Tökéletes tégla segítségével buktatta meg az FBI a FIFA-vezérkart

Fotó: Bongarts / Vladimir Rys

-

ÚJ elnökkel a kormánynál igyekszik maga mögött hagyni a korrupciós botrányokat a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA). Nem lesz könnyű dolga, az elmúlt hónapokban feltárt, évtizedekre visszanyúló csalás- és sikkasztássorozatban kérlelhetetlenül nyomoz a svájci ügyészség. És ami sokkal ijesztőbb: az FBI is. Regényes történet egy munkásnegyedből felkapaszkodott ügyes és korrupt figuráról és egy kitartó ügynökről.


A FIFA korrupciós ügyén már a kezdettől fogva rajta van az amerikai szövetségi nyomozóiroda, ugyanis az egész botrány az amerikai földrészen gyökeredzik. Az FBI kezdett el nyomozni még 2011-ben az Észak- és Közép-Amerikai Labdarúgó-szövetség (CONCACAF) vezető tisztségviselői után, akik számos feltűnően gyanús ügyet intéztek New Yorkban.

Ott volt a CONCACAF főhadiszállása, és ott volt hazai pályán a tagszervezet és a FIFA egyik legprímább kijáró embere és pénzcsinálója, Chuck Blazer. A majd’ 200 kilós, szakállas amerikainak nem kellett előre bejelentkeznie a város legjobb éttermeibe, mindig volt asztala, amelyet hol egy sejkkel, hol egy befektetési bankárral osztott meg.


Egy jókedvű amerikai, aki mindig tudta honnan jön a pénz


Világlátott ember létére úgy beszélt, mint egy szakmunkás, de ez nem zavarta Bill Clintont és Vlagyimir Putyint sem, akikkel többször is találkozott. Blazernek fontos szerepe volt abban, hogy mikor ki rendezhet foci-vb-t: a 2010-es dél-afrikai és a 2018-as orosz rendezésben is főszereplő volt. Ahogy abban is, hogy a CONCACAF sokáig mindenható elnöke, Jack Warner kis birodalmat tudott építeni a karibi térségben.

Azonban miután az üzletek nagy részét az Egyesült Államokban ütötte nyélbe, az amerikai törvényeket sértette meg, méghozzá szövetségi szinten, az ügye pedig az FBI kezelésébe került. Blazer gyorsan horogra akadt, és innen már csak az volt a kérdés, hogy a börtön elkerüléséért cserébe mennyire lesz együttműködő. Ahogy az az eddigi letartóztatottak számból látszik, nem lehetett rá panasz. A sporttal foglalkozó, ESPN nevű amerikai weboldal részletesen megírta, hogyan zajlott a három évig tartó nyomozás megfigyelésekkel, lehallgatásokkal, a találkozókra bedrótozva érkező Blazerrel és egyebekkel.


Karl Marx színre lép

A történet első helyszíne New York Queens városrésze, a munkásnegyed, ahol az 1950-es években a még gyermek Chuck Blazer felnőtt, iskolába járt, délutánonként pedig a családi papír-írószer üzletben dolgozott. A 70-es években számviteli diplomát szerzett New Yorkban, megnősült, és tisztességes családapaként hétvégenként együtt focizott a fiával.

A sportág amerikai térhódításának lehetősége óriási lelkesedéssel töltötte el. Egy helyi alapszervezetnél önkéntesként tett-vett, és rögtön tudta, hogy az ő jövője a futballban lesz. 1984-ben (ekkor 39 éves volt) már egy regionális központ igazgatójaként lett az Amerikai Labdarúgó-szövetség (United States Soccer Federation, USSF) éves kongresszusának egyik főtámogatója, a szerep pedig lehetőséget adott neki, hogy találkozzon az amerikai szövetség legmagasabb rangú beosztottjaival. Jól végezte a munkáját, mert még ugyanebben az évben a nemzetközi tornák igazgatójává választották az USSF-ben.


