Túléli-e Holden Caulfield az új Zabhegyezőt?

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

J. D. Salinger kultkönyve, a Zabhegyező áprilisban új magyar fordításban, Rozsban a fogó címmel jelent meg. Újraolvastuk az eredeti fordítást, és beleástuk magunkat az újba is. Arra jutottunk, hogy az 1964-es Holden Caulfield még mindig a kamaszok hangján szól hozzánk, az új viszont talán meg sem született.


beszarás, behal, kamugép, gáz, baszki, megdug, anyázik, király, pasi, fikáz, zsé, túlpörög, nagyarcú, gagyi, para, lúzer, celeb, ráflessel, span, elbuzul, beint, leugat

Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy a fenti szavakat a Zabhegyező 1964-es vagy 2015-ös fordításából szemezgettem.

De mi a helyzet az alábbi szavakkal, kifejezésekkel?


bugás, zseton, sublót, kalamol, meggusztál, drótja van, bifsztek, isi, difi, fogpaszta, húzza a lóbőrt, hantázik, kutyaütő banda, vén spiné, témázik, lipityóka, anziksz, fószer, kiskrambó

Ezek bizony szintén Barna Imre friss fordításából származnak, abból, amely már nem is a Zabhegyező, hanem a Rozsban a fogó címet viseli. Ezen a ponton akár be is fejezhetném ezt a cikket, a két fenti gyűjtésből szinte minden kibukik, amitől problematikus J. D. Salinger 40-es években íródott, 1951-ben megjelent kultkönyvének újrafordítása.


J. D. Salinger


Magyarázza a fordítását

Biztos, ami biztos, a Rozsban a fogóhoz kis füzet is jár, amelyben Barna megmagyarázza, miért is volt szükség az új fordításra. Két fő érve van: az egyik, hogy szerinte a Gyepes Judit-féle, eredeti fordítás jobban megidézi a 60-as évek Budapestjét, amelyben született, mint a 40-es évek New Yorkját. Lehet, hogy a hatvanas évei közepén járó Barna Imrének és generációjának valóban, de nekem, aki még nem éltem a 60-as években, James Dean New Yorkja jelenik meg a lelki szemeim előtt Gyepest olvasva, látom magam előtt a Central Park tavát a kacsákkal (sosem jártam ott, de annyi filmben szerepel, úgy érzem, ismerem a helyet), az olcsó büféket kopott bőrhuzatú ülésekkel és az egyenruhás fiúkat a bentlakásos suliban. Semmi magyaros nincs ebben a világban. Barnának bizonyára azért a 60-as évek Budapestje ugrik be, mert ő abban a közegben olvasta először a könyvet, nem csoda, hogy összekapcsolódott benne a kettő. De, felteszem, az újrafordítás elsősorban a fiatalabb generációknak készült, nekik aztán nem jutna eszükbe ma Gyepest olvasva a kommunista Magyarország semelyik szelete, azt lefogadom.



A másik érve, hogy Holden Caulfieldot nem árt megújítani, az ő szavaival: „legyen megint tizenhét éves, beszéljen úgy, ahogy a kortársai”. És ez a nagyobb gond. A kijelentéssel messzemenően nem értek egyet, miért kéne a 40-es évekbeli figurának úgy beszélnie, mint a mai tizenéveseknek? Röhejes ötlet. Ráadásul ebből az következne, hogy úgy húszévente muszáj újrafordítani a Zabhegyezőt, mindig felfrissíteni az aktuális szlenggel és éppen menő szófordulatokkal. De akkor már miért nem modernizáljuk az egész sztorit, miért nem húzzuk ki belőle például a vonalas és fülkés telefonokat, és teszünk bele mobilt meg Facebookot? Ha Holden nyelvezetét meg kell újítani, akkor miért nem újítjuk meg az egész srácot? Az lenne a logikus. Szerintem a szarvaslövő sapkáját is írjuk át inkább baseballsapkára, vagy lehet, hogy ma már az sem olyan menő, majd meglesem a gimiseket, mit hordanak, írjuk bele azt.


