Tudom, hogy a feleségem a Józsira vár

-

Volt idő, amikor mindenkinek lemeze jelenhetett meg itthon, színészektől tévésztárokig, Antal Imrétől Usztics Mátyásig. Ebből az időszakból válogattuk ki a legborzalmasabbakat. Illetve dehogy, ezek pont hogy a legjobbak!


A nyolcvanas évek második felére már kiszabadult Erdős Péter vasmarkából a lemezgyártás, és nem kellett kiváltságosnak lenni egy nagylemezhez sem, ráadásul az emberek is javában vásároltak még lemezeket. Nem véletlenül ebben a korszakban jelentetett meg nagylemezt boldog-boldogtalan: nemcsak a főállású zenészek csaptak le a lehetőségre, hanem kívülállók, azaz színészek, humoristák, tévés személyiségek is éltek a lehetőséggel, és korábban nem látott számú szürreális album került a piacra.

Míg a lemezt kiadó színészek közül Kern András kifejezetten sikeres lett két albumával is, és akadt még egy-két jól fogadott lemez (Hernádi Judit, Básti Juli és Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Szakácsi Sándor albumai), amely megállta a helyét önálló albumként is, de a többség vagy megmaradt a szokásos sanzonos-musicales színészlemeznél, jobb esetben pedig csinált egy olyan lemezt, amelyet a külföldi szakirodalom a „novelty” jelzővel szokott ellátni: olyan dalok, amelyeknek a viccességük a legfőbb vonzerejük – akár az alkotók szándékától függetlenül is.

Kár lenne, ha ezek a maguk nemében fantasztikus dalok teljesen a feledés homályába vesznének, ezért kultúramentő projektünk keretében itt egy gyűjtés, melynek gerincét a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának novelty dalai adják, de egy-két későbbi kivétel is befért a kortárs popzenével barátkozó hírességeink legviccesebb próbálkozásai közé.


1. Bodrogi Gyula + Bodrogi Ádám: Csináljunk reggelit! (1989)


A Bodrogi család egy teljes napját megörökítő album egy igazi koncept album, akár a magyar Sgt. Peppernek is nevezhetnénk, csak ez sokkal szórakoztatóbb. Pláne, ha tudjuk, hogy akkor már Bodrogi Gyula és Voith Ági nem is éltek együtt, viszont itt a lemezen ez nem derül ki szerencsére. Az album igazi sztárjai viszont nem ők, hanem Ádám, aki azóta vendéglátósként futott be karriert, és az általa énekelt számokat hallgatva ez nem is csoda. Itt például a Süsüként országos slágereket is éneklő papát szorítja háttérbe, a dalnak pedig igazi korjelleget biztosít a Bécsből hozott frizsider. És az egészben az a csúcs, hogy erről valakik tényleg elhitték, hogy ez így jó. (Aki szeretne tovább elmélyülni a Bo-Vo-Bo univerzumban, folytassa az ismerkedést az Angol órán vagyok és az Oroszból majdnem megbuktam című számokkal!)


2. Antal Imre: Nemzetközi irodalmi kurzus (1991)


A zongoraművészként induló, de tévés személyiségként és időnként színészként országos népszerűséget szerző Antal Imre nevéhez fűződik az a bravúr, hogy egy dalszövegben összehozza Rabindranáth Tagorét és Katona Józsefet, nem is beszélve Euripidészről. Az Antal én vagyok című lemez slágere ugyan a hiphopos címadó szám volt, de a Nemzetközi irodalmi kurzusban még nagyobb a potenciál: Antal Imre ugyanis egy rövid bevezető után a világirodalom nagyjait sorolja bársonyos baritonján, és az eredmény elképesztően hatásos, én például napokig nem tudtam kiverni a fejemből Tennessee Williamst és Cervantest, és kis találékonysággal bármit be is helyettesíthetünk az írók helyett, focistáktól kezdve német háborús bűnösökig. De mit mond 1:30 környékén, Hérodotosz és Dante után? Ez Stendhal akarna lenni, vagy valaki egészen más?


