Törökországi választás még sosem volt ennyire fontos Európának

Fotó: AFP / ADEM ALTAN / AFP / ADEM ALTAN

-

Vasárnap ismét parlamenti választásokat tartanak Törökországban, azaz Erdogannak, az ország egyre autokratikusabbá váló elnökének újabb esélye nyílik, hogy növelje hatalmát. Az Iszlám Állam terjeszkedése és a menekültválság közepette Európának minden eddiginél fontosabb, hogy ki és hogyan vezeti a NATO második legnagyobb haderejével bíró országot.


Mivel a júniusi választások után nem sikerült a hatalmon levő Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) kormányt alakítania, november elsején újra urnák elé vonul Törökország. A papíron a párttól független, de a gyakorlatban még mindig azt irányító Recep Tayyip Erdogan elnök az utóbbi hónapokban minden eszközt bevetett, hogy ezúttal a konzervatív iszlamista AKP megszerezze az abszolút többséget, hogy aztán az alkotmány átformálásával az államfőt, azaz Erdogant a mostaninál nagyobb hatalommal ruházhassák fel.


Erdogan 2002-től 2014-ig volt Törökország miniszterelnöke, majd népszavazás útján megszerezte az elnöki pozíciót – ez volt az első alkalom az ország történetében, hogy közvetlenül választottak elnököt.



Csakhogy a parlamentáris berendezkedésű Törökországban az elnök hatalma elsősorban formális, így Erdogan legfőbb célja, hogy magának lényegesen nagyobb jogköröket adva, az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert vezessen be. Ehhez azonban elsöprő győzelmet kéne aratnia vasárnap.

A Török Nagy Nemzetgyűlés, vagyis a parlament 550 székből áll, amelyből 367-et kellene megszereznie az AKP-nak, hogy önhatalmúlag átírhassák az alkotmányt, és 330-at, hogy ellenzéki segítség nélkül referendumot írhassanak ki. Az előzetes felmérések alapján azonban úgy tűnik, hogy még a többség megszerzéséhez elegendő 276 hely sem fog egyedül összejönni – akárcsak júniusban.



Akkor az AKP-nak 258 széket sikerült szereznie, míg a korábbi kormánypárt – és egyben a legnagyobb ellenzéki szervezet – Köztársasági Néppárt (CHP) 132-t, a szélsőjobboldali Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) és a kurd Demokrata Néppárt (HDP) pedig 80-80 helyet kapott.

A kormányalapítás érdekében tett koalíciós tárgyalások sorra elbuktak, így az augusztus 23-i határidő lejárta után Erdogan új választásokat írt ki. A kormány bírálói szerint a koalíciós tárgyalások a kezdetektől halálra voltak ítélve, hiszen Erdogan az abszolút többségre hajt elnöki hatalmának megerősítése érdekében, amire csak az új választásokkal nyílik némi esélye.


Kurdok a hatalom útjában

A legnagyobb akadály Erdogan útjában a kurd HDP – ha vasárnap nem érik el a parlamentbe jutáshoz szükséges 10 százalékot, akkor az AKP szinte biztos, hogy egyedül is alakíthatna kormányt, de potenciálisan az alkotmány átírásához szükséges többséget is megszerezhetné. A török eljárás értelmében ugyanis a parlamentbe be nem jutó pártok székeit a bejutottak között osztják szét. Ez a HDP esetében közel 80 szétosztásra váró helyet jelentene. A magas belépési küszöb miatt a rendszer kevés, de nagy pártokból álló parlamentet eredményez.

Pontosan emiatt szavaznak sokan még a hithű muzulmánok közül is inkább az LGBT és női jogokra nagy hangsúlyt fektető kurd HDP-ra az Erdogan-féle AKP helyett – azt remélik, hogy egy sokszínűbb parlament kiegyensúlyozottabb vezetést jelent, és az egyre autokratikusabbá váló Erdogant is féken tartja.


