Új szerepet kap a Kaszpi-tengeri szörny kisunokája

Forrás: RDC Aqualines

-

A vízi járművek kacsacsőrű emlősét hajóként kell nyilvántartásba venni, de haladás közben egy centiméternyi része sem éri a vizet.


A hidegháború legizgalmasabb orosz technológiáját akarja feléleszteni egy észt közlekedési cég, a Sea Wolf Express. A Posttimees szerint már szeptemberben elindulhat a menetrendszerű ekranoplán járat Tallin és Helsinki között. A tervet azonban még felülírhatja az a probléma, hogy a járműveket gyártó orosz RDC Aqualines még egy fotót sem tud mutatni a gépekről. A Sea Wolf Express ötlete nem teljes őrültség: az ekranoplán lényegesen gyorsabb, mint a hagyományos hajók, a cég számítása szerint fél óra alatt tenné meg a két város közti 82 kilométeres távot.



„Nagyon korai fázisban jár a gépek építése, csak 3D-s képeink vannak, hogy megmutassuk, hogyan fognak kinézni” – mondta a VS.hu kérdésére Ville Högman, a Sea Wolf igazgatója. Högman túlzottan optimistának látja az észt sajtó tippjeit: abban reménykedik, hogy szeptemberben elkezdhetik tesztelni az első gépüket. Akkora már egy éve fognak várni a 2015. augusztusában, a moszkvai MAKS repülőkiállításon megrendelt 750 ezer eurós ekranoplánra. A Sea Wolf Express nem startupnak, hanem fiatal cégnek tartja magát – mondta el Högman. A gépekre kifizetett pénzt sem kockázati tőkebefektetőktől, hanem magánbefektetőktől szedték össze.



Högmanék nem aprózták el a bevásárlást. Az orosz RDC Aqualines projektcéggel 15 darab EP-15-ös ekranoplánra kötött szerződést a Sea Wolf Express. A tizenöt fő szállítására képes, azaz kisbusznyi kapacitású gépek darabja listaáron 1,1 millió euró lenne. Szokatlan módon az üzlet egyik legkevésbé kockázatos része a gyártás: az ekranoplánok MIG vadászgépeket is összeszerelő Nyizsnij Novogorod-i Szokol Repülőgépgyárban fognak készülni. Itt készült a Volga-2, az első civil felhasználásra tervezett személyi ekranoplán is.



Kezdjük a kályhánál: hogyan működik?

Az ekranoplán a vízi járművek kacsacsőrű emlőse; párnahatás-repülőgépnek vagy határfelület-repülőgépnek is hívják, de ezek olyan szavak, amelyeket élő ember ki nem mond. A működési elvét viszont leírja mindkét kifejezés. Az apró szárnyakkal felszerelt, csónak formájú gép haladás közben összepréseli a szárnyak alatti levegőt és erre a párnára felülve, a vízből kiemelkedve halad. A trükk nagyon hasonló a szárnyashajóknál alkalmazott megoldáshoz, de az ekranoplánnak egyetlen darabja sem érintkezik a sűrű és emiatt nagy közegellenállású vízzel, ezért még gyorsabb tud lenni. A leggyorsabb személyszállító légpárnások 80-90 kilométer per órás sebességével szemben az ekranoplánok óránkénti kétszáz kilométeres sebességet ígérnek.


A kacsacsőrű emlősség abban is megnyilvánul, hogy lehet ugyan hasonlítgatni dolgokhoz az ekranoplánt, de egyik sem passzol. A teste olyan, mint egy repülőcsónaké, de annyira nem repülő, hogy hajóként kell nyilvántartásba venni. A legközelebbi rokona a légpárnás hajó, de annál olcsóbb az ekranoplán üzemeltetése, hiszen nem szükséges egy nagy turbina, mely csupán arra szolgál, hogy a hajó alatti párnát felfújja.



A szovjetek alapvetően nem civil célokra fejlesztették ki az ekranoplánt. A nyugati hírszerzők által Kaszpi-tengeri szörny névre keresztelt, tíz sugárhajtóműves óriásgépük a feltételezések szerint 900 embert volt képes elvinni, vagy legalább két tankot. A Boeing 747-hez mérhető gépet 1980-ig tesztelte a haditengerészet, ám egy balesetben megsemmisült. Orosz kikötőkben azonban a mai napig szikkadnak Luny-osztályú rakétahordozó és Orljonok-osztályú felfegyverzett teherszállító gépek.


Az ekranoplánok soha nem voltak nagy szériában gyártott gépek. A hadrendbe állításig eljutó Orljonokból sem készült ötnél több, a Lunyból pedig majdnem kettőt készítettek. Az egyik hat rakétát hordozott a hátán, a másik bárhol bevethető hadikórház lett volna. Nem egyértelmű, hogy a Szovjetunió felbomlása miatt lett-e sikertelen az összes nagy katonai ekranoplán, vagy a gép tipikus példája a nem létező problémára adott elegáns mérnöki válaszoknak.


ekronoplan, Lun-klass


Csodálatosan mennek csődbe

Nem az észtek gondolták először úgy, hogy az ekranoplán lesz a vízi személyszállítás legnagyobb áttörése. A Szovjetunió felbomlása óta több tengerparti országban próbálkoztak a járművel. Sikeres céget viszont még senki nem épített ekranoplánokra. A most éppen Aquaglide-nak hívott orosz cég a kilencvenes évek közepén a Bahamáknál próbált meg utasokat szerezni. A Flightship pedig ausztrál bázissal kísérelt meg a csendes-óceáni piacra eladható, V8-as motorral felszerelt utasszállító gépeket fejleszteni.



A cég annak ellenére ment csődbe 2004-ben, hogy egy teljesen röpképes tízszemélyes prototípussal már rendelkeztek, két másik ekranoplán pedig építés alatt volt. A felszámolást végző Deloitte Touche Tohmatsunak azonban sikerült úgy eladnia a céget, hogy az új tulajdonos folytassa a kísérletezést. Jelenleg WIGNetworksnek hívják a vállalatot, és – el nem fogják hinni – már majdnem kész az ekranoplánjuk, amellyel aztán le fogják tarolni a piacot.