Terminátor, papus!

Fotó: Paramount Pictures / Melinda Sue Gordon

-

Arnold Schwarzenegger apád helyett is apád: egy robot, és őszül. Itt a Terminator 5, a családi film.


Nem mintha különösebben szükség volna rá, de azért összefoglalom röviden az előzményeket.

Az 1984-es, relatíve kis költségvetésű Terminator - A halálosztó egy remek, popkulturális szempontból korszakalkotó robotos akciófilm volt még egy erősen nyers, b-filmes ízzel. Hét évvel később a Terminator 2 - Az ítélet napja már hússzor annyi pénzből készült, ennek megfelelően monumentális akciófilm lett, és amúgy a kilencvenes évek egyik legjobb filmje. Ezeket James Cameron rendezte, az egyikben rossz robot volt Arnold Schwarzenegger, és meg kellett ölnie John Connor anyját, a másikban jó, és meg kellett védenie őt és fiát.

Ez a két film teremtette meg azt a világot, amit immár harmadszor próbálnak meg valahogy újrahasznosítani, kibővíteni, csavargatni az elmúlt 15 évben. A moziban legalábbis, mert volt közben egy rövid életű tévésorozat is Sarah Connor krónikái címen.


Sarah Connor szerepében Emilia Clarke


Én egyébként az eggyel ezelőtti Terminator: Megváltást eléggé bírtam, voltak vele ugyan bajok, de úgy mutatta be a Terminator-filmekben folyamatosan hivatkozott posztapokaliptikus monokróm gépi jövőt, ahogy azt gyerekkoromban elképzeltem. Nagyjából. A sokat dicsért kamionos-darus akciójelenetet leszámítva meglehetősen rossz Terminator 3-hoz képest mindenképpen egy jó sci-fi akciófilmnek számított.

De nem volt benne Schwarzenegger, mert ő éppen politikusként dolgozott. Összességében pedig inkább nem szerették az emberek azt a filmet sem.

Úgyhogy a Terminator 5, pontosabban a Terminator Genisys című filmben visszahozták Schwarzeneggert, és úgy tesznek, mintha nem lett volna harmadik és negyedik rész. De annak is szájba rágnak mindent, akinek ez az első Terminator-filmje. Akinek meg nem, annak jóleső komfortérzetet teremtenek pár, az immár a kollektív tudat részét képező klasszikus jelenet újrahasznosításával.


John Connor szerepében Jason Clarke


Állítólag az előzetesben minden poént lelőttek, a rendező pedig azóta is ezen bosszankodik. Én nem ismertem ezeket a poénokat, nem néztem meg ugyanis az előzetest.

Az alaphelyzet az, hogy a jövőben vagyunk (“2029, Los Angeles” - mondja be a finghang a szinkronizált verzióban). Az emberek és a gépek közti háború végső ütközeténél tartunk, az emberek – John Connor vezetésével – nyerni fognak, mindenki érzi. Még vége sincs a főcímnek, nyernek is, csak hát az utolsó pillanatban a Skynet visszaküld egy kiborgot 1984-be, hogy ölje meg Sarah Connort, a vezér anyját. Megy utána az időben a kommandós is, hogy a védelmükre keljen és beteljesítse a sorsot, tudniillik, hogy ő váljon John Connor apjává.

Az egész család számára nagy öröm, amikor újra ott találja magát az első Terminatorban, látja a digitálisan fiatalított, meztelen Schwarzeneggert, amint az új 1984-ben újra felszólítja a punkokat, hogy adják oda neki a ruhájukat. Nézd csak, az a félig japán rendőr pont úgy néz ki, mint Robert Patrick a Terminator 2-ben! Úgy is lesz: egy negyedórás akciójelenetben a T-1000-es összes trükkjét reciklálják és újrarendezik. És megjelenik az ötvenes Schwarzenegger. Mert robot ugyan, de a fémen az élő szövet öregszik. Már 10 éve védelmezi Sarah Connort. Kicsit összegubancolódott tehát az idő már megint. De a párbeszédek, a humorforrások és a dramaturgia ismét ugyanaz: az ember ismét nem bízik a jó robotban; az emberiség jövője a tét; a kiborg ismét szocializálódni tanul, sőt, amikor elbújik 25 évre egy bunkerben, hogy kihúzza a többiek időugrását, amíg neki visszanő a hús a savval lemart robotkarjáról, gyerekrajzokkal és Ramones-kazettával tartja meg emberségét.