Érezte, hogy ez be fog jönni, és be is jött - igaz, már nélküle


Az első sikert az első bukás követte: Blazer – szakítva a hagyományokkal – promótereken keresztül igyekezett meccseket lekötni a válogatottnak. Befolyásos emberekkel kereste a kapcsolatot (például az 1994-es vb-rendezésért nagy erőket megmozgató milliárdossal, Robert Krafttal), de túlzottan rámenős stílusa sokak szemét csípte, így rövid időn belül megköszönték a munkáját, és kitessékelték az USSF-ből.

Blazer azonban tudta, hogy most nem szabad feladnia. Az amerikai válogatott 1990-ben negyven év után újra kijutott egy foci-vb-re, Blazer pedig a várható népszerűséget meglovagolva egy tízcsapatos profi ligát akart létrehozni. Azonban itt is gyorsan kitelt a becsülete: a csapatvezetők rájöttek, hogy az 50 ezer dolláros letéteket Blazer saját magára költötte, luxusszállodákban lakott, és jobbra-balra utazgatott. Melegebb éghajlatra küldték, Blazer pedig nem is ellenkezett: úgy sejtette, hogy a karibi térségben fogja megcsinálni a szerencséjét.


Szerencselovagok

Amihez nagyon gyorsan talált is tettestársat, a Trinidad és Tobago-i Jack Warner, a helyi futballszövetség elnökének személyében. A középiskolai tanár profi populizmusa és szervezőkészsége lenyűgözte Blazert, és máris kész volt a terv: Warner indul a CONCACAF elnöki posztjáért, az amerikai pedig a farvizén beevez a szép reményű FIFA-tagszövetségbe. Warner simán meg is nyerte az 1990-es elnökválasztást – sok pénzt és nagy sikereket ígérve a térség szegény államainak, valamint pozíciókat a rá szavazóknak –, majd mindenkit meglepve a New York-i Trump Towerbe költöztette a szövetség központját, Blazert pedig kinevezte helyettesének.


Jack Warner szívesen mutatott rá az igazságra


A New Yorkba költözés – ekkor még – remek ötletnek bizonyult. Innen azért egyszerűbb volt megszervezni a térség saját kontinensbajnokságát, az Arany Kupát (Gold Cup) – hiszen ekkor már Európának, Ázsiának, Afrikának és Dél-Amerikának is volt saját tornája, csak a CONCACAF-nak nem. A FIFA-tól kapott pénzeknek és a tornával bevont támogatóknak köszönhetően az addig kis csóró CONCACAF egy év alatt meghétszerezte a bevételét, amely elérte az egymilliárd dollárt.


A páros hasított, a nagyszerű sikereket pedig Zürichben is honorálták: az 1983 óta a végrehajtó bizottságban (Executive Committee) ülő Warnert 1997-ben kinevezték a FIFA egyik alelnökének, egyben a bizottság elnökének.

Chuck Blazer, Sepp Blatter, FIFA

Sepp Blatter gratulál a nagyszerű munkát végző Blazernek a FIFA 2011-es 61. kongresszusán


Ötletekkel teli a padlás

Blazer pedig a háttérből ontotta a jobbnál jobb ötleteket: neki köszönhetjük a Konföderációs Kupát és a Klubvilágbajnokságot, de Zürichben sokkal hálásabbak voltak egy másik ötletért. Amikor 2001-ben csődbe ment a FIFA marketingügyeit intéző svájci ISL (International Sport and Leisure) – amelyet többen is kifizetőhelyként használtak, például a korábbi FIFA-elnök, Joao Havelange és honfitársa, Ricardo Teixeira, akik 41 millió svájci frankot utaltak át maguknak 1992 és 2000 között –, Blazer kitalálta a fa alatt a hűvöst: nem kell ide közvetítőcég, kezelje a FIFA házon belül a marketingjogokat. Ezzel egy újabb milliárdos pénzcsapot nyitott ki. Blazer ekkor már a FIFA különgépével röpködött Amerika és Európa között, és amíg Warner a FIFA nemzeti szövetségeknek nyújtott támogatásait nyúlta le saját alapítványa részére, addig a kövér amerikai a CONCACAF számlájáról utalgatott kisebb-nagyobb összegeket a Kajmán-szigeteken és a Bahamákon vezetett saját off-shore számláira.


