Tényleg fekete volt Beethoven?

Fotó: The Art Archive / Alfredo Dagli Orti

-

HÁTTÉR

Több zenész és történész állítja, hogy Beethoven zenéjében olyan ritmusok bújnak meg, amelyek a nyugat-afrikai zenében és a jazzben fordulnak elő. Ezzel akarják bizonyítani a 19. századi zeneszerző afrikai származását és azt, hogy szonátáira voltaképpen táncolni is lehetne. Tudta például, hogy Esterházy Miklós herceg is mórnak hívta a zenészt, és már 200 éve is arról pletykáltak, hogy a homoszexuális II. Frigyes és egy szolga törvénytelen gyereke volt? Utánajártunk.


Nem új keletű a felvetés, hogy Beethovennek afrikai ősei voltak, hiszen egy Dominique-René de Lerma nevű zenetörténész már 1915-ben azt állította, hogy Goethe, Thomas Jefferson és Beethoven is fekete felmenőkkel büszkélkedhetett. Sőt, jóval korábban, az 1800-as években arról terjedtek bulvárpletykák, hogy a kis Ludwig egy a „királyi udvarnál szolgáló néger fiaként” született 1770-ben. Egyébként az európai kultúrtörténetben többekről (Puskin vagy Dumas) valóban kiderült, hogy félvér volt.


De még csak az a megállapítás sem mai, hogy Beethoven bizonyos szonátáiban, ha nagyon akarjuk, akkor megtalálhatjuk a jazzes beütést. Ennek ellenére néhány történész és afrikai zenész ismét elővette a Beethoven származásáról szóló legendákat, és a Beethoven was African elnevezésű projektjükben (honlapja is van) néhány felkutatott életrajzi elemmel, valamint újonnan feldolgozott Beethoven-szonátákkal (ezek a Polyrhythmic Piano Sonatas albumon vannak) akarják bebizonyítani: a 19. század nagy zeneszerzője bizonyos nyugat-afrikai ritmusokat sehonnan máshonnan nem szívhatta magába, csak az anyatejjel: ereiben guineai vér csörgedezett.



A honlapon érdekes módon nem lehet megtalálni a projekt kitalálóinak nevét, és bár megalapozott kutatásról beszélnek, annak részleteit nem tették közzé. Egyedül a Guardian említi, hogy a kutatás során a történészek Beethoven levelezéseit, a zeneszerző életében megjelent, róla szóló újságcikkeket és olyan írásos forrásokat gyűjtöttek össze, amelyekben kortársai mondanak véleményt Beethovenről. Ezeket átfésülve bukkantak olyan, a komponista életében nem tisztázott körülményekre, amelyek akár azt is alátámaszthatják, hogy Beethoven titkolni akarta afrikai származását.

A projekt egyik gazdája, a Polyrhythmic Piano Sonatas zongoristája, Any interjút adott az Africa is a Country blognak, és ebben fejti ki, hogy szerinte például elgondolkodtató lehet Beethoven rejtőzködő életmódja, hisz Bécsben 67-szer váltott lakhelyet, és egyszerre 2-3 lakásba volt bejelentve, nehogy bárki megtudja, hogy épp hol tartózkodik.

Any szerint több bizonyíték is van arra, hogy Beethoven a saját külsejét akarta takargatni a világ elől. A kutatásuk szerint a zeneszerzővel csak kevesen találkoztak személyesen, Beethoven ügyelt arra, hogy az arcát minél kevesebben ismerjék. Ezt olyan jól csinálhatta, hogy egy anekdota szerint úgy vették őt őrizetbe 1821 egy éjszakáján, hogy maga a rendőrkapitány sem ismerte fel a híres komponistát.

Beethoven a róla készült portrék mögé bújt – állítja Any –, szándékosan készíttetett magáról sok és az arcát különbözően ábrázoló portréképet, így próbálta meg elrejteni valódi vonásait. Szerinte a világ legismertebb Beethoven-arcképe például a legkevésbé hiteles, Joseph Karl Stieler romantikus ábrázolása áll a legmesszebb a valóságtól.