Holden egy menőzni próbáló, öregedő pesti értelmiségi

Az olyanokkal, mint a „celeb”, „lúzer” és „ráflessel”, Barna csak azt az egyet érte el, hogy fordítása iszonyú romlandóvá vált, hiba volt ennyire az itt és mosthoz kötnie a szöveget, gyanítom, tíz év múlva már sok fordulata nevetséges lesz. (Mondjuk a celeb már most is az.) De az aktualizálással kapcsolatos berzenkedésemen túllépve, a fő bajhoz, ami már tényleg nem személyes vélemény vagy ízlés kérdése, csak most érünk el: egyáltalán nem sikerült, amit Barna Imre kitűzött maga elé, azaz, hogy Holden úgy szólaljon meg, mint egy mai kamasz.

Barna fordításában Holden nem mai kamasz, nem is egy régebbi évtized kamasza, hanem egy nem létező katyvasz. Pillantsunk vissza a cikk elején összegyűjtött szavakra; nyilvánvaló, hogy nincs olyan élő ember, aki használja a „fikáz”, a „gáz” és az „elbuzul” szavakat, de időnként az is elhagyja a száját, hogy „sublót” (Gyepesnél '64-ben még „fiókos szekrény” volt), hogy „kutyaütő banda” (ezt kizárólag a Barnánál majdnem tíz évvel idősebb apukám szájából hallottam), meg hogy „anziksz”. És két kurvaanyázás közt aranyosan „isi”-ként hivatkozik a gyűlölt iskolára, ahonnan épp kirúgták. Barna Holdenje széteső személyiség, de leginkább egy idősödő budapesti értelmiségire hasonlít, aki próbál menőzni a fiataloknak, de közben meg olyanokat mond, amiket utoljára az ő húszéves korában használtak, ha egyáltalán valaha. Most akkor melyik fordítás is juttatja az eszünkbe a 60-as évek Budapestjét?


Az 1964-es Holden még ma is tizenhat

És hát ugye a Zabhegyező egy nagyon személyes, egyes szám első személyben elmesélt, az olvasót közvetlenül megszólító sztori egy kamasz egzisztenciális válságáról, ha nem hisszük el Holdent, akkor fabatkát sem ér az egész. És nekem Barna 2015-ös Holdenje nem áll össze, nem kel életre, Gyepes '64-ese viszont még mindig él és virul.

Természetesen az eredeti fordítás tele van ódivatú szavakkal és kifejezésekkel, de ettől még ma is iszonyú erősen átjön belőle a lényeg, ami miatt generációk cuppannak rá a Zabhegyezőre, hogy annyira tökéletesen megragadja a tizenhat évesek életérzését, az undort, amit a felnőttek álságos világa kivált, a morális felsőbbrendűség érzését, a totális elveszettséggel párosuló mindentudást, a bölcsességet még nélkülöző pengeéles emberismeretet és ítélkezést, és így tovább. Semmi sem veszett el Gyepes Holdenjéből az évtizedek alatt, ezért eleve nem volt indokolt hozzányúlni, de mivel Barna nem tudta nekünk újrateremteni őt, pláne kár volt.


Zabhegyező


Ráadásul az eredeti, nagyon szellemes fordításnak most már van egy kedves patinája, és miért is ne lehetne? Egy '51-es könyvet olvasunk. Szerintem szuper, hogy ha Gyepes fordítását veszem elő, akkor a „tetű gyerekkor”-áról mesélő Holden még mindig „bezsong”, a szüleit pedig „megüti a gutman”, mert „rém érzékiek”. Imádom azt is, hogy a vacsora nem szar, hanem „nyomor”, az egyik szereplő úgy „röhög, mint akinek a hóna alá köptek”, egy másiknak „egész estét betöltő feneke” van. Sokszor megmosolyogtatók a szavak és kifejezések, amelyeket használ, de nem rossz értelemben. Gazdag ez a nyelv, élő és talán az idő elteltével egyre viccesebb. Szóval, szerintem annyi szükség volt az újrafordításra, mint „halottnak a napszemüvegre”.

Az igazsághoz tartozik, hogy Gyepes változatában elég sok apró hiba, félrefordítás van, de ezek nem zavaróak, mert nem arról van szó, hogy kulturálisan süket lett volna a szövegre, amit fordított, ellenkezőleg, nagyon ráérzett Holden lelkivilágára, Gyepes magyar szövege lélegzik, és kapcsolatba lép velünk. Azért persze a hibákat nem ártott korrigálni, ami Barnának sikerült is, de ő maga is leírja, hogy csak emiatt nem lett volna szükség egy új fordításra.