Chuck Blazer, FIFA Konföderációs Kupa

Előbb felépített a Konföderációs Kupát, aztán kitalicskázta belőle a pénzt


A Trump Towerben havi 18 000 dollárért (kb. 5 millió forint) bérelt lakosztályt (a rossz nyelvek szerint a szomszédban egy kisebb apartmant is fenntartott a macskáinak – a CONCACAF pénzéből).

A nagy emberek barátja szórakoztató blogot vezetett utazásairól, megörökítve az emlékezetes találkozásokat a még nála is nagyobb emberekkel. Például 2010-ben Vlagyimir Putyinnal, aki – ahogy Blazer később előszeretettel mesélte – a Kremlben fogadta őt, félbeszakítva egy fontosnak tűnő megbeszélést. Miután jót derülve Karl Marxhoz hasonlította vendégét, egy pillanattal később már komoly ábrázattal jelentette ki, hogy


Oroszország számára kiemelt fontosságú a vb-rendezés elnyerése. Mutassuk meg, mit is tud Oroszország!

2010 decemberében az oroszok el is nyerték a 2018-as rendezés jogát, amin senki nem lepődött meg. Katar 2022-es sikerén azonban már igen. Maga Blazer is, akit ezek szerint abból az üzletből kihagytak. A kis öböl menti állam nagy sikere azonban már másnak is szemet szúrt – mégpedig az FBI-nak.


Pech: egy focizni tudó jenki

A Jared Randall-féle alakok még ma is ritkák az FBI-nál: szerette a focit, játszotta is, így, amikor a kelet-európai (orosz, ukrán, grúz) bűnszervezetek utáni nyomozása során 2011-ben olyan pletykák jutottak a fülébe, miszerint az oroszok megvették maguknak a 2018-as vb-rendezést, ő komolyan vette ezeket a szóbeszédeket.

Csak egy kicsit kellett jobban a dolgok mögé nézni, hogy Randallnak és társának, Michael Gaetának még gyanúsabb legyen a FIFA. Az látszott, hogy pénz van, hiszen a szervezet a 2010-es pénzügyi beszámolója szerint 631 millió dollárt szedett be 2007 és 2010 között, és bőkezűen osztogatta a támogatásokat, évente közel 200 millió dollárt adott különböző fejlesztésekre. Még feltűnőbb volt, hogy a végrehajtó bizottság minden tagja úgy élt, mint a királyok, miközben „csak” évi 200 ezer dollárt (kb. 54 millió forintot) kerestek, plusz az ingyenjegy Zürichbe és a napdíj a Svájcban töltött napokra. Viszont Randallék ekkor már tudták, hogy ez a 24 ember dönt arról, hol rendezzék a világ legtöbb pénzt fialó sporteseményét.


CONCACAF, FIFA, Jared Randall, FBI

Jared Randall ügynök egy doboznyi bizonyítékkal a kezében


A hat kontinentális tagszövetségnél végzett kutakodás után nyilvánvalóvá vált, hogy 2007-től kezdve – az FBI szerint – dollármilliárdok vándoroltak a vb-tagokhoz, és ebben az oroszok által a vb-rendezésért fizetett összeg csak aprópénz volt. A New York-i Bronxban működő Eastern District ügyészség (létezik egy Southern District is) kapva kapott az alkalmon, hogy a napi sittlapátolás után végre egy rendes ügyet is vihet, úgyhogy 2011 elején a John Burretta vezette egység megnyitotta a FIFA-aktát. A sikeres akcióhoz azonban szükség volt még valakire: egy belső emberre, akinek bőven volt annyi csontváz a szekrényében, ami tárgyalási alapot kínálhatott. Ha ráadásul amerikai is az illető, az kész főnyeremény. Íme a tökéletes alany: Chuck Blazer!