A PKK terroristái keményen reagáltak Erdogan kurdellenességére


Hogy megtörje a HDP népszerűségét – a kurdokkal eredetileg kifejezetten békülékeny – Erdogan mindent elkövet, hogy a párt nevét összemossa a PKK nevű kurd terrorszervezettel. A PPK-val vívott több évtizedes konfliktus már közel 40 ezer emberéletet követelt. A kormány kommunikációjával azt igyekszik sugallni, hogy a HDP tulajdonképpen egy szeparatista entitás, amely egy független Kurdisztán létrehozásán fáradozik.

A megújuló kurdellenes hangulat közepette így ismét felcsaptak a lángok a kurd szélsőséges PKK és a kormányerők között, a török légierő gépei pedig az Iszlám Állam ellen küzdő kurdok állásait bombázzák. A hónapok óta tartó támadásokban török források szerint több ezer kurd halt már meg. Ráadásul a kurdellenes feszültségre az Iszlám Állam egy rengeteg áldozatot követelő robbantással is rájátszhatott, hogy szembeállítsa egymással AKP-t a HDP-val, gyengítve a kurdok helyzetét.

Kérdéses azonban, hogy a háborús retorika, az emberéletek és az ellenzéki sajtó elleni támadások meghozzák-e a kívánt eredményt. Az előzetes felmérések alapján ugyanis vasárnap is a júniusihoz hasonló eredmények várhatók.



Mi lesz, ha nem jön össze?

A Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkoztak belső AKP-s források, hogy még akkor sem tartanak valószínűnek egy harmadik választást, ha a vasárnapi sem hoz határozott eredményt. Ehelyett attól függően, hogy hány hellyel marad el az egyedüli kormányalakítástól, az AKP megpróbálhat koalícióra lépni valamelyik ellenzéki párttal, vagy kisebbségi kormányzással is próbálkozhat.


Szakértők szerint az AKP hajlana a koalíciós kormányzásra, mivel Törökországban a koalíciós kabinetek ritkán bizonyulnak hosszú életűnek – a Reuters által megkérdezett tisztségviselők nagyjából két évet jósolnának egy így felálló kormánynak. Ebből a forgatókönyvből pedig Erdogan még jól is kijöhet hosszú távon.


Miért fontos Európának?

A török választásoknak nem csak Erdoganra nézve lehetnek súlyos következményei, hanem Európára is. Az Iszlám Állam térhódítása és a menekültválság idején Törökország stabilitása fontosabb, mint valaha. Szíria északi szomszédjaként Törökországban mintegy 2 millió menekült tartózkodik, és a nyugati vezetők nagyon nem szeretnék, hogy egyszer csak elinduljanak Európa felé.


Emellett, noha Ankarát sok kritika éri az Iszlám Állammal szembeni passzivitása miatt – sőt, még azzal is vádolják, hogy támogatja a dzsihadistákat –, nem egy utolsó szempont, hogy a NATO második legnagyobb haderejének számító török hadsereg ott van Európa kapujában, szükség esetén az Iszlám Államot megfékezendő. Törökország ugyanis csak addig bánik nyájasan az Iszlám Állammal, amíg nem érzi, hogy az közvetlenül fenyegeti.


TURKEY-IRAQ-ERDOGAN


A nyugati vezetők ezért azt remélik, hogy továbbra is az AKP marad kormányon, azonban a lehető legkisebb többséggel. Ez a felállás biztosítaná, hogy tapasztalt tisztségviselők legyenek a kabinetben, ugyanakkor féken tartaná Erdogan autokratikus törekvéseit is.

Erdogan az utóbbi években többször is hangoztatta, Törökország egyik fő prioritása az EU-hoz való csatlakozás. Bár akadnak támogatói, és most a menekültválság miatt erős ütőkártya van a kezében, az uniós vezetők aggódva figyelik, ahogy az Erdogan-rezsim szembemegy a demokratikus értékekkel, egyre inkább egy diktatórikus irányba tolva az országot. Ezen felül a menekültválság és az iszlám radikalizmus okozta pánikszerű közhangulatban az európai vezetők egyre inkább vonakodnak a gondolattól, hogy az EU második legnépesebb tagállama egy csapásra egy muzulmán ország legyen.