Trump győzelmének néhány tanulsága

Fotó: AFP / RHONA WISE

-

Azt nem tudjuk, miért veszített Clinton, de van néhány tippünk.


Hétfőn és kedden az előrejelzések túlnyomó többsége azt mutatta: Hillary Clinton az elnökválasztás esélyese. Az FBI-botrányt látszólag kiheverte a kampánya, és ha nem is volt két számjegyű előnye, arra számíthatott, hogy a hagyományos demokrata államok mellett különösebb gond nélkül elhozhatja Floridát vagy Észak-Karolinát, ahol Barack Obama is kampányolt érte, vagy Pennsylvaniát, vagy akár mind a hármat.

Volt előrejelzés, amelyben 70-72 százalékra tették annak esélyét, hogy Clinton lesz az USA 45. elnöke, a történelem első elnöknője, az első first lady, aki saját jogán tér vissza a Fehér Házba, minden idők második legidősebb elnöke. Kedden reggel 302 elektori szavazatot jeleztek neki a felmérések. Ehhez képest kapott vagy 228-at.


Nem tudott áttörni


A demokraták a legjobbnak tartott erőiket vetették be a gátlástalan, erőszakos – ugyanakkor politikailag tapasztalatlan – Donald Trump ellen, akitől menekültek a munkatársai, akivel nem bírtak a tanácsadói, akitől a republikánusok is legszívesebben menekültek volna. És a demokraták mégis bődületesen leégtek. Obama egyik volt közeli munkatársa a választás éjszakáján azt mondta, hogy életében nem volt még ennyire csalódott.


Mi történt? És mi lehet a tanulság?

  • Trump a fehér választók szavazataival győzött. Nem csak a válság sújtotta övezetek aggodalmaskodó munkásai voksoltak rá: az eredményekből látszik, hogy övé lett a fehér férfiak és fehér nők szavazatának többsége.
  • Pusztán a különböző identitású csoportok (az etnikai és szexuális kisebbségek, a nők, az alkalmi vagy elkötelezett aktivisták stb.) koalíciójával nem lehet nyerni. Különösen, hogy Clinton ebben nem is teljesített túl jól: kevesebb fekete és spanyol ajkú szavazott rá, mint Obamára 4 éve, a fehér fiatalok többsége pedig Trump mellé állt a CNN szerint.
  • Trump a floridai spanyol ajkúak harmadát is megszerezte, és más államokban is legalább 10 százalékuk – de inkább többen – mellé álltak, a mexikói fal felemlegetésétől függetlenül.
  • Innen úgy tűnik, hogy Trump gyűlöletet szított, és a gyűlölet szavazatokat hozott neki. Nem volt riasztó a harsánysága, sem a tapasztalatlansága. Egy fekete elemező szerint Obama elnökségéért most Trump győzelmével büntetik őket a fehér szavazók.
  • A média megtapasztalhatta, hogy csak korlátozott a befolyása. Hiába vesézték ki Trump minden mondatát, és hiába álltak ki Clinton mellett olyanok is, akik korábban sohasem támogattak demokrata jelöltet, mindez hatástalan volt. Trump lesz az USA következő elnöke.
  • Az amerikai politikában számít a pártkötődés. Lehet, hogy a kampányt időnként szörnyűnek találták, nem voltak elájulva a kínálattól, de a választás napján fegyelmezetten szavaztak. A republikánusoknak ez jelentette a diadalt.
  • A demokraták viszont eddigi állásaikat elveszítették, újakat nem szereztek. És ha Trump gyakran tűnt a republikánusok válságtünetének, most a demokraták zuhanhatnak össze. Oda a Fehér Ház, a Kongresszus mindkét háza, és hamarosan minden bizonnyal hosszú időre oda lesz a Legfelsőbb Bíróság is.
  • A legfontosabb tanulság pedig most is az, hogy bármi megtörténhet. Az USA a politikatudomány fellegvára, politikai gépezetei kíméletlenek és hatékonyak. Az USA imádja a számokat, a sporttól a politikáig mindenről statisztikát vezetnek és számtalan közvélemény-kutatást készítenek. De ha emberekről van szó, a számításból nem szabad kihagyni az irracionalitást.


Nincs tovább

Az USA következő első emberét nehéz lesz nem pojácának látni. Különösen aggasztó, hogy Trump győzelmét az európai populisták és radikálisok ünnepelték, akik arra számítanak, hogy az új washingtoni adminisztráció nagyobb jóindulattal szemléli kísérleteiket, hogy szétverjék az EU-t.

A Clinton-klán pedig elvonul a történelembe. Volt vagy negyed századuk a csúcson kormányzói és elnöki párként, szenátorként és külügyminiszterként. Most már látjuk: ennyit érhettek el. Korszakuknak ezennel vége.