Ünnep előtt – hogy állnak a pártok?

Fotó: MTI/Kovács Tamás / MTI/Kovács Tamás

-

Négy évvel ezelőtt a kormánypártok saját magukhoz képest komoly válságban voltak, és az ellenzéki oldal is megosztott volt. A Policy Agenda a négy évvel ezelőtti helyzetet hasonlította össze a maival.


Négy évvel ezelőtt egy saját magához képest meggyengült Fidesz várta az október 23-ai ünnepséget. A 2010-es választásokon 2,7 millió szavazója volt, amely 2012-es közvélemény-kutatások szerint 1,9 millió szavazóra csökkent. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ez a szám azokat mutatja, aki a teljes népességen belül választanák a Fidesz-KDNP-t, valójában nem lehetett tudni, hogy ténylegesen mennyien mennének el közülük szavazni. Nem tűnt irreális becslésnek, hogy akár 1 millió választót is veszíthetett a kormánypárti oldal két év alatt.

Az ellenzéki oldal nemcsak kétpólusúvá vált tartósan (Jobbik és a baloldali-liberális pártok), hanem a balszárny tovább töredezett. Ez október 23-a előtt lényegében az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót jelentette, amelyek a kutatások alapján a teljes lakosság körében 1,2 millió szavazóval rendelkeztek. Ez valamelyest előrelépés volt 2010-hez képest (1 millió alatt voksoltak az MSZP listájára), de nem volt reális a választások ilyen formán történő megnyerése.

Ezt a problémát akarta volna megoldani a Bajnai Gordon nevével fémjelzett mozgalom, amely október 23-án bontott zászlót, és a Haza és Haladás egyesület, a Milla (Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom) és a Szolidaritás összefogásából jött létre. Céljuk a magukat demokratikus ellenzéknek nevező erők összefogása lett volna.

A harmadik pólus a Jobbik volt, amelynek a 2010-es szavazótábora kissé csökkent. A választásokon begyűjtött 855 ezer szavazat a kutatások szerint 2012-re leolvadt kb. 800 ezer szavazóra (korábban bemutatottak alapján egy tényleges voksolás esetén ez valójában még kevesebb is lett volna).

A LMP lehetőségei a helyben járásban látszottak. A 2010-es 384 ezer szavazója nagyjából 2012-ben is megmaradhatott, vagy realistábban nézve inkább csökkenhetett ez a szám.

A mostani adatok azt mutatják (az idei év összes közvélemény-kutatásának átlaga alapján), hogy kb. 2,3 millió szavazó lehet a kormányoldalon. Természetesen választási szituációban ez a szám valamelyest változhat, hiszen nem minden pártpreferenciával rendelkező megy el szavazni, és a bizonytalanok/rejtőzködők között is lehet olyan, aki a Fideszt választaná. Ez továbbra is jóval kevesebb, mint 2010-ben volt, de valamelyest nagyobb, mint két éve a választásokon.

A Jobbik 12%-os átlagtámogatottságával kb. 1 millió szavazónál jár, ami megegyezik a két évvel ezelőttivel, miközben a bal/balliberális pártok elaprózták egymás között a szavazóikat (MSZP: 10%, DK: 4,7%, Együtt: 1,3%, PM: 0,4%), amelyek ha összeadódnának, akkor 1,3 millió szavazót tennének ki. Ez lényegében a 2014-es szintnek felel meg azzal együtt, hogy az LMP is inkább veszített támogatottságából (2014-ben 269 ezer szavazatot kapott, a mostani adatok alapján kb. 256 ezret kapna).

Négy évvel ezelőtt a baloldali/balliberális pártok számára október 23. egy új lendületet jelentett. Bajnai Gordon politikába való visszajövetele, a Fidesz láthatólag tanácstalan kormányzása, a gazdasági problémák azt mutatták, hogy komoly problémái lehetnek a kormányoldalnak. Ezt a lendületet mutatja, hogy 2013 első félévében a demokratikus ellenzéki pártok (az LMP-t nem számítva), már 20%-os támogatottsággal álltak a teljes lakosság körében. Ugyanakkor a Fidesz érzékelte az előtte álló nehézségeket, és 2012 év végén elővette azt a rezsicsökkentést, amely a választók számára a kormányzás szimbólumává vált. Így ők is képesek voltak 2013 első félévében kb. 320 ezer szavazót visszaszerezni. Ezzel a Fidesz elvette az ellenzék lendületét, amely már csak hatalomtechnikai vergődéssé változott a 2014-es választásokra (a közös listaállítás problémáitól a miniszterelnök-jelölti kiszorítósdiig).

Most nem látható, hogy 2016. október 23-a új lendületet adna az ellenzék számára. Érezhetően nincsen kész az a technológiai és politikai modell, amellyel ráfordulnak a 2018-as választásokra. Ennek a modellnek az alapkérdése, hogy „anti-Orbán” szavazás lesz, azaz a választókkal elfogadtatják, hogy egy cél van: Orbán Viktor és a Fidesz leváltása. Ehhez jelenleg is többség van, hiszen a teljes választók körében 32%-os átlagos támogatottsága volt ebben az évben az ellenzéki pártoknak, míg a Fidesz-KDNP-nek 28%.

Ugyanakkor kérdéses, hogy van-e olyan technikai megoldás, amelynek révén a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, valamint a kisebb baloldali/balliberális pártok szavazóit egyszerre lehet megmozgatni.

Az sem látható előre, hogy a migránsválságon túl van-e, akar-e a Fidesz jóléti ügyekkel előjönni 2017 első felében. Ez ugyanis megtörheti az ellenzéket, és ismét tragikomédia lehet az összefogási kísérletekből. Négy évvel ezelőtt, 2012 októberében a Fidesz tudta, hogy ha nem változtat, akkor az ellenzék be is foghatja. Most nyilvánvalóan nincsen rajtuk ilyen nagy teher, de a politikában veszélyes lehet az elkényelmesedés is.