Testvérem, a fél csapat

Fotó: ANP / ED OUDENAARDEN

-

Néhány testvárpár szinte csak karácsonykor találkozik egész évben, ám vannak szerencsések, akik jóval gyakrabban összefutnak - például a focipályán. Ha egy csapatban játszanak, és elég jók, akár hetente kétszer is együtt ünnepelhetnek gólokat, győzelmeket.


Fritz és Ottmar Walter

Az első, de nem az egyetlen vb-győztes testvérpár. Sajnos éppen 1954-ben jött össze nekik, az Aranycsapatot legyőzve a berni döntőben. Kettőjük közül Fritz volt a híresebb, elismertebb és jobb futballista (valamelyik testvér szinte mindig jobb, híresebb és elismertebb), és az ő élete volt kalandosabb. Mindkét tesó a Kaiserslauternben futballozott egész karrierje során, Ottmar - aki egy szezonra lett hűtlen szeretett klubjához - 321 meccsen 336 gólt rúgott, míg Fritz 411 meccsen 380-at. Előbbi 20 válogatott meccsén 10 gólig, míg utóbbi 61 találkozón 33 gólig jutott. Fritz nevét viseli a Kaiserslautern stadionja, és mi magyarok az elveszített vb-döntő ellenére is jó szívvel gondolhatunk rá: az 1956-os forradalom alatt és után külföldre menekülő magyar focistákat éveken át támogatta, szervezett nekik pénzdíjas mérkőzéseket, cserébe, amiért 1945-ben egy máramarosi hadifogolytáborban a magyar őrök megmentették a Gulagra deportálástól.


Fritz és Ottmar Walter


Sir Bobby és Jack Charlton

A másik vb-győztes testvérpár, akiket valójában Robertnek és Johnnak hívnak. Előbbi a Manchester, utóbbi a Leeds United legendája, ami azért meghökkentő, mert a két klub szurkolói senkit nem gyűlölnek a másiknál jobban a Földön. Bobby háromszoros bajnok, aranylabdás, BEK-győztes, Jack egyszeres bajnok, és kétszer jutott fel a másodosztályból. Mindketten 39 éves korukig játszottak aktívan, a válogatottban Jack 35 meccsen hat gólt rúgott (30 éves volt, amikor először meghívták, egy évvel az 1966-os vb előtt, azaz éppen a legjobbkor), Sir Bobby viszont egészen a közelmúltig angol gólrekorder volt (49 gól 106 meccsen), és csak idén ősszel múlta felül Wayne Rooney.


Jack és Sir Bobby Charlton, két testvér, két legenda, két világbajnok


Ronald és Erwin Koeman

A híres bombázó, a szabadrúgások és tizenegyesek félelmetes és kegyelmet nem ismerő lövője, a hirtelenszőke, Ronald, és testvére Erwin, aki legyen arról híres, hogy két éven át volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Mindketten ott voltak az 1988-as Eb-győztes csapatban, de klubszinten Ronald többre is vitte: a Barcelona legendájaként nyert négy spanyol bajnoki címet, és rettegett szabadrúgásainak egyikével eldöntött egy BEK-döntőt (Barca-Sampdoria 1-0, 1992).


Koemanék egykor és most


Frank és Ronald De Boer

Maradjunk Hollandiában, hiszen Koemanék után néhány évvel újabb testvér-, mi több, ikerpár lépett színre. Tökéletesen kiegészítették egymást, hiszen míg Frank bal-, Ronald jobblábas volt, és nem is szívesen játszottak egymás nélkül, összesen öt klubban (Ajax, Barcelona, Rangers, Al-Rajjan és Al-Samal) rúgták egymás mellett a labdát, és persze a válogatottban is, amelyikkel 1998-ban negyedikek lettek a vb-n.


Tesók  Frank és Ronald Boer

A két De Boer


Sócrates és Raí

Brazilok, szóval ne csodálkozzunk, ha a nevükről nem üvölt, hogy ők is édestestvérek. Sócrates volt a legenda (orvos, alkoholista, láncdohányos és akkora istenáldotta tehetség, hogy 2004-ben még Pelé is az egyik legnagyobb élő focistának nevezte), mégis Raí lett világbajnok 1994-ben, méghozzá csapatkapitányként.


