Titokban akar félrelépni? Felejtse el az internetet!

Fotó: Getty Images / Carl Court

-

Szennyes kiteregetése talán még soha nem volt ennyire globális, mint az Ashley Madison feltörése után. A társkereső oldal összeomlása azonban nem csak a hűtlenségről szól. Néhány hekker megnyitotta Pandóra szelencéjét, és könnyen lehet, hogy az internet már soha többé nem lesz az, ami volt.


Most kínos lesz, de később túl lesztek rajta.

Az Ashley Madison hekkerei ezzel az azóta bekövetkezett tragédiák fényében különösen cinikusnak hangzó figyelmeztetéssel öntötték a világ nyakába azt a 9,7 gigabájtnyi adatot, amely a házasságtöréssel kacérkodó felhasználókról gyűlt össze a teljes diszkréciót ígérő társkereső oldalon.

Az Impact Team hekkerei még júliusban közölték, hogy feltörték az Ashley Madison oldalát, majd megzsarolták a céget, hogy közzéteszik a felhasználók adatait, amennyiben nem tüntetik el az oldalt. Az Ashley Madison erre alapozva nevezte kiberterrorista bűncselekménynek a történteket. (A társkeresőt üzemeltető Avid Life Media 500 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki segít eljutni az elkövetőkhöz. Kanadában viszont már egy 760 millió dolláros kártérítési pernek néz elébe a cég.) A hekkerek erkölcsi igazságtételként állították be ugyan azt, hogy valóra váltották a fenyegetésüket, de az egész inkább hasonlít valamiféle globális internetes zaklatáshoz és megfélemlítéshez.



Az erkölcscsőszök – a hekkerek is hasonló erkölcsi platformról indították az akciót – azonnal a kezüket kezdték dörzsölni arra, hogy most majd a csalók jól lebuknak, a válóperek beindulnak, a képmutató életek romba dőlnek, és a világ talán örökre megszabadul a bűnös házasságtörőktől. Persze, ha elcsendesedik az internetes vihar, talán még az is előfordulhat, hogy az egész történet elindít valamiféle egészséges párbeszédet a házasság és a hűtlenség szerepéről. Addig viszont még túl kell esni a mocskos ügyeken.

Szennyes kiteregetése talán még soha nem volt ennyire globális: már meg is jelentek az informatív térképek az ügyfelek tartózkodási helyéről, már tudni lehet, hogy milyen arányban vették igénybe az oldal szolgáltatásait kormányzati, katonai vagy éppen valamilyen felsőoktatási e-mail címről. A közösségi oldalakon egymást érték a kárörvendő (Megérdemelték!) és a poénkodó (Bárcsak válóperes ügyvéd lennék most!) bejegyzések.

Az Ashley Madison-botrány azonban sokkal hatalmasabb ügy, mint amilyennek elsőre tűnik.



A dominóeffektus pusztításának lehetséges forgatókönyveit nem nehéz összerakni, alig egy hetet kellett várni például arra, hogy bekövetkezzen a tragédia: a kanadai rendőrség két öngyilkossági esetet is összefüggésbe hozott az Ashley Madison feltörésével. Ahogy elérhetővé vált az adatbázis, szinte azonnal beindultak a zsarolások. Az egyik felhasználónak Szaúd-Arábiából azonnal repülőre kellett ülnie, és elmenekülnie az országból, mivel meleg, és ha ez kiderül, halálra kövezik. Még úgy is, hogy az amerikai tartózkodása alatt, egyedülállóként regisztrált. Számára a diszkréció valóban élet-halál kérdése volt.

Sokaknak nem csak a feleségükkel/férjükkel kell elszámolniuk a lebukás miatt. Az amerikai hadsereg szigorú szabályai például büntetik a házasságtörést, így ha valaki katonai e-mail címmel regisztrált, és bűnösnek találják, egy év elzárást és akár a hadseregből való elbocsátását is kockáztatja.


