Újjászületik a Need for Speed

-

Bő húsz évnek kellett eltelnie, hogy a Need for Speed-franchise birtokosai az asztalra csapjanak, és kimondják: ideje tiszta vizet önteni a pohárba. A különböző folytatások, folytatások folytatásai és ezek remake-jei után idén év végén jön az egész egyszerűen Need for Speednek elnevezett új kiadás. A világ egyik legsikeresebb videojáték-sorozata visszatér a gyökerekhez. Vagy nem, de azt mindenesetre érdemes megnézni, hogy pontosan honnan jött.


1994 óta mindössze négy olyan év volt, amikor nem jelent meg egyetlen Need for Speed-játék sem, ellenben volt több olyan is, amikor egynél többől lehetett választani. A szálak messze nyúlnak vissza, ám akik már aktívak voltak a Commodore 64-es időkben is, azok számára egyértelmű, hogy honnan fúj a szél.



A legelső NfS még The Need for Speed címen futott, amit a Top Gun című klasszikusból vett az Electronic Arts szoftverfejlesztő és kiadó kanadai részlege, akiket nem sokkal előtte még Distinctive Software-nek hívtak. Ők voltak azok, akik a 80-as évek végén és a 90-es évek elején többek között olyan klasszikus versenyzős játékokkal örvendeztették meg a világot, mint a Grand Prix Circuit, a Test Drive első két része vagy a Stunts. Az eredetileg – zajos sikert nem arató – 3DO konzolon megjelent The Need for Speed sokat merített a Test Drive-játékok hangulatából és játékmenetéből. Voltak ugyanúgy szakaszos autózások A-ból B-be, üldöző rendőrök, gyanútlan vasárnapi vezetők, de mindenekelőtt szépen megrajzolt, menő autók nyálelválasztást beindító tálalásban. A Road & Track magazinnal együttműködésben igazi, nagybetűs Terméket hoztak össze, ahol részletes információkat lehetett megtudni az autókról, és valódi különbség is volt köztük. Mindez – akkori szemmel – olyan grafikával és hangeffektekkel, hogy az ember az állát keresgette a padlón. Döbbenetesen nagy siker volt mind szakmailag, mind üzletileg.



Az 1997-ben érkező folytatás inkább a játéktermek hangulatát idézte fel, emiatt annyira nem is lett népszerű. A körítés azonban még ma is tananyagnak tekinthető, és valószínűleg ebben a játékban sikerült összehozni a legerősebb autóparkot is, köztük rengeteg koncepcióautóval, amelyek később meg sem valósultak. Az egy évvel későbbi, Hot Pursuit című darab olyanba tenyerelt bele, ami a sorozat egyik védjegye lett később: feltűnő hiányuk után visszatértek a rendőrök, azonban már nemcsak az időnként felbukkanó járőröktől kellett tartani, hanem szervezett hajtóvadászatokat is túl kellett élni. Mi több: a szerepek meg is fordulhattak, és a rendőrautókkal lehetett megzabolázni a huligánokat szupersportkocsijaikban.

A negyedik rész ennek volt egy feljavított változata, ami annyit tett hozzá, hogy itt jelent meg először a – nem túl nagy karriert befutó – törésmodell, ami tényleges hatással volt a vezetési élményre: dadogó motorral és az aszfaltig érő alvázzal nem lehetett túl messzire jutni. A sorozat egyik legalulértékeltebb darabja volt a nálunk Porsche 2000 címen megjelent ötödik rész, amely csak Porschékat vonultatott fel, kezdve az ötvenes-hatvanas évek ősdarabjaitól a szuperritka 911 GT1 versenyautóig. A puristák kedvence ez a játék, ez őrzi legjobban az eredeti filozófiát. A hatodik volt az első rész, ahol folytatást folytattak. A Hot Pursuit 2 csak kibővítette azt, amit az első darab tudott, még inkább kiélezve az üldözéses helyzeteket.



2003-ban nagyot fordult a világ az első Underground-epizód bemutatásával. A Halálos iramban-filmeket megirigyelve a Need for Speed-sorozat felvette az utcai versenyzős, tuningolós vonalat. Repült az egzotikus autók jó része, jött helyettük egy csomó ferde hátú, amelyeket küllemben és teljesítményben kellett pöckölgetni. Emellett teljesen kinyílt a világ, arra lehetett autózni, amerre csak akartunk. Jött ennek egy folytatása is, majd 2005-ben egy érdekes hibrid érkezett Most Wanted címmel, amely egyesítette az új, tuningolós részeket a régi, rendőrös-üldözős darabokkal. Adott volt egy nyílt világ, ahol a történet szerint egyre magasabbra kellett kapaszkodni az illegális, tuningolós utcai versenyzős szcénában, elkerülve a rendőrök egyre erősebb fenyegetését. A recept bevált, a Need for Speed név menőbb lett, mint valaha. Több folytatás is készült erre a témára (például Carbon, Undercover), ám nem mindenkinek tetszett a történetmesélős, „rajzfilmes” fizikájú vonulat. Nekik ezért olyan folytatások is készültek, mint a tuningolásban végletekig elmerülő Pro Street vagy a komoly szimulátorok határvidékén egyensúlyozó Shift-részek, de egyik sem lett túl sikeres.



A hosszas útkeresgélést követően az Electronic Arts vérfrissítésre vágyott, és 2010-re összeálltak a brit Criterion Gamesszel, amely a Playstation-generáció legsikeresebb autós játékait, a Burnout-sorozatot fejlesztette, amely brutális, villámlásszerű üldözéseiről és atomcsapásszerű karamboljairól volt ismert. Ők maguk is nagy rajongói voltak a legelső résznek, első darabjuk a Hot Pursuit remake-je, volt, amelyet később a Most Wanted követett. Az új vonulatban (és a köztes, más fejlesztők által készített darabokban) maradt a nyílt világ és a rendőrös üldözések, repült viszont a tuning, amit a rajongók egy része azóta is visszasír.

Időközben egy filmet is megért a sorozat, ami a szerény kezdeteket tekintve igencsak nagy eredmény, főleg hogy egy olyan franchise-ról beszélünk, amelyben történet csak nagyítóval lelhető fel.


A teljes újrakezdéssel valószínűleg visszatér a tuning, és az új rész felvonultat majd minden olyan elemet, amely a sorozatot népszerűvé tette. Azaz visszatérnek a bevált recepthez, ahogy azt az Electronic Arts immár hivatalosan is bemutatta. Hogy milyen lesz a várva várt végeredmény, az novemberben fog majd kiderülni, de az biztos, hogy a Need for Speed azon kevés játéksorozatok egyike, amelyek elképesztően széles körben, generációkon átívelve voltak képesek megmozgatni a világot.