Tulajdonképpen nevetséges ötlet rágyújtani

Fotó: BSIP / GODONG

-

Január az újévi fogadalmak szakítópróbája. A szilveszter éjszaka elszívott utolsó doboz után általában a dohányosok is erre a hónapra időzítik a nagy leszokási kísérletüket. Aki viszont komolyan gondolja a leszokást, annak érdemes megnéznie, mi van a nikotintapaszon túl. Mit tudnak az itthon is elérhető, legnépszerűbb leszoktató módszerek, az Allen Carr féle akaraterő nélküli leszoktató tanfolyam és az Egyesült Államokban évtizedek óta népszerű, itthon most induló Smokenders program?


Pótszerek tucatjai közül válogathat az, aki eljut végre a nagy döntésig, és tesz egy kísérletet, hogy leszokjon a dohányzásról. Nyúlhat például elektromos cigaretta, nikotinos rágógumi vagy tapasz után. A kezdeti elvonási tünetek csökkentésénél segíthetnek is ezek a szerek, de a szakemberek szerint a folyamatos nikotin utánpótlással gyakorlatilag fenntartják a függőséget.

Ezeknél sokkal drasztikusabb, de végleges megoldást ígérnek az itthon is elérhető leszoktató tanfolyamok, amelyek nagyjából két csoportra oszthatóak: az egyik módszer szerint a dohányzásról csak akaraterővel lehet leszokni, a másik szerint viszont ehhez még akaraterő sem kell, elég eldönteni.

1985-ben jelent meg Allen Carr Leszokni a dohányzásról? Így könnyű című könyve, amely azóta több mint 50 országban, közel 10 milliós példányszámban kelt el. A könyv és a ráépülő módszer valószínűleg éppen azért olyan népszerű, mert akaraterő nélküli leszokást ígér, és Carr rajongói szerint működik. „Nem tudtam, mire számítsak, csak szükségem volt egy mankóra, hogy sikerüljön. Már az első oldalaktól éreztem, hogy ezt a könyvet nekem írták, és mire a végére értem, dohányosból nem dohányos lettem” – meséli Éva, aki tíz év intenzív cigarettázás után szokott le Carr módszerével.

A könyvelőként dolgozó Allen Carr kemény láncdohányos volt, leszokása előtt már napi száz szál cigarettánál tartott. Saját bevallása szerint a végén már lélegezni is alig tudott, de ha választania kellett volna a felesége és a cigaretta között, valószínűleg az utóbbit választja. Sok próbálkozás után 1983-ban szokott le véglegesen a dohányzásról, és közben kifejlesztette a módszerét, amelyre azóta világszerte leszoktató klinikák hálózata épült.




Leszokni akaraterő nélkül

Az Allen Carr féle módszer szerint minden a fejben dől el. A dohányzás legnagyobb rákfenéjének Carr nem a nikotint tartja, hiszen az három héttel az utolsó cigaretta elnyomása után teljesen kiürül a szervezetből. Saját példáján azt látta, hogy még a legerősebb dohányosok esetében sem nevezhetőek elviselhetetlennek a nikotin elvonási tünetei. Szerinte sokkal inkább az üresség érzése gyötri a leszokóban lévő dohányost. Vagy nevezhetjük a szokás hatalmának is. Viszont Carr szerint, ha tudatosan átgondoljuk az egész ördögi kört, rá fogunk jönni, hogy a következő szál cigaretta sem csillapítja majd a vágyat. Éppen ezért szerinte hibás megközelítés nikotinéhségről beszélni. Az étel valóban csillapítja az étvágyat és a jóllakottság érzése kielégít. A nikotin viszont pár perc megnyugvás után ismét hiányérzetet kelt.

„A dohányzás valójában olyan, mintha azért hordanánk két számmal kisebb cipőt, hogy örüljünk, amikor végre levetjük” – írja könyvében. Éva ezt úgy élte meg, hogy a könyv olvasásával lassan kitisztult a feje, és elkezdett arra összpontosítani, hogy ne szúrjon ki magával, vagyis ne akarjon két számmal kisebb cipőben járni. „Olyan, mint amikor egy vágányt átállítanak: zsigerből elkezdtem másként tekinteni a cigarettára, barátból ellenség lett, amellyel nincs semmi dolgom. Carr szövegei lecsupaszítják a cigaretta utáni vágyat, megfosztják a hatalmától, és ettől képes voltam távolságtartással nézni és elemezni a mozdulataimat, a vélt szükségleteimet. Rengeteg agymunkát kellett végeznem közben, folyamatos volt a párbeszéd saját magammal arról, hogy mit miért csinálok vagy nem csinálok, de valószínűleg ez a tudatosság a módszer lényege.”