Lehet, hogy nem hasonlítanak, de focizni nagyon tudtak


Michael és Brian Ludrup

Az idősebb Laudrup, Michael pályafutása csúcsán játszott a Juventusban, a Barcelonában és a Real Madridban (ebben a sorrendben), míg Brian a Glasgow Rangersben lett legenda, és a Chelsea-vel nyert európai szuperkupát. Európa-bajnok viszont a fiatalabb testvér lett, miután neki volt annyi esze, hogy kibéküljön Richar Möller-Nielsen szövetségi kapitánnyal, amikor kiderült, hogy a dánok mégis ott lehetnek az 1992-es Eb-n. Felhívnánk a figyelmet a legendás Laudrup-frizurára!


Tesók Michael és Brian Ludrup

A frizurák, ugye?


Gary és Phil Nevile

A ManUnited legendás 92-es osztályának két eminense – még ha egyikük egy kicsit mindenben jobb is a másiknál. Tréfás angol kollégáink előszeretettel írják Philről, hogy ő volt a Neville családban a második legjobb szélső védő, ahogy a második legjobb televíziós szakkommentátor és a második legjobb vezetőedző a Valenciánál, ahol éppen két meccs erejéig, a testvére megérkezésééig maradt vezetőedző. Gary csak a Manchester Unitedben játszott (összesen 602 meccset), de Phil sem volt nagy vándor, ő két csapatnál (MU, Everton) hozott össze majdnem ugyanennyit (505). Gary a Sky Sports népszerű szakkommentátora volt, amíg ki nem nevezték a Valenciához, ahol, mint említettük, most az öccse az egyik pályaedzője. Gary ezen kívül a Salfordi Egyetem díszdoktora, a máltai Sunday Times és az angol Telegraph kolumnistája, Phil egyik sem.


Néha még beszállnak focizni a Salford City edzésén


Kolo és Yaya Touré

Az elefántcsontparti testvérpár két tagja közül vitán felül a négyszer az év afrikai futballistájának választott Yaya a jobb focista, de ahhoz sem fér kétség, hogy Kolo a nagyon fenegyerek. Hiszen kettőjük közül neki jutott eszébe, hogy – házassága mellett – két évig tartson szeretőt, autókereskedőnek adva ki magát.


Tesók Kolo Toure és Yaya Toure

Kolo (4) egy igazi mókamester


Az olasz fivérek

Franco és Giuseppe Baresi közül az egyiket, előbbit biztosan nem kell bemutatni senkinek, hiszen az AC Milan, és az olasz foci történetének egyik legjobb védőjéről van szó, akinek ráadásul három vb-érme is van, és mindegyik különböző. A bátyja jóval kevésbé híres, pedig ő is 19-szeres válogatott, ő is védő volt, aki több mint 400 meccset játszott az Interben.

Fabio és Paolo Cannavaro szintén hátvédek, az előbbi világbajnok és aranylabdás, míg Paolo be kell érje egy tisztességes Serie A-karrierrel.

Filippo és Simone Inzaghi végre csatárok,, azonban míg előbbi világbajnok, rúgott 25 gólt a válogatottban (ha betalált, soha nem kaptak ki az olaszok!), és a Serie A történetének 14. legeredményesebb gólvágója (156 góllal), addig utóbbi a legjobb szezonjában sem jutott soha hét gól fölé. Talán csak a tesója hírnevének köszönhette, hogy bő tíz évet lehúzhatott a jó nevű Lazióban.


Inzaghi testvérek

Filippo, a nagy gólvágó, és Simone Inzaghi, a nem olyan nagy gólvágó


Hárman vagytok? Mi meg négyen!

Ha a Wallace fiúk lementek a térre, máris majdnem megvolt egy kispályás csapat. Rod, Ray és Danny felnőttként is maradtak a focinál, és nem is csinálták rosszul, hárman együtt játszottak vagy hétszáz angol élvonalbeli meccset. Dannynek még egy válogatottság (és egy gól) is jutott, a legboldogabbak azonban akkor voltak, amikor az 1988-89-es szezonban mindhárman a Southampton játékosai lehettek.


Wallace testvérek

A Wallace fivérek


Náluk többen – a profi futballban legalábbis – csak Hazard-ék vannak. Eden, Thorgan, Kylian és Ethan. Ők négyen legfeljebb csak a Tubize ifiben játszhattak együtt utoljára. Eden, a Chelsea és a belga válogatott sztárja, Thorgan szintén a londoniak játékosa, de rendre kölcsönadják (most éppen Mönchengladbachba), Kyliant hétről hétre láthatjuk az NB I-ben az Újpest színeiben, Ethan pedig még mindig a tubize-i ifiben pallérozódik.


