Úristen, Beyoncé tényleg fekete!

-

Amerika kedvence főműsoridőben, nagyszínpadon szembesítette a honfitársait azzal a sokszor szőnyeg alá söpört problémával, amit a rasszizmus von maga után. Például a rendőri erőszaknak áldozatul eső fiatal feketék halálával. Beyoncé politikailag eddig legerősebb produkciója – a Formation című klip és a Super Bowl félidejében előadott műsor – azért is fontos, mert az énekesnő nemcsak azt mondja, ki, hogy a fekete életek számítanak, hanem azt is, hogy ünneplésre méltóak.


Egy hosszú órán keresztül úgy tűnt, hogy totális kudarcba fullad az NFL New York-i székházához meghirdetett Beyoncé-ellenes tüntetés a héten, senki sem jelent meg ugyanis a nagyot álmodó névtelen szervező rendezvényének a kezdetén. Pedig még a rendőrség is kordonokkal készült. És legalább harminc ellentüntető is várta az embereket, akik annyira kiborultak Beyoncé új videoklipjén és a Super Bowl félidejében előadott produkcióján, hogy ezért utcára is készek voltak vonulni.



Aztán úgy tűnt, mégis lesz valami. New York Giants mezben megjelent egy bizonyos Tim Winterhalter, az ő tiltakozásának a súlyából azonban némileg elvett, hogy saját bevallása szerint nem is nézte meg a szóban forgó műsort, de így is feldühítette, hogy valaki vette a bátorságot, és átpolitizálta a Super Bowlt. Winterhalter rövid ideig élvezhette a sajtó és az ellentüntetők kizárólagos figyelmét, tíz perc múlva ugyanis befutott még egy Beyoncé-ellenes tüntető, így őt is nevén lehet nevezni.


A három tüntetőből kettő, aki szembenézett Beyoncé rajongóival


Ariel Kohane, aki amúgy Ted Cruz kampányának az önkénteseként és a rendőröket támogató Blue Lives Matter csoport tagjaként veszi ki a részét a közéletből, arra számított, hogy ezrekhez fog csatlakozni, így meglepődött, hogy ő lett a második számú tüntető. Beyoncé műsorát ő sem látta, de kikérte magának a rendőrök alázását. A teljes tudósításhoz hozzátartozik, hogy két óra múlva a harmadik tüntető is befutott, egy seattle-i nő, aki Beyoncé nevét már nem is nagyon emlegette, inkább a rendőrség mellett állt ki, mint azt a sapkáján látható Police felirat is jelezte. Az eső miatt végül nem sokkal később feloszlott a háromfős tömeg, az egyik ellentüntető pedig megjegyezte: „Online könnyebb rasszistának lenni, mint a való életben”.



Kikérik maguknak

Beyoncé nyilván nem véletlenül énekelt a Super Bowl félidejében, hiszen alapjáraton ő Amerika kedvence. Amerika azonban nem volt felkészülve arra, hogy kőkemény politikai állásfoglalást is kap két hot dog közé. És meglepően sokan voltak azok, akik olyan komolyan felháborodtak ezen, hogy hangot is adtak neki.

A volt New York-i polgármester, Rudy Giuliani szerint „igazán vérlázító, hogy (a Super Bowlt) platformként használta arra, hogy a rendőröket támadja, azokat az embereket, akik megvédik őt is és minket is, és vigyáznak az életünkre”.



Beyoncé befolyását és hatalmát új perspektívából közelítette meg egy tennessee-i seriff, Robert Arnold ugyanis az otthonát érő lövéseket az énekesnő által felszított „rendőrellenes” érzelmeknek tudta be. Senki nem sérült meg, és a rendőrség nem erősítette meg, hogy a hét elején egy mozgó járműből leadott lövések valóban eltalálták a seriff házát. Arnold seriff azonban meg van győződve arról, hogy Beyoncé kiállása legalább hét rendőr halálát okozta. Kikérte magának Beyoncé videóját Pete King New York-i republikánus képviselő is, aki szerint a Formation bizonyítja, mennyire elfogadott lett a rendőrellenesség az Egyesült Államokban.

A napokon át gyűlő feszültséget végül a Saturday Night Live című show-műsor stábja próbálta meg oldani egy apokaliptikusan vicces jelenettel, amelyben fehér Amerika rájön, hogy Beyoncé tulajdonképpen fekete, és ezzel eljön számukra a világvége.