A dohányosok persze tudják, hogy a dohányzás nem jó, hiszen már sokszor hallották a szlogeneket, mégsem a rák kockázata, a nikotin ördögi hatása vagy a kellemetlen szag jár a fejükben, amikor elcsábulnak egy újabb szálra. Az itthon öt éve működő, Carr módszerére épülő leszoktató klinika ezért nem is az ijesztgetésre épít, csak a döntésig akarja eljuttatni a leszokókat.

„Ahhoz a tudatállapothoz vezetjük vissza az embereket, amikor még természetes volt, hogy nem dohányoztak. Senki nem dohányosnak születik, csak odáig kell fejben eljutni, hogy ne veszteségként élje meg valaki a cigaretta nélküli életet” – mondja az első hallásra sejtelmesnek tűnő akaraterő nélküli leszoktató módszerről Szász Gábor tanácsadó. Éva csak megerősíteni tudja: neki is sokat segített, hogy visszament időben a nem dohányos önmagához, ahhoz az emberhez, aki tulajdonképpen utálta a cigarettafüstöt. Hét éve nem dohányzik, ez alatt az idő alatt talán egyszer vagy kétszer fordult meg a fejében, hogy jó lenne rágyújtani, de aztán az egész nevetséges ötletnek tűnt. „Fél évvel az után, hogy elszívtam az utolsó szálat, kíváncsiságból rágyújtottam egyre. Bizonyosságra volt szükségem, hogy már nem vagyunk összenőve, és tényleg olyan volt, mintha erőszakot kellett volna elkövetnem magamon, hogy elszívjam. Nem is sikerült. Azóta már nem is hajt ez a fajta kíváncsiság, egyszerűen elváltak az útjaink, és ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy visszaszokjak.”


-


Szász Gábor szerint nem egészen arról van szó, hogy nem kell elhatározás a leszokáshoz, bár olyan emberrel is találkozott az évek alatt, akit a családja tuszkolt be a tanfolyamra, utána mégis a leszokás mellett döntött. A kiscsoportos Carr-szeminárium alapvetően a nikotinfüggés és a dohányzóvá válás folyamatának a bemutatásáról szól. Szász Gábor tapasztalata szerint nagyjából a nyolc órás előadás felénél eldől, hogy valaki át tudja-e állítani a gondolkodását 'nem dohányzó' üzemmódra.

„Az tetszett benne, hogy nem riogattak statisztikákkal, sőt még cigizni is lehetett a szünetekben. De valahogy annyira egyszerűen és józanul mutatták be a dohányzás mozgatórugóit, hogy az utolsó fejezeteknél már undorodtam a cigitől” – meséli a tanfolyamról Dávid, aki tíz évig napi egy dobozzal szívott, mielőtt rászánta volna magát a leszokásra.

Az utóbbi időszakban itthon is felpörgött a tanfolyam iránti érdeklődés, több nagy cég például jutalomként fizeti be dolgozóit a 100-150 ezer forintba kerülő leszoktató tréningre. A klinika visszafizetési garanciát vállal, amennyiben nem sikerül a leszokás, de ötéves fennállásuk alatt Szász Gábor csak egy-két esetre emlékszik, amikor valaki visszakövetelte volna a pénzét. A saját statisztikáik is ezt támasztják alá: a visszakövetéseik alapján a tanfolyamon résztvevők 60 százaléka egy évvel a leszokása után sem gyújtott rá.


-


Akaraterő nélkül nem megy?

A tervek szerint idén indul Magyarországon a Smokenders, amely 1969 óta létezik az Egyesült Államokban és jelenleg is az egyik legnépszerűbb csoportos leszoktató program. Az Allen Carr-módszerrel ellentétben a Smokenders nem egy nap alatt ígéri a csodát, és nagyon is alapoznak a leszokók akaraterejére. A héthetes programot heti két órában kötetlen helyekre, kocsmákba, közösségi terekre hirdetik meg. Az előadások, csoportos játékok és feladatok célja a dohányzók viselkedésének a módosítása. Egyszerre próbálják megszüntetni a dohányosok pszichológiai és fizikai függőségét a nikotintól, és változtatni a megrögzött szokásaikon.