Hazard testvérek

Három Hazard a négyből


Esterházy Péter

Persze, hogy ő volt a jobb

Esterházy Péter író büszkén vallja magát negyed (egyébként inkább ötöd; hol negyed, hol ötöd) osztályú futballistának, a Csillaghegyi MTE játékosának. Aki mindig sokkal jobb futballista volt Márton öccsénél, a végén mégis emez csinált igazi karriert (FTC, Honvéd, AEK Athén, plusz 29 válogatottság), és rúgta hazánk mindeddig utolsó előtti vb-gólját. Ezt onnan tudjuk, hogy írásba van adva, márpedig a könyvek nem hazudnak.

A Fogl-gát

A Nemzeti Sport Online lebilincselő összeállítást készített pár éve a magyar futballban valaha is jegyzett szinten játszó testvérekről. Az írást böngészve az az érzése lehet az embernek, mintha mindenkinek lett volna testvére. Már azokkal is Dunát lehet rekeszteni, ahol mindkét (vagy legalább kettő) testvér válogatott lett. Konrád Kálmán és Jenő, Nyúl Ferenc és Vilmos, Fogl István, Károly és József (utóbbi kettő alkotta a legendás Fogl-gátat). Ugyancsak válogatott volt mindhárom Korányi (Lajos, Mátyás és Dezső), de két Sárosinak is megadatott a lehetőség, akik közül Béla sem volt éppen rossz futballista, György viszont egyenesen világklasszis (és vb-ezüstérmes) csatár volt. Az olimpiai bajnok újpesti legenda, Dunai II Antalnak is volt egy olimpiai bronzérmes (1960) és A-válogatott fivére, János.

Biztos ismerősebben cseng azonban a mexikói világbajnokságot is megjáró Disztl testvérek neve, a szakállkirály Péter, illetve László, vagy a Vincze testvérek, Ottó és Gábor (bizony, ő is volt egyszer válogatott), vagy a két Rósa, Dénes és Henrik neve.

Szintén volt focista tesója a válogatottak közül Bozsik Józsefnek, Bene Ferencnek (két bátyja is), Fenyvesi Máténak, Dárdai Pálnak, Sallai Sándornak (neki is duplán), Stieber Zoltánnak, Hajnal Tamásnak, Lovrencsics Gergőnek vagy éppen Böde Dánielnek, akinek bátyja, István (azaz a madocsai Rooney) Tolna megye örökös gólkirálya (lenne, ha osztanának ilyen címet).

Benéék és Sallaiék mellett a Simon szülők (Attila, András és Ádám), valamint Szakályék is (Péter, Dénes és Attila) három focista legényre lehetnek büszkék.


Disztl László,  Disztl Péter

Disztl Péter, a szakálla és az öccse társaságában


Egy csapatnyi, két csapatnyi

A dél-olaszországi (Campania) kisvárosban gyakori név családnév a De Feo. Így hívják az egykori Serie A-játékost, Maurizio de Feót is, aki pályafutása befejeztével hazatért, és focicsapatot alapított, azzal a nem titkolt céllal, hogy lehetőleg minden játékos mezén a De Feo név szerepeljen. A tervet túlteljesítették, olyannyira, hogy az edzőt, a klub elnökét és még a csapat orvosát is így hívták. Azt már mondanunk sem kell, hogy a stadion a Via Raffaele de Feón áll. Hogy ma mi a helyzet a csapattal azt nem tudjuk, de, hogy 2009-ben ez volt a szituáció, az biztos.

Ennél már csak a Bungay esete különlegesebb. Az angliai Suffolkban található Bungay városában 2012 májusában rendezett mérkőzésen valamennyi pályára lépő, tehát mindkét csapat játékosai a Bungay nevet viselték. De még a cserék, a játékvezető, a partjelző, sőt a sérülteket ellátó doktornő, illetve a kabalajelmezt viselő kislány is. Itt azonban nem az a helyzet, mint a De Feókkal, a Bungay nevezetűek a jeles alkalomra a világ minden részéről sereglettek össze, hogy jól érezzék magukat, együtt legyenek és ünnepeljenek.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!