Fekete, és nem kér elnézést

A Beyoncé kontra rendőrök narratíva, valamint ennek olykor halványabb, máskor kifejezetten konkrét rasszista színezete azért kapott ilyen gyorsan lángra a klip debütálása és a Super Bowl produkció után, mert nagyon sok jel szerint Beyoncé valóban a feketék elleni erőszakot és a saját feketeségét akarta szóba hozni. Fel is idézünk néhányat ezekből a jelekből. Ezek ugyanis – a fehér Amerika egy részének a reakciója mellett – elég erős érveket szolgáltatnak arra, hogy Beyoncé legújabb művészi vállalkozása miért tűnik annyira fontosnak, sürgetőnek és politikailag is aktuálisnak.


A photo posted by Beyoncé (@beyonce) on


A Formation első képkockáján Beyoncé egy félig vízben álló New Orleans-i rendőrautó tetején görnyed, egy összetéveszthetetlenül Katrina hurrikán utáni kompozícióban. Az utolsó jelenetekben egy fekete gyerek egyedül táncol kapucnis pulcsiban a rendőrök sorfala előtt, majd a karját kinyújtja a közönségnek – a rendőrsorfalnak –, amelynek a tagjai akár a fegyverüket is előkaphatnák, de itt csak megadóan felteszik a kezüket.


Beyoncé Formation


Nehéz nem felidézni azoknak a fekete fiataloknak – Eric Garnernek, Trayvon Martinnak vagy Tamir Rice-nak – a szellemét, akik az elmúlt néhány évben a rendőri erőszaknak estek áldozatul. Ha valakinek mégsem jönne át az üzenet, egy később bevillanó képen ott a falra rajzolt üzenet: Stop Shooting Us (azaz Ne lőjetek ránk). Hogy aztán a klip a végén visszatérjen a kezdő képhez, és Beyoncé végre víz alá nyomja a rendőrautót.


Beyoncé Formation


A rendőri túlkapásokra válaszul elindult Black Lives Matter mozgalom – amelyet Beyoncé és a férje, Jay Z is támogat – tökéletes reklámja a videó. Meg persze ennél sokkal több, Beyoncé szerint ugyanis a fekete életek nemcsak hogy számítanak, de ünneplésre is méltóak.



Beyoncé teljesítményében az is figyelemre méltó, hogy a Formationt újabb és újabb jelentésrétegekkel lehet bevonni. Amikor egy nappal a Super Bowl előtt kijött a videó, még kézenfekvő volt azt hinni, hogy ez az egész a show-műsor és az új számot felfuttató marketing ügyes találkozása. Az időzítés azonban túlmutat az amerikai focin, és a dal szövegébe és képanyagába beleszőtt üzenet sem véletlenül most jelent meg: február a Fekete Történelem Hónapja az Egyesült Államokban, amikor az afrikai diaszpóra fontos alakjait és eseményeit ünnepelik. A klip debütálásának a napja, február 6-a, pedig Trayvon Martin születésnapja is. Trayvon Martin meggyilkolása volt az a fordulópont, amely lendületet adott a Black Lives Matter mozgalomnak. A fegyvertelen 17 éves fiút 2012 februárjában lőtte le egy önkéntes polgárőr, George Zimmermann, akit jogos önvédelemre hivatkozva felmentettek.

Egy laza mozdulattal ide kapcsolhatjuk, hogy február az Oscar hónapja is, amely az idén sem csak a filmekről szól, hanem a bőrszínről is, a jelöltek szembetűnő fehérsége ugyanis sokakat felháborított, az erről folytatott vita az #OscarsSoWhite hashtag mentén bontakozott ki, és ebben a kulturális kontextusban még erőteljesebb az, ahogyan Beyoncé egy fekete történettel sajátított ki egy nagyon fontos kulturális platformot. Az pedig további csavart ad ennek a fekete történetnek, hogy mindezt nőként tette – egy olyan kulturális és társadalmi környezetben, amely állandóan meg akarja mondani a nőknek, hogy mit tehetnek és mit nem, és hogyan kellene viselkedniük, ez igazán radikális lépésnek számít.


A photo posted by Beyoncé (@beyonce) on


Túl harcias, túl átpolitizált, túl fekete

Beyoncé politikai állásfoglalásának egy másik fontos eleme – a Fekete Párducok előtti tisztelgés – némi történelmi visszatekintést is megér. A militáns, antirasszista, antikapitalista és ízig-vérig fekete Fekete Párducokat a rendőri brutalitás ellen hívták életre 1966 októberében a kaliforniai Oaklandben. A mozgalom hátterének ismeretében akár sokkoló is lehetett, hogy a korábban a politika iránt nagy nyilvánosság előtt legalábbis nem nagyon érdeklődő Beyoncé épp a vállalati és fogyasztói Amerika erődemonstrációján, a Super Bowlon idézte meg a Párducokat ötven évvel a megalakulásuk után.

