Tiéd vagyok, de éljünk külön

Fotó: © Miramax / Universal

-

A felnőtt európai lakosság majdnem fele él tartós párkapcsolat nélkül, egyedül. A házasságok és élettársi kapcsolatok erősen visszaszorulóban vannak Európa-szerte, itthon pedig egyre népszerűbb a harmincas korosztálynál a saját lakást megtartó, „látogató együttjárás”, amikor csak a hét bizonyos napjait töltik együtt a párok. A negyedik iksz után azonban sokszor a visszájukra fordulnak a szingliség előnyei.


Egy kicsit olyan, mintha csak a Bridget Jones naplója vagy a Szex és New York óta lennének szinglik, pedig ezek a történetek csak beemelték a köztudatba az egyedüllétet. A szociológusok már a 70-es években felfigyeltek rá, hogy terjed az egyedülálló életvitel az amerikai és európai fiatalok között. Másfél évtized múlva a legtöbb jóléti társadalomban már egyáltalán nem számított csodabogárnak, aki állandó partner nélkül képzelte el a jövőjét. Carry Bradshaw és barátnői életmódjában inkább az volt az újdonság, hogy egy nő is szentelheti a kalandozásnak a harmincas éveit, vagy éppen dönthet úgy, hogy babázás helyett inkább karriert épít.

Akárhogy is, a 2000-es évek elején beszédtémává vált, mostanra pedig a legtöbb európai országban közel ugyanolyan gyakori a szingli életmód, mint elköteleződni egy kapcsolatban. Utasi Ágnes szociológus legutóbbi tanulmányában 29 európai ország adatait vizsgálta: a European Social Survey kérdésére a felnőtt lakosság majdnem 41%-a mondta magát állandó partnerkapcsolat nélkül élőnek. Az arányokban nincsenek jelentős különbségek a jóléti európai társadalmak és a közép-kelet-európai régió országai között. Az eltérő vallási és kulturális gyökerű országokban, Bulgáriától Svájcig egyformán tör előre az időszakos vagy tartós szingli életforma, nők és férfiak körében egyaránt. Az egyedüllét persze gyakran nem választás kérdése, ugyanakkor általános trend – különösen a nagyvárosokban élő szingliknél – az egyéni érdekek előtérbe helyezése és a tartós elköteleződések halogatása.

Az európai átlagtól csak három ország adatai térnek el jelentősen. Oroszországban, Svájcban és a Nagy-Britanniában a megkérdezettek majdnem 50 százaléka vallotta magát állandó partner nélkül élőnek. Dániában és Törökországban viszont erősebbek a családi és kulturális hagyományok, ezen országokban csak a válaszadók 30%-a állította, hogy tartós párkapcsolat nélkül él.


Már a Szex és New York előtt is létezett a jelenség, csak kevesebbet beszéltünk róla


Milyenek a szinglik?

A szociológusok többsége az állandó párkapcsolat nélküli, munkában és szabadidőben is aktív, jólétben élő, egyedülálló fiatalok életformájával azonosítja a szingliséget.

Bár alapvetően a nagyvárosokban élő diplomásoktól indult, mostanra már a kevésbé képzett és szegényebb életkörülmények között élőkhöz is begyűrűzött a jelenség. Náluk azonban a kutatások alapján sokszor visszaüt a bumeráng, és a tartós egyedüllét elszigetelődéshez, magányhoz, nem mellesleg anyagi körülményeik romlásához vezet. Nem úgy a képzett, nagyvárosi rétegnél, akik egy ideig inkább csak előnyeit tapasztalják az egyedüllétnek. A téma egyik nemzetközi kutatója, Börggrefe ezt a nyolc szempontot találta a legjellemzőbbnek a szinglikre:

  1. életükben a saját lakás nagyon fontos, biztonságot és vigaszt jelentő hely
  2. a főzést – különösen a szingli férfiak többsége – alkotásnak, művészetnek élik meg
  3. változatosan szervezik a szabadidejüket: gondosan megtervezik az üres esték, hétvégék kitöltését
  4. házas vagy élettársi kapcsolatban élő ismerőseikhez képest sokkal tudatosabban alakítják baráti kapcsolataikat
  5. az életüknek értelmet adó szakmai munkában kreativitást és izgalmat keresnek
  6. a családnál sokkal fontosabbnak tartják a baráti kapcsolataikat
  7. a szexuális kapcsolatokat lazábban kezelik, gyakran vannak együtt nem szingli partnerekkel
  8. hosszabb szabadságuk eltöltése gyakran jelent kudarcélményt számukra


Tudatosabb baráti kapcsolatok


Miért jó szinglinek lenni?

