ciklust követően is nagyon nehéz egy harmadikat megnyerni, mert a választók a gazdasági eredményektől függetlenül is elfordulhatnak egy kormánytól.

„A PiS sikerrel játszott rá a lengyelekben élő félelmekre, például a külföldiektől. Ficónak és Orbánnak is bejött a menekültkártya, de ennek a történetnek nagyjából vége, újat kell kitalálni” – mondta egy térségi diplomata. Egy forrásunk szerint „Ficóban és Orbánban és Kaczynskiben az a közös, hogy választóik legalapvetőbb ösztöneire játszanak, a biztonságvágyra, és a félelemre”. Kaczynski ennek jegyében ígért 500 zlotys családi pótlékot, Fico éppen most jelentette be, hogy ha maradnak kormányon, jön a 13. havi nyugdíj, nálunk meg készül az újabb rezsicsökkentés. És közben mindenhol megy a menekült-, iszlámellenes, az EU-ba vetett bizalmat aláásni célzó kampány, sorolta.



Szlovákiában márciusban leszek választások, és bár Robert Fico pártjának nem kell aggódnia a győzelem miatt, az valószínű, hogy koalíciós kormányzás jön. A lehetséges koalíciós partnerek között pedig ott van a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is, amelyikkel egyszer már kormányzott Fico. Az SNS-sel kapcsolatban ugyanolyan hírek vannak Szlovákiában, mint a Jobbikról, azaz hogy egy Oroszország által támogatott politikai alakulat, amely ilyen szempontból az ország európai dezintegrációjában, és az orosz kapcsolatok erősödésében érdekelt.

Csehországban Andrej Babis szlovák származású milliárdos oligarcha lehet akár a következő kormányfő: Babis most pénzügyminiszter a szintén oroszbarát Bohuslav Sobotka kormányában. Az üzletember ma már a cseh média jelentős részét birtokolja, de a múltja elég zavaros: egy konkurense 2006-ban gyanús körülmények között halt meg, egyes dokumentumok szerint a rendszerváltás előtt Babis a kommunista titkosszolgálat tagja volt – igaz, ő ezért az állításért beperelte a Szlovák Történeti Hivatalt. Egyes forrásaink szerint így is Vlagyimir Putyin érdekeinek támogatója lehet.


A V4-ek régen voltak ennyire egységesek meghatározó jelentőségű európai kérdésben, mint most. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója azt mondta, a kelet-európai nacionalista politikusok amellett, hogy politikájuk sokszor egymás ellen irányulnak, időről időre rátalálnak olyan témákra is, amelyek közös platformot jelentenek a számukra, mint most a menekültkrízis.

„A menekültválságban közel került egymáshoz a Visegrádi országok álláspontja, és bár Lengyelország kicsit különutas politikát folytatott, a választások után várhatóan még nagyobb lesz az összhang. A menekültválság megjavította az orosz-ukrán konfliktus miatt megtépázott visegrádi együttműködést. Csak az a baj, hogy ez esetben a visegrádi országok államai az európai centrum országaival szemben határozzák meg magukat, ahogy az egyértelművé vált a menekültkvóta kérdésében” - mondta Krekó.

A Political Capital igazgatója szerint a V4-es országok hiába számítanak döntéshozatal szempontjából inkább „perifériának” az EU-n belül, a belépésük óta rengeteg forrást és segítséget kaptak a centrumtól. „Nem hiszem, hogy a térség fejlődését bármiben is segítené, ha ezek az országok egyszer csak élesen szembemennének az EU többi tagállamával. A V4-eket éppen azért hívták életre, hogy a transzatlanti kapcsolatokban, és az EU-n belül jelentsen hatékonyabb érdekérvényesítést, ez esetben viszont inkább elszigeteli az országokat” – mondta a kutató.



Krekó Péter szerint a visegrádi országok érdeke éppen az lenne, hogy az uniós döntéshozatal szerves részei maradjanak. „Nem mindegy, hogy Berlinből, Párizsból kit hívnak fel informális egyeztetés céljából egy-egy fontos uniós csúcs előtt. Ha a V4-ek csak azt fogják elérni a jelenleg folytatott politikájukkal, hogy közülük egyetlen kormányfőt sem, mert úgy sem számíthatnak tőlük konstruktív hozzáállásra, azzal hosszú távon csak a régió veszít, és a „periféria” egyfajta önbeteljesítő jóslatként önmagát hozza még inkább periférikus helyzetbe” –mondta az elemző, hozzátéve: ha ez esetleg bekövetkezik, rövid távú pénzügyi hatásokkal egyelőre senkinek nem kell számolnia, hiszen 2020-ig elfogadott költségvetéssel rendelkezik az EU, ehhez várhatóan nem fognak hozzányúlni.

Ha azonban a következő években a közép-európai államok sorozatosan szembemennek a nagy uniós befizetők által képviselt iránnyal, akkor ezekben joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért is kellene továbbra is fejlesztési forrásokat biztosítani nekik.

Az októberi, migrációról szóló uniós csúcs előtt egy zárt beszélgetésen a Spiegel szerint Merkel nem is titkolta, hogy személyesen mennyire csalódott a kelet-európai tagállamok önzőnek minősített hozzáállásában, és véleményével nincs egyedül az uniós vezetők között. Ez az állapot pedig, ha nem lesz változás, hosszabb távon ahhoz vezethet, hogy a politikai döntéshozatalban leírják ezeket az államokat.

Nagyjából hasonló várakozások vannak a magyar kormányban is. Egy a stratégiai tervezésre rálátó kormányzati forrásunk korábban arról beszélt: teljesen reális lehetőségnek látják a „kétsebességes Európa” létrejöttét, abban pedig „Magyarország úgyis a perifériára kerül majd”. Egy befolyásos kormánytag korábban szintén arról beszélt lapunk munkatársának, hogy 2020 után már úgysem érkezik majd jelentős uniós fejlesztési forrás Magyarországra, teljesen átalakul az EU szervezete, sokkal kisebb lesz a kontroll az egyes tagállamok fölött, így ők ilyen forgatókönyvre készülnek.