Milliók dagonyáznak a pocsolyában

Bár a tragédiák ízelítőt adtak abból, hogy mennyire keserű utóélete lesz a nagy leleplezésnek, egy héttel az adatok nyilvánosságra hozatala után is nehéz megbecsülni, hogy milyen hosszú távú következményei lesznek a hekkerek erkölcsi vendettájának. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy az Ashley Madison feltörése jelentős mérföldkő az internet történetében, és a saját internetfelhasználásunkkal kapcsolatban is rengeteg kérdést felvet.

Bizonyos szemszögből nincs is jobb, mint a pocsolyában dagonyázni. Hasonló érzés lehet feltúrni az Ashley Madison adatbázisát, és ismerős nevek után kutatni, főleg, hogy az Impact Team hekkerei tálcán kínálták fel a felhasználók listáját. Csakhogy, ha van érzékeny adat, akkor ez az. A világ mégis úgy vetette rá magát, mint egy csokiszökőkútra.

A Paddy Power angol fogadóiroda már oddsokat kínál arra, hogy ki fog lebukni az Ashley Madison-regisztrációjával. 1/10-hez kínálják egy Premier League-játékos lebukását, 1/4-hez egy parlamenti képviselőjét.

Ráugrott a sztorira természetesen a sajtó is, a Telegraph például a múlt héten élőben közvetítette az adathalmaz feldolgozásának részleteit, és nyilván a bulvárlapok is rengeteg sztorit találnak majd, ha jól a mélyére ásnak. Az első címlapsztorik már meg is születtek.


Ha az első hírességet vesszük, aki lebukott, a vallásosságából és a családi értékek iránti elkötelezettségéből jól fizető karriert építő Josh Duggart, akkor tényleg nagy a kísértés, hogy egyfajta bizarr elégtételként tekintsünk ennek a mocsoknak az áradására. De mi a helyzet azzal a nővel, aki egy ausztrál rádióműsorban élőben értesült arról, hogy a férje az Ashley Madisonon keresett magának társaságot? És tényleg tudniuk kell-e a médiafogyasztóknak azt, amit a New York Post lelkiismeretesen kinyomozott: miszerint a környékről 27-en regisztráltak az oktatási minisztérium e-mail címével, hárman pedig a tűzoltóságéval?


Soha nem volt egyszerűbb a nyilvános megszégyenítés

A boszorkányüldözőket nem bizonytalanítják el az olyan finomságok, hogy valaki mondjuk egyedülállóként csatlakozott az oldalhoz, esetleg csak kíváncsi volt az oldalra, de nem akart viszonyt. Vagy adott esetben olyan nyitott házasságban élt, amelyben egy ilyen regisztráció teljesen magától értetődő. Az Ashley Madison-tagság nem bizonyíték arra, hogy valaki megcsalta a partnerét. És mivel az Ashley Madison csak a hitelkártyákat ellenőrzi, az e-mail címek valódiságát nem, könnyen lehet, hogy egy adott e-mail cím tulajdonosa soha életében nem jelentkezett be az oldalra, noha a címe ott van a regisztráltak listáján. Az adatbázis feltúrása azonban nem hagy teret ezeknek a szempontoknak.

Egy hét alatt szinte magától értetődővé vált a vélt vagy valós erkölcsi elbukás miatt az Ashley Madison felhasználóinak nyilvános megszégyenítése. Mintha nem privát adatokról lenne szó, és mintha ezek az adatok nem büntetőjogilag is megkérdőjelezhető módon kerültek volna nyilvánosságra.


Semmi sem lesz ugyanaz

Több tízmillió ember várta el a pénzéért a legmagasabb fokú biztonságot, amit a kereskedelmi internet felajánlhat, miközben olyan ügyleteket intézett, amelyekről elvileg csak két ember tudhatott. A hűtlenség nyilván az egyik legutolsó dolog, amit az ember nagy nyilvánosság előtt szeretne beismerni, most mégis milliók találják magukat kényszerpályán. A mostani hekkelésnek személyes, szakmai, pénzügyi szempontból is romboló hatása lehet rájuk és a családjukra nézve is. De másra is hatással lehet: kísérteni fog minden e-mail, minden magánüzenet, sms megírásánál és internetes tranzakció lebonyolításánál, ahol a biztonságot magától értetődőnek vettük eddig.