3. Usztics Mátyás – Mészáros Zoltán: Karádi csujogató (1991)


Amikor Usztics Mátyásból országos sztár lett a honvédségi propagandasorozatnak köszönhetően, logikus lépésnek tűnt még egy bőrt lehúzni Karádi őrmesterről, és ez volt a Jelentsen, olajbogyó! című nagylemez, melyen az Angyalbőrben Urbán Andrásával mókáztak. A Szikora Róbert, Csuha Lajos és Gréczy Zsolt segítségével készült lemez valódi slágere a Karádi csujogató volt, amelyre ön is egész biztosan emlékezni fog, ha már a tudatánál volt 25 évvel ezelőtt is. A legmenőbb anyósviccek keverednek a legbunkóbb falusi sztereotípiákkal – milyen jó volt, amikor még élt a pesti vicc, ugye? Hát még, hogy ilyen fülbemászó is!


4. Gálvölgyi János: Tele van a hócipőm (1986)


Gálvölgyi megirigyelte az első Kern-lemez sikerét, de az ő popzenei kalandozásai közel sem sikerültek olyan jól. Pedig abban az időben Kern és Gálvölgyi volt az ország két legnépszerűbb színész-komikusa, de utóbbiból hiányzott az az előadói karakter. Ráadásul Gálvölgyi nem is dolgozott olyan nagy nevekkel, mint a Bornait vagy Pressert is csatasorba állító Kern, és a legtöbb dal ilyen standard „színészlemezes” modorosság. A lemez legismertebb száma a Csak egy gomb vagyok volt, egy lírai „én is egy vagyok közületek” dal, de a Gálvölgyitől megszokott humor nélkül. Még szerencse, hogy a Tele van a hócipőm, amely tényleg vicces akar lenni, egy őrült vadóc bluesdal klasszikus kisemberes puffogással, a szöveget kb. mintha Trunkó Barnabás írta volna, és amellett, hogy a felesége a Józsira vár, szerepelnek benne olyan, ma már értelmezhetetlen mondatok is, mint hogy „szanál a tanács”. De a csúcs persze az, hogy „Elindultam fodrászhoz, hogy hajat vágatok, feleúton jöttem rá, hogy tök kopasz vagyok.” Őrület!


5. Kern András: Pont, kukac, hu (1999)


Na de Kern sem hiányozhat: a kilencvenes években is volt lemeze, ami viszont meglepő módon elavultabbnak hangzik most, mint mondjuk a Mikor leszek szemüveges? másfél évtizeddel korábbról. Ebben a számban ugyanis arról énekel, hogy nincs mobilja, és fogalma sincs, mi az az internet, ami 99-ben még lehet, hogy elment, de már egy-két évvel később is béna öreges pózolásnak tűnt, ma pedig már pláne az. Eleve hogyan nézhet valaki teafilternek egy minidiszket? A kitartott „húúúúú” pedig a hab a tortán.


6. Juszt László és Juszt Balázs: Hagyd, öcsi (1989)


Szerencsére Juszt László is rájött, hogy az isten is popsztárnak teremtette, és ő is megjelentette a maga nagylemezét Kezitcsókolom címmel. Énekelt rajta egy rém kellemetlen duettet Kovács Katival (amely tényleg arról szólt, hogy le akadnak feküdni egymással!), jódlizott a tiroli rétesről, de a csúcs mégis a Don’t Worry, Be Happy volt, melyre maga Verebes István írt a rendszerváltás optimizmusát megörökítő magyar szöveget, olyan halhatatlan sorokkal, mint hogy „Etesd a Grószt, a Nyers Rezsőt!” vagy „A Chrudinákra lőnek is” – merthogy ez egy duett Juszt fiával, akivel őrült nagyot versenyeznek a kinek van rosszabb hangja versenyben, és közben persze haláli viccesen oltják egymást – képzelhetjük, mekkorákat kacagtak a stúdióban! Milyen jó lenne most egy folytatás, nem?


7. Detre Annamária: Rabszolgasors (1987)


A halhatatlan brazil teleregény főhősnője, Isaura magyar hangja pont jól érezte meg, hogy énekelnie kell, és az Isaura-őrület tetőpontján egy kislemezzel megfejelni a hisztériát. A finoman bossanovás dalból mégsem lett sláger, pedig sikerült a sorozat címéből eljutni odáig a szövegben, hogy a nők a férfiak rabszolgái, méghozzá egy olyan bravúros rímpárral, mint a „Rabszolgasors – a női sors”. Még szomorúbb, hogy Detre Annamária a jövőre nézve sem kecsegtet sok reménnyel: „És így marad ezer évig még” – így zárul a szöveg, igaz, egy kicsivel jobb a helyzet, mert most már csak 970 év rabszolgasors vár a női nemre.