Arnold Schwarzenegger a Terminator


Zavarosnak tűnhet, de amúgy egyáltalán nem az, és bár a csavarokat most nem lőném le, maradjunk annyiban, hogy az időutazásos filmek átlagához képest könnyen érthető a film. A szereplők néha értetlenkednek, de csak azért, hogy a sor végén értetlenkedő nézőnek is legyen kivel azonosulnia. A gonosz kiléte pedig ugyan kiderült az előzetesből, azért se írom le, bár az ötödik rész környékén nincs benne semmi meglepő:

  • a jó és a rossz kiborg alakjára már nem lehetett újabb filmet/albrandet építeni;
  • már csak egyetlen unalomig ismételt és változatlan pontja maradt a mitológiának, amelyet még ki lehetett egy gonosz-fordulattal billenteni.



És hogy milyen akciófilm a Terminator 5? Volt, hogy annyira untam, hogy az egyik izgalmas akciójelenet közben lehunytam a szemem, kedvtelésből. De aztán inkább mégis kinyitottam, mert véletlenül majdnem elaludtam.

A filmet Alan Taylor, a két évvel ezelőtti Thor-film, egy csomó Trónok harca-epizód és sok más jó nevű tévésorozat alkalmi rendezője készítette. Az akciójelenetek vagy steril CGI-karneválok, amelyek a jól ismert, hol plasztikus, hol kevésbé plasztikus Terminator-trükkökre építenek (odabasszák a falhoz, leszakad a fél feje; kard lesz a karjából; folyékonyból szilárddá lesz; lövik mint az állat, semmi baja nem lesz), vagy nagyobb szabásúak: a forgalommal szembe menő iskolabuszon folyik a küzdelem a Golden Gate-hídon (ez amúgy az egyetlen jelenet, amelyre nagyobb eséllyel emlékszünk majd akár pár év múlva is, és, mondjuk, hogy folytatja és tartja a "nagy Terminator-akciók" hagyományának színvonalát), helikopterüldözés, gigarobbanások stb.

A párbeszédek fárasztóak, mert végtelenül sablonosak, viszont érzelgősek és hosszúak. A civakodások ügyetlenek, a viccek nem viccesek vagy mérsékelten azok két-három alkalommal; a szerelmi szál iszonyatosan erőltetett, egy ideig azért, mert kötelezően következik a mitológiából, aztán meg azért, mert azért is lenyomják a torkunkon.


Majdnem beleesnek a vízbe


A csavar most annyi, hogy a Skynet napjaink mindent és mindenkit behálózó online rendszerére emlékeztet, az új főgonosz pedig már nem egy hétköznapi, folyékony fémmel villogó kiborg, hanem egy emberhibrid, amely sejti szinten mutálódott kiborggá. Igazából nem is kiborg. De nem is ember. Mi lehet akkor? Nem tudni, de a mágnes beválik ellene.

Továbbá: J. K. Simmons is szerepel az ember szerepében, aki sejti ugyan, de nem hisz neki senki. Egy kopasz karaktert játszik.

De a filmről sok mindent elárul az, hogy Sarah Connor papának hívja benne Schwarzeneggert, hisz lényegében a kiborg nevelte fel, amikor a hetvenes évek elején megölték a családját (abban a jelenetben elég király a napszemüvege és a puskája a Terminatornak). Schwarzenegger pedig egy hetvenes kiborg nagybácsivá változik a film végére. Még többet elárul a filmről, illetve annak tétjéről, hogy ez a szál igazából kifejezetten aranyos, nem tudunk érte haragudni. A következő Terminatort már egy program is rendezhetné, és nem is kéne bele gonosz.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!