Erre a szociológusok is sokáig keresték a választ, elsősorban úgy, hogy tartós párkapcsolatban élőkkel összehasonlítva vizsgálták az egyedülállók életvitelét. Az interjúkból az derült ki, hogy a szinglik minden területen szabadabb és függetlenebb életet élhetnek, változatosabb a szexuális és szakmai életük is. Többségük azonban egy idő után szenvedni kezd az egyedülléttől és a magánytól. A harmincas szinglik még inkább a pozitívumait érzékelik az egyedüllétnek, negyvenes éveikre viszont a hátrányok lesznek meghatározóbbak. Ez részben amiatt van, hogy barátaik többsége addigra már elkötelezte magát egy tartós párkapcsolatban, és kevesebb idejük jut egyedül élő barátjuk lelkének istápolására. Ezzel pedig a szinglik elsődleges lelki támaszai esnek ki a hétköznapokból.

A kutatások szerint a boldogság, elégedettség, illetve a bizalmas kapcsolatok területén nagyjából a negyvenes éveikig nem sokban különböznek az egyedülállók a párkapcsolatban élőktől, az életminőség érzetük ezután kezd csak romlani.


Barátság extrákkal


Látogató együttjárás

Itthon több mint tíz éve készült a legutolsó átfogó felmérés a hazai szinglik helyzetéről. Utasi Ágnesék akkori kutatása alapján (Feláldozott kapcsolatok – a magyar szingli) az állandó partner nélkül élő harmincas férfiak aránya nagyjából megegyezik az európai átlaggal, míg harmincas szingli nőkből az európai átlagnál kicsit többen élnek itthon.

Az európai trendekhez hasonlósan itthon is fontos feltétele a választott egyedüllétnek a saját lakás és egzisztencia, amihez a feltételek főként a rendszerváltozás után jöttek létre. Ekkor alakult ki az a középréteg, amely saját lakást tudott venni gyerekének, és jöttek létre a speciálisabb szaktudást igénylő, jól fizető állások, amelyekkel a fiatalok viszonylag hamar egzisztenciát tudtak teremteni maguknak.

Bár a szingliség alapfeltételei sok esetben már adottak, Utasiék szerint az egyedüllét itthon még mindig inkább kialakult, mint sem tudatosan választott életforma. Ezt az is mutatja, hogy a hazai szinglik között jelentős a gyermeküket egyedül nevelő férfiak és nők aránya.

Népszerű itthon a félszingli életmód vagy a szociológusok által csak „látogató együttjárásnak” nevezett életforma is. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindkét fél megőrzi saját lakását, és csak a hét bizonyos napjait töltik együtt. Közös döntéssel csak annyi időt fordítanak a kapcsolatra, ami mellett még marad idejük a karrierépítésre és saját igényeik kielégítésére. Ezzel párhuzamosan viszont az igazi elköteleződések halogatása is jellemző a félutas szinglikre. Utasiék szerint a legtöbbjük életében a karrier építése életvitel-alakító erővé válik, emiatt az állandó partnerkapcsolattal, gyerekvállalással kapcsolatos nagyobb felelősségvállalás időpontját folyton tologatják. A magyar szingli nők többsége nagyjából harmincas évei közepére, a férfiak pedig harmincas éveik végére érkeznek abba az időszakba, amikor már valóban vágynak egy tartós kapcsolatra. Ekkor sokszor a pánikszerű párkeresés időszaka jön. Sokan fáziskésében érzik magukat kortársaikhoz képest, és a tudatos karrierépítéshez hasonló programpontként látnak neki a párkeresésnek.


A párkeresés is sokkal tudatosabb


Utasiék 2000-es évek elején felvett adatai alapján akkor a harmincas éveikben járó magyar fiatalok ötöde élt kvázi szingli életet. Többségük nem választotta ezt az életformát, csak a tartós kapcsolatok huzamos halogatása vagy életkörülményei alakulása miatt csöppentek bele. A legtöbben nem is tervezték, hogy sokáig egyedül maradnak. A megkérdezett hazai szinglik többségének fontos szempont volt a saját élettér megőrzése, napjaikat alapvetően a munka és a változatos szabadidő köré szervezték, és nem zárkóztak el a laza partnerkapcsolatoktól sem.

Hobbijaik sokszor egyben státuszszimbólumok is voltak. Vitorlázás, fallabda, tenisz, ezek a legnépszerűbb sportok a magyar szinglik körében, amelyek űzéséhez általában igyekeznek hasonlóan sikerorientált barátokat választani. A sporton és sportszereken kívül sokat költöttek még utazásra, igényes, nem öreg autókra.

Utasiék szerint a harmincas évek közepére sokszor az is konzerválja az egyedüllétet, hogy különösen a jómódban élő szinglik rettegni kezdenek az érdekkapcsolatoktól, attól, hogy leendő partnerük esetleg csak a megszerzett javaikért vonzódik hozzájuk. Emiatt sokszor tovább várnak egy égi jelre és az igazira, akinél majd nem lesz kérdés, hogy önmagukért szereti őket.


szingli