8. Ernyey Béla: Ernyey-garázs (1987)


Nyilvánvaló, hogy a magyar színészek legnagyobb playboyához képest mindenki más csak kispályás: Ernyey Béla ugyanis nemcsak őrült korszerű szintipopos dalt énekelt, de ebben is arról énekelt, hogy ő mekkora király. Vagy legalábbis valami hasonlóról, mert hogy a lelke limuzinja alatt mire is gondolhatott pontosan, azt csak ő maga tudja. De annyi biztos, hogy autókról van szó, méghozzá Mercedesekről, ami ’87-ben akkora szám volt, mintha most Ernyey Béla helikopterrel érkezne a Kossuth térre.


9. Tahi-Tóth László: Hallod a ritmust (1984)


A színész, akiről legtöbbünknek azok a NAGYON részeg emberek jutnak az eszünkbe, akiket ő alakított a Szeszélyes évszakokban, bizony megpróbálkozott az énekléssel is. És milyen jó, hogy így tett! A Hallod a ritmust pont olyan, mintha a Majakovszkij utcáról vagy a Tolbuhin körútról beküldtek volna egy random járókelőt a stúdióba, hogy énekelje lemezre gyorsan ezt a slágervárományos dalt, és ennek köszönhetően kap némi mulatós mellékízt is, noha még évekkel a presszórock megjelenése előtt vagyunk. A nagylemezre Tahi-Tóth Lászlónak is várnia kellett még pár évet, akkor jelent meg a Margitsziget rózsái, de erről hála istennek a Hallod a ritmust sem hiányozhatott – mint ahogy most már nem is hiányozhat egyetlen valamirevaló házibuliból vagy céges partiról sem!


10. Görbe Nóra: Papa, jó vele (1985)


Görbe Nóra popénekesnői karrierje egy időben majdnem ugyanolyan komolynak tűnt, mint a színésznői: ráadásul az akkor a sikerei csúcsán lévő Szikora Róberttel duettezhetett többször is, ma mégiscsak úgy emlékszünk rá, hogy „a Linda, aki néha énekelt is”. Kár, hogy Görbe Nóra számai nem olyan szórakoztatóak, mint itt a cikkben több is, az viszont kétségtelenül vicces, hogy még harmincévesen is kamaszlányként marketingelték, lásd ezt a számot, amelynek a töredékben fennmaradt klipjében a biztonság kedvéért még Szerednyei „Tomi” Béla is szerepel, ha esetleg valakinek nem esett volna le, hogy ez Linda maga.


11. Gobbi Hilda, Moór Marianna, Meixner Ildikó: Mi vagyunk a három Margitok (1988)


A közelgő piacgazdaság jeleként csaknem harminc évvel az indulása után a népszerű rádiós szappanopera, A Szabó család is kapott egy lemezt. Ahhoz szerencsére semennyire nem kell otthon lenni a Szabó család-univerzumban, hogy a szöveget értelmezni tudjuk, vagy éppen egy életre a fülünkbe másszon az „úgy van, úgy van, boldogok vagyunk, erről a napról sokszor álmodunk” refrén.


12. Nádas György: Porh-anyós (1992)


A Markos–Nádas-duó joviálisabb fele először egy hagyományos táncdallemezzel próbálkozott, melyen többek között apja, Nádas Gábor békebeli szerzeményeit énekelte, de sokkal nádasgyurisabb volt, amikor elővette azt a figurát, amely országszerte ismertté tette, és Hugyos Józsi újra száguld címmel jelentetett meg lemezt. Sőt, felismerve az uralkodó trendet, az album a lakodalmas rock műfajában született, és tényleg minden primitívség benne van, ami kell, mint az már a frappáns címből is kiderülhetett. Megjegyezném még, hogy gyerekként azt gondoltam, a Hugyos Józsi-szkeccs nagyjából a legviccesebb dolog a világon, ám amikor nemrég újra meghallgattam, már minimálisan sem találtam viccesnek :(


13. Zalatnay Sarolta + Cicciolina: Kebelbarátság (1988)


Bár a halhatatlan Nem vagyunk mi apácák lett ennek a méltán népszerű együttműködésnek az emblematikus dala, az utókornak csak a töredékes formában fennmaradt Kebelbarátság az, amit tényleg érdemes meghallgatni, ha szeretnénk tudni, milyen volt a fellazuló erkölcsök időszaka a glasznoszty és a peresztrojka idején. Tényleg minden ízében hibátlan produkció.