Igaz, a CONCACAF maga is szállította az anyagot. A Sepp Blatter helyére pályázó Mohamed Bin Hammam katari milliárdos éppen Blazer otthonában igyekezett fejenként 40 ezer dollárért megvenni 31 karibi küldött szavazatát a majdani FIFA-elnök-választásra. Erről Jack Warner tájékoztatta Blazert, Blazer pedig felhívta Jerome Valcket, a FIFA akkori főtitkárát, és beárulta neki Bin Hammamot és Warnert. Előbbit rögtön kizárta soraiból a FIFA, utóbbit pedig azt követően mondatták le minden tisztségéről, hogy megjelent egy videó, amelyet a Bin Hammam látogatása utáni napon vettek föl Warner házában.


Aki papnak akar menni, építsen magának templomot – mondta Warner. – Ez a mi üzletünk volt, és az is marad.

Warner számára egy percig sem volt kétséges, hogy a kiszivárogtatás mögött egykori fegyvertársa, Blazer áll, bosszúból azért, mert kimaradt a katari buliból, úgyhogy gyorsan meg is vádolta, hogy közvetítési és marketingjogokkal seftel, az ezekből származó hasznot pedig zsebre teszi.


Arany Kupa helyett méregpohár

A 2011-es Arany Kupa óriási sikernek ígérkezett: az USA 13 városában 12 csapat készült pazar meccseket játszani. A jegybevételekből 23 millió dollárra számított a torna kiagyalója (azaz Blazer), csakhogy az élet közbeszólt. Az Interpol fülest kapott, hogy egy fogadási csalásokra szakosodott csoport érkezett az Államokba, akik a torna meccseit manipulálják. Például rögtön a nyitómeccsről (Costa Rica–Kuba, 5-0) kiderült, hogy elcsalták. Blazernek ezt egy, a nyomozást vezető Interpol-ügynöknek (Chris Eaton) a német Der Spiegelnek adott interjújából kellett megtudnia. Kicsit kiakadt. Gyorsan hívta egy FBI-os barátját, akinek viszont magasabb szintről megsúgták, hogy a közeljövőben tartsa távol magát Blazertől. „Elég régóta a szakmában voltam már, tudtam, hogy ez mit jelent. Neki annyi. Ezek után nem találkoztam többet Chuckkal” – mondta az ESPN-nek Anne Beagen.


Chuck Blazer, Sepp Blatter, FIFA

„Na, akkor én már itt sem vagyok.”


2011 júniusának közepén Randall ügynök először találkozott Blazerrel, aki azt hitte, hogy az FBI-os kapcsolata próbál neki segíteni, és fogalma sem volt, hogy az ellene folyó nyomozás vezetőjével egyezkedik.

„Egyértelmű, hogy Blazer volt a gyenge láncszem. Annyi bizonyítékunk volt ellene, hogy nem lehetett kérdés, könnyedén együttműködésre tudjuk bírni.”


Csak a halál és az adó

Amikor pedig az amerikai adóhatóság egyik nyomozója, Steve Berryman is beszállt a buliba, végleg megpecsételődött Blazer sorsa. Berrymen pitbullként ugrott rá az ügyre. Szélsebesen elkezdte feltárni Blazer off-shore számláit és egyéb, az adóhatóság elől eldugott számláit. Kiderült, hogy a nagy ember az évek során 20 millió dollárt tett félre a FIFA-pénzekből, a marketing- és közvetítési jogok továbbértékesítéséből (azaz Warner nagyon is tudta annak idején, hogy mit beszél), adót viszont 2005 óta nem fizetett.