A szervezet 16 éves történelme meglehetősen viharos volt, és alaposan felforgatta az országot. Kiálltak a feketék jogaiért, megszervezték a közösségeiket, radikálisan viszonyultak a politikához és a divathoz: a svájci sapka (a második világháború idején a nácik ellen harcoló francia ellenállók iránti tisztelgésből), alatta hatalmas afro frizura, sötét napszemüveg, fekete bőrdzseki és jól láthatóan viselt fegyver a hatvanas és a hetvenes években a fekete büszkeség és erő jelképévé vált.


Black Panthers demonstration

A Párducok tüntetnek


Ha valakinek nem lett volna egyértelmű az utalás Beyoncé produkciójában: a Fekete Párducok viseletét idéző táncosok a jellegzetes karlendítéssel is tisztelegtek a mozgalom előtt, és egy felirattal – Igazságot Mario Woodsnak – emelték át az ötven évvel ezelőtti célokat a mába. Mario Woodsot decemberben lőtték le rendőrök San Franciscóban, nem messze a Super Bowl helyszínétől.



A tetőtől talpig feketébe öltözött párducok vizuálisan is nagyon erős jelenlétet képviseltek az utcákon. A mozgalom alapítói azt akarták, hogy a Párducok mindig és mindenhol felismerhetők legyenek. A csoport tízpontos követeléssel állt elő, többek között egyenlő oktatási és lakhatási feltételeket kértek, a rendőri brutalitás beszüntetését, sőt mertek igazán nagyot is álmodni, és a pontok közé bevették a kapitalizmus eltörlését is. Ennél is radikálisabb lépésnek tűnt azonban, hogy a csoport tagjai felfegyverkeztek – ami egyébként összhangban volt az akkori törvényekkel – és elkezdték felügyelni a rendőröket az oaklandi utcákon. Hogy ez mennyire volt radikális lépés? Annyira, hogy még Ronald Reagan is a fegyvertartás ellen emelte fel a hangját Kalifornia akkori republikánus (!) kormányzójaként.

A hatvanas évek végére a Párducok egyrészt az FBI első számú célpontjává, másrészt a fehér baloldal kedvenceivé váltak, és előállt az a szociológiailag izgalmas helyzet, amikor néhány gazdag fehér liberális antikapitalista fekete militánsokat kezdett el támogatni. Olyan hírességek gyűjtöttek adományokat a Párducoknak, mint Marlon Brando, Leonard Bernstein vagy Jane Fonda.

Míg a fegyverlóbálás a férfiakra, a humanitárius munka nagy része a nőkre hárult: ők biztosítottak az ingyenes reggeliket az iskolákban, az ápolást a klinikákon és az oktatást a politikai fejtágítókon. A Párducok közege ugyanakkor gender szempontból kifejezetten ellenmondásos volt: míg néhány nő vezető pozícióig jutott, a csoportot szexista szellem is átitatta, megszokott volt a nők diszkriminálása és zaklatása. Ahogy azonban Beyoncé is megidézte, a párducszerelésbe öltözött nőknél kevés erőteljesebb látványt lehet elképzelni.


A photo posted by Beyoncé (@beyonce) on


A szervezet történetének a vége nem volt igazán felemelő: maguknak is okoztak épp elég problémát a bandázással és a párton belüli erőszakkal, és a kormányzat is sikeresen húzta ki alóluk a talajt különböző bírósági tárgyalásokkal. A Párducok vezetői közötti, sokszor erőszakos nézeteltérések pedig a tagokat is kiábrándították. A szervezet 1982-es feloszlásakor már nagyon kevesen maradtak. Sem a rasszizmust, sem a kapitalizmust nem tudták eltörölni, de a fekete mozgalmiságnak új lendületet adtak, és a kulturális örökségük sem elhanyagolható. A néhány éve kibontakozó Black Lives Matter mozgalom is sokat köszönhet nekik. Beyoncé most rájuk irányította azt a reflektorfényt, amely az ő hatalmának a velejárója.


AMERICAN FOOTBALL - NFL SUPERBOWL 2016