Szevasz, balfasz

Nyilván minden más részletkérdés ahhoz képest, hogy az új fordítás elveszítette Holdent, de azért néhány konkrétumra még kitérek.

  • Barna előszeretettel használ csúnya szavakat (a fenti alcím is idézet tőle). Csak úgy röpködnek a „kurva anyád”-ok, „beszarás”-ok és „strici”-k. Tény, hogy Gyepes az angolban szereplő millió „goddam”-ből sokat egyszerűen elhagyott, vagy visszafogottan „rohadt”-ra vagy „átok”-ra magyarított. Egy kis plusz keménység elkelt, viszont nem árt tudni, hogy a „goddam”-nél Salinger sem használt durvább kifejezéseket, tehát a „kibaszott” karácsonyfa és a kurvaanyázás enyhén szólva túlzás Barna részéről.
  • Az új Holden folyamatosan „így”-ezik és „ilyen”-ezik („így szóba elegyedtünk” és „ilyen idétlen melltartót viselt”), ami meglehetősen irritálóvá teszi, pedig, gondolom, nem ez volt a cél. Lehet, hogy a valóságban tényleg sokan folyamatosan használják ezeket a töltelékszavakat, de nem biztos, hogy ez leírva is valósnak hat. Holden igénytelenebbnek és butábbnak tűnik ettől, mint amilyennek lennie kéne. Mert Holden azért egy ilyen nagyon okos srác.
  • „and all” – nem a legfontosabb eleme a regénynek, de mégiscsak jellemző stíluselem Holdennél, hogy sokszor „and all”-lal fejezi be a mondatait. Gyepes ezt következetesen „meg minden”-re fordította, Barna viszont érthetetlen okból hol „meg minden”-ezik, hol „satöbbi”-zik. Utóbbi nagyon esetlen, pl.: „az egész kocsi üres volt, mert baromira késő volt, satöbbi”.
  • Hogy valamit értékeljek is: jó, hogy Barna egységesítette a regény egyik kulcsszavát (nem, nem a „rozs” az), a „phony”-t. Gyepesnél is átjön a lényeg, de azért nála a „phony” hol „gennyes”, hol „megjátssza magát”, hol „link”. Barna jó érzékkel talált rá a „kamu”-ra, ami remekül visszaadja az eredeti jelentéstartalmát, és rugalmasan alakítható például „kamuzás”-sá vagy „kamugép”-pé.


J.D. Sallinger - Zabhegyező


És akkor a cím

Barna azzal érvel a Zabhegyező ellen, hogy az negatív értékítéletet hordoz magában, prejudikálja az olvasót azzal, hogy a címmel rögtön leléhűtőzi főhősét. Az biztos, hogy amikor én tizenhárom éves koromban először olvastam a Zabhegyezőt (a 90-es évek elején), akkor fogalmam sem volt arról, hogy van egy olyan mondás, hogy valaki Kukutyinban zabot hegyez. Azóta sem hallottam soha senkitől. Gyanítom, hogy a mai tizenévesek pláne nem hallották ezt a mondást, számukra nem kapcsolódik semmilyen plusz jelentéstartalom a Zabhegyezőhöz. Talán csak az, hogy hallották, hogy van egy ilyen című könyv. Mert arról kábé mindenki hallott, ha nem is olvasta. Fogalom, kulturális mérföldkő. Ez a címe. Shakespeare-t is újra lehet fordítani akárhányszor, de a Hamlet akkor is Hamlet marad, ha telerakom „ráflessel”-éssel, meg „kurva anyád”-dal. Átnevezhetjük „A lúzer dán királyfi sztorijá”-nak, de azt hiába is várnánk, hogy bárki így hivatkozzon rá.

Az az egy vigasztal, hogy Barna Imre változata tényleg nem a Zabhegyező. Legyen neki Rozsban a fogója, mit bánom én? Vagy, ahogy Gyepes Judit mondaná: legyen neked karácsonyod, okos mikulás.


A magyar újrafordítások általános kérdéseiről itt olvashat.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!