2011 novemberében egy barátja temetésén Blazer már nagyon rossz bőrben volt. Csak elektromos scooterrel tudott közlekedni, a cukorbetegség és a koszorúér-szűkület is tette a dolgát, ahogy a szervezetét évek óta romboló stressz is. A Trump Towerbe hazatérve már meg sem lepődött, hogy két FBI-ügynök (Randall és Berryman) várta, hogy – szaknyelven – „meggyóntassa”. Blazer tudta, hogy mennyi van a rovásán, így percek alatt megadta magát, pár nappal később pedig egy gyors átolvasás után a vádalkut is aláírta.


FIFA Vice President Jack Warner

Jack Warner kicsivel többet járt a rendőrségre, mint azt szerette volna


A következő két évben 19 alkalommal találkozott az ügynökökkel, elkezdett élni a második eséllyel. Bedrótozva járt találkozókra, a FIFA zürichi székházában is rajta volt a lehallgatóegység, ahogy a londoni olimpia alatt is egy kulcstartóba építve, amelyet csak kint kellett hagynia az asztalon, ha a FIFA végrehajtó bizottságának valamelyik tagjával beszélgetett. Így is két évbe telt, mire elég anyag gyűlt össze.


Mikort gyóntál utoljára, barátom?

Blazert ekkor „hívták meg” egy New York-i bíróságra vallomást tenni, ahol a bíró közölte vele, hogy a terhére rótt tíz vádpont alapján nagyjából 100 év börtön néz ki neki. Blazer ekkor már részletekbe menően mesélt arról, hogy az 1998-as vb-helyszín (Franciaország) kiválasztásakor is fogadtak el pénzt, ahogy tették szinte minden következő helyszínválasztásnál (2014-ben Brazília egyedül pályázott, akkor nem kellett szavazatokat venni).


Baur Au Lac Hotel, Zürich, FIFA

Milyen jó kis szálloda volt, csak aztán nagyon elszaporodtak a letartóztatások


Randall három évig tartó nyomozás után mondhatta azt, hogy célba ért, hiszen a FIFA-nál folyó sikkasztások és korrupció egyik kulcsszereplőjétől volt beismerő vallomása. Innen már csak a megfelelő alkalmat kellett várni, hogy az amerikai főügyész, Loretta Lynch által aláírt elfogatóparancsnak érvényt szerezve lefogják a gyanúsítottak egy részét. Erre első körben 2015. május 27-én, a FIFA zürichi elnökválasztó kongresszusán, majd októberben került sor a Baur Au Lac luxusszállodában.

Az események láncolatában a következő szem az volt, amikor 2015 őszén a svájci ügyészséget azzal hívta fel egy magát „Blatter közeli munkatársaként” leíró férfi, hogy tud egy-két dolgot egy-két dologról. Például azt, hogy Michel Platini, az UEFA elnöke 2011-ben kétmillió svájci frankot kapott a FIFA-tól. Abban az évben, amikor ő volt az elnökválasztás egyik legfőbb esélyese, de aztán meggondolta magát, és inkább visszalépett.


Chuck Blazer

Egy nem túl jókedvű amerikai, aki mindig tudta, hová tart a pénz


A svájci ügyészség december 3-án indította meg saját nyomozását Blatter ellen, és Lynch is ezen a napon adott ki 16 újabb elfogatóparancsot vezető FIFA-tisztségviselők ellen. Blatter nem volt köztük, és azóta sincs. A nyomozás végére összesen 25 jelenlegi és korábbi magas rangú FIFA-tisztségviselőt állítottak bíróság elé az összegyűjtött bizonyítékok alapján.

„Akár az egész pályafutásomat ennek az egyetlen ügynek szentelhetném” – mondta Randall ügynök, érzékeltetve, hogy ennyi idő alatt is szinte csak a jéghegy csúcsát kapirgálták meg a FIFA-nál.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!