Az Ashley Madison meghekkelése éppen ezért nem csak a hűtlenségről szól, vagy arról, hogy néhány e-mail cím alapján mennyire szaftos szexbotrányt lehet összerakni. Alapjaiban rengetheti meg a viszonyunkat az internethez és az internetes biztonság illúziójához. Az Ashley Madison felhasználói azzal az előfeltevéssel regisztráltak, hogy az internet segít majd titkosítani az afférjaikat – ehelyett nyilvánossá tette. Megcsalás természetesen létezett az internet előtt is, ahogy zsarolás, megszégyenítés és lebukás is, a különbség az, hogy a technológia ezeket sokkal könnyebbé és egyszerűbbé tette. Nem az Ashley Madison-hekkelés áldozatai lesznek az utolsók, akik a saját bőrükön tapasztalják ezt meg.

Ezek után például nem túl nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amikor kereshető online adatbázis lesz az e-mailjeinkből, a chatüzeneteinkből, az internetre feltöltött, erősen magánjellegű képeinkből. Ha az Ashley Madisont feltörték, feltörhetnek bármit, ami már nem biztos, hogy ennyire önelégült vigyorgást vált ki azokból az emberekből, akik most a kezüket dörzsölik a botrány miatt. Szakemberek azt mondják, készüljünk a legrosszabbra. De addig is van néhány kérdés, amit fel kell tennünk magunknak. Például, hogy mennyire tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy a barátaink, ismerőseink, kollégáink, főnökeink, exeink neveit megfuttassuk az adatbázisban.


Ashley Madison.com, házasságtörés, félrelépés


Tudni akarom?

Az Ashley Madison-incidens nemcsak a saját viszonyunkat írhatja felül az internettel és a különböző alkalmazásokkal, hanem azt is, ahogy az ilyen helyzetekhez és az embertársainkhoz viszonyulunk. Olyan kérdéseket kell például átgondolnunk, mint hogy akarjuk-e tudni, hogy a barátaink, ismerőseink, szomszédaink vagy a munkatársaink regisztráltak-e. Jogos lehet-e a kíváncsiság? És mit kezdünk a bizalmas, de hozzáférhető információval? (Az Ashley Madisonról szóló hírek végén már most ott virítanak a linkek, amelyek egy-egy e-mail cím ellenőrzésében segítenek.)

A Quartz gondolt ezekre a dilemmákra, és hasznos útmutatót készített az Ashley Madison-összeomlás utáni kor emberének, olyan ökölszabályokkal, amelyek segíthetnek eligazodni a legkínosabb helyzetekben is, amelyekkel a munkahelyünkön vagy egyéb társas érintkezéseink során találkozhatunk.

Induljunk ki például abból, hogy csak azért, mert valami nyilvános, még nem tartozik ránk, és ha adott esetben értesültünk róla, ne feltétlenül gondoljuk úgy, hogy ez jó téma lehet a kávészünetben – még akkor sem, ha mindenki erről beszél. Még akkor sem, ha az együttérzésünkről akarjuk biztosítani a lebukott kollégát/ismerőst. Ne higgyük azt sem, hogy bármit is tudhatunk egy másik ember kapcsolatának a szabályairól, ezért aztán ne dobálózzunk olyan szavakkal, mint megcsalás, házasságtörés vagy félrelépés. Ugyanebből a megfontolásból ne ítélkezzünk, vagy ha mégsem bírjuk ki enélkül, tartsuk meg magunknak a véleményünket.


És persze mondhatjuk, hogy régen minden jobb volt, hiszen ha a múltban valaki a hűtlenséggel kacérkodott, sőt tettekre is váltotta az álmodozásait, annak nem maradt nyoma, miközben ma már a szándékból is könnyen lehet nyilvános megaláztatás. Az Ashley Madison összeomlása viszont arra figyelmeztet, hogy az emberiség még mindig nem elég okos ahhoz, hogy úgy intézze a félrelépéseit, hogy ne bukjon le, és lehetőleg senki se sérüljön meg.