Az első öt hétben ez alatt a program alatt is lehet dohányozni, de ha minden jól megy, akkor az utolsó időszakban már csak egy felesleges szokásként fognak a cigarettára tekinteni a leszokók. Dóczy Krisztina, a program egyik hazai elindítója szerint apró szokásváltoztatások vezetnek addig a pontig, amikor már teljesen feleslegesnek érzi valaki a cigarettát az életében:

„Az egyik héten például végig a száj ellentétes oldalán kell szívni a cigit, a másik héten arra kell figyelni, hogy a megszokottól eltérően két másik ujj között fogjuk meg. Egészen máshogy fog így esni, ezt anno erős dohányosként én is tapasztaltam"

Kriszta maga is elvégezte a tanfolyamot, bár inkább csak a szakmai kíváncsiság vitte oda. Akkoriban pszichológia szakra járt és az egyik dolgozatát a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos viselkedés módosításról írta. „Nem voltak illúzióim a saját akaraterőmet illetően, és nem gondoltam, hogy a kurzus majd leszoktat a harminc éves láncdohányozásról. Előtte tíz évig próbáltam leszokni, de maximum fél évig sikerült, aztán mindig visszaestem.”

Nála a tanfolyamon hallottak idővel kezdtek hatni. Az előadásokon elmondása szerint sok új dolgot megtudott a dohányzás mechanizmusáról és önmagáról is. Rájött, hogy nála milyen stressz faktorokra és megszokásokra vezethető vissza a cigarettázás. „Öt hét után egy előre meghatározott napon elszívtuk az utolsó cigarettát: semmi dráma, temetés, búcsú, önsajnálat, addigra megtanultuk kezelni a gondolatainkat és a vágyainkat” – emlékszik vissza Kriszta a nagy napra.

Családjának csak azt ígérte meg, hogy aznap már nem nyújt rá, és maga sem bízott a módszer tartósságában, de nála végül bevált. 15 éve nem gyújtott rá, és állítása szerint nem is szenvedett azóta a cigaretta hiányától. De azért még mindig egy olyan dohányosnak hívja magát, aki éppen nem cigarettázik. Ennyi év távlatából már sokszor undorodik is a cigaretta szagától, ha rágyújtanak mellette, de azt is tudja, hogy az első szál után elmúlna ez az érzés, és hamarosan ismét láncdohányos lenne.

„Nem elég felismerni, hogy ez egy rossz szokás, odáig kell az embernek eljutnia magában, hogy aki egyszer dohányzott, az egy stresszes vagy nehéz napon sem engedhet meg magának egy dugi szálat, mert azzal rögtön a visszaszokást kockáztatja” – magyarázza a tréner, aki saját sikeres leszokásán felbuzdulva döntött a tanfolyam magyarországi elindítása mellett.

A módszert a Harvard és a Johns Hopkins egyetem viselkedéstudománnyal foglalkozó kutatói is eredményesnek találták, amennyiben komolyan le akarja tenni valaki a cigarettát. A Johns Hopkins egyetem felmérése szerint a programot elvégzők 81 százaléka valóban abbahagyta a dohányzást. Közülük 70 százalék három hónapig vagy annál tovább füstmentes maradt, 47 százalék pedig egy év múlva sem gyújtott rá.



A Smokenders hosszabb, talán küzdelmesebb, de olcsóbb módszer is, mint az Allen Carr tanfolyam, a hét alkalom ára 30 ezer forintba kerül. Ennél a programnál az idő, az akaraterő és a csoportdinamika is fontos tényező. A Smokenders trénerei a dohányzásra egyfajat megrögzött, makacs szokásként tekintenek, amelyen időbe telik változtatni és nem szabad azt hinni, hogy egyedül sikerülhet.

Mivel hét teljes hét hosszú idő és közben sok cigarettára csábító alkalom lehet, ennél a programnál sokszor a foglalkozásokon kívül is a csoporttagok tartják egymásban a lelket. És hogy mi vár a sok lemondás végén? A Smokenders trénere egyelőre ezt tudja ígérni a hamarosan itthon is induló tanfolyammal kapcsolatban: „Aki végig csinálja a programot, annak a végére elmúlik a hiányérzete. Egy baráti iszogatás csúcspontjának nem azt fogja tartani, amikor végre kimehet a teraszra rágyújtani, és a dohányzó kollégák mellett sem érez majd ellenállhatatlan sóvárgást.”