„Természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet”

HÁTTÉR

Babarczy Eszter

publicista, eszme- és művészettörténész, egyetemi oktató és kutató

Természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet, a nemzetközileg eladható témával rendelkező fiatal kutatók pedig posztdoktori ösztöndíjak segítségével igyekeznek elmenekülni az országból.


A kutatói és oktatói pálya kényszermegoldások vagy inkább meg-nem-oldások sorozata. Az oktatási terhelés igen magas, és leginkább a legkevesebbet kereső és legkiszolgáltatottabb oktatókat (adjunktusokat és tanársegédeket) sújtja. Éppen ezeknek az embereknek kellene sokat publikálniuk – és minimálisan a PhD-jüket elkészíteniük –, hogy az oktatás színvonala biztosított legyen.

Erről természetesen szó sem lehet ilyen terhelés mellett – a legtöbb egyetemi oktató kénytelen mellékállást vállalni, hogy egyáltalán a számláit kifizesse. Sok helyütt az előrelépés (pl. docensi kinevezés) és a szerződés (határozott idejű helyett határozatlan idejű munkaszerződés) feltételei sem adottak.

Az intézmények és intézményvezetők ennek tudatában „elnézik” a teljesítmény hiányát, és nem szorgalmazzák, hogy az oktatók érdemi kutatómunkát végezzenek, az ehhez szükséges erőforrásokat – időt, pénzt – ugyanis nincs honnan lecsípniük.
A munkaholizmusban szenvedés, hogy Pléh Csabát idézzem, pozitív eredményekhez csak akkor vezet, ha nem a már halálosan túlterhelt és alulfizetett oktatási személyzettől várják el a vezetők, hogy dolgozzanak még többet.

Tekintve, hogy a kormány jelentős mennyiségű pénzt von ki a felsőoktatásból, a kutatásra szánható pénzeket pedig egy igen szűk kör kezében tömöríti, mindkét hálózat szenved, ez aztán számtalan belső feszültséghez, rosszkedvhez, a kezdeményezőkészség és az együttműködési készség hiányához vezet. Ezt mindenki megsínyli – a diákok is.

Az a kísérlet, hogy bürokratikus eszközökkel késztessék az oktatókat jelentősebb szakmai tevékenységre, érthető, sőt tulajdonképpen méltánylandó, de éppen a feltételek teljes hiánya és az egyetemek kényszerű cinizmusa folytán kudarcra van ítélve.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet, a nemzetközileg eladható témával rendelkező fiatal kutatók pedig posztdoktori ösztöndíjak segítségével igyekeznek elmenekülni az országból.


Hozzászólások:

Vitaindító: Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?
Abaházi Márk (23), London: „Soha ne mondd , hogy soha, de el tudom itt képzelni az életem”
Viola Krisztina (23), Aarhus: „Szeretnék majd visszamenni, de a végleges kiköltözés nincs tervben”
Kerekes Blanka (28), Leichester: „100 százalékosan meg vagyok elégedve az itteni életemmel”
Glass Ben, ottfline:ontheater: „Korábban nem voltam kisebbség, most pedig az lettem”
Simor Ágnes: „Ha valaki 3 hónapra elmegy, már kivándorlóként gondolnak rá”
Pléh Csaba: „Nem minden csupán a bérezés kérdése.”
Babarczy Eszter: „Természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet”
NKI: A visszaáramlás jelentős, de megbízható felmérés nem készült

Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?


Végleg
Visszajönnek

SZAVAZAT UTÁN