Aztán problémásak a személyazonosságot dokumentáló iratok is, mivel Any szerint azok nem léteznek. Azt mondja: Beethovennek, az Európába behurcolt afrikai szolgákhoz hasonlóan, soha nem volt hiteles anyakönyvi kivonata, és a megkeresztelésére vonatkozó okmányai is hiányoztak.


Any szerint a zeneszerzőt leghitelesebben bemutató kép egy litográfia, amely egy francia festő, Louis Letronne 1814-es vázlatának valamivel később készült másolata. A kép érdekessége, hogy itt Beethoven arcán megtalálhatók azok a hegek, amikről köztudott, hogy a gyerekkori himlője után csúfították bőrét. Legkevésbé pont ez alapján a kép alapján tagadhatná le a zeneszerző az afrikai gyökereket.


Egy afrikai szolgáló és a homoszexuális II. Frigyes törvénytelen gyereke lett volna?

A Beethoven was African projekt elég gyenge magyarázatot kínál Beethoven rejtőzködésére. Azt mondják, azért titkolózott, mert sötét volt a bőrszíne. Hogy pontosan mennyire volt sötét és hanyadíziglen volt afrikai Beethoven, arra nem kapunk választ, viszont Any felelevenít egy a 19. században terjedő, már akkoriban is hihetetlennek tűnő legendát, miszerint II. Frigyes porosz király házasságon kívüli gyerekeként született Beethoven. Frigyes, akinek a homoszexualitása egyébként már akkoriban köztudott volt, egy afrikai szolgálójával, kammermohrjával, kerülhetett ágyba, és ebből az afférból születhetett Beethoven. A pletyka 1823-ban egy zenei lapban, a Harmoniconban jelent meg, de még maga Beethoven is tagadta a sületlenséget.


Azonban nemcsak a királyi származás, hanem Any többi állítása is cáfolható.


Kezdve azzal, hogy Beethoven szüleinek kilétét hivatalosan soha sem kérdőjelezték meg, és rendelkezésünkre állnak a megkereszteléséről szóló dokumentumok is – mondta kérdésünkre Halász Péter, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos titkára.

„Ezenkívül, ahogy a bonni Beethoven-ház igazgatója mondta egyszer: »Beethoven önállóan egy mérsékelten életképes ember volt«. A földi dolgok iránt gyakran közömbös volt, rendetlen mind a napirendjét, mind a körülötte lévő tárgyakat és a pénzhez fűződő viszonyát tekintve. Annak, hogy egyszerre több lakásba is be volt jelentve, nem hinném, hogy a rejtőzködés lett volna az oka, könnyebben el tudom képzelni, hogy egyszerűen csak nem törődött olyan dolgokkal, mint hogy papíron éppen hol él”.

Halász Péter szerint az persze elképzelhető, hogy Beethoven gyakran befelé fordulónak mutatkozott, hiszen élete utolsó húsz évében folyamatosan romlott a hallása, ez valószínűleg gátolta őt abban, hogy aktív szociális életet éljen.



Esterházy csak mórnak hívta

Azt viszont sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet, hogy Beethoven őseit valóban Afrikában kell-e keresni. Halász Péter és a Harvardon doktoriját végző, szintén a témával foglalkozó Nicholas T. Rinehart is arra hoznak fel példákat, hogy a zeneszerző egyáltalán nem nézett ki tipikus németnek, inkább mediterrán vonásai voltak. Nagy valószínűséggel kreol bőre volt, haja nagyon dús és fekete, szemei sötétbarnák, orra széles (a komponista erős és kócos hajáról 2001-ben még könyv is született, Beethoven’s Hair: An Extraordinary Historical Odyssey and a Scientific Mystery Solved címen).


A kortársai néha spanyolnak vagy mulattnak nevezték, az herceg Esterházy Miklós pedig egyszerűen csak mórnak hívta.

És elképzelhető, hogy a herceg nem is állt olyan távol az igazságtól. Beethoven családja Flandriából, Németalföld déli részéről származott, ez a terület 1579 után a spanyol korona alá tartozott, Spanyol-Németalföldként is emlegették. Az itt megforduló spanyol katonák, spanyol kereskedők pedig gyakran érintkeztek az észak-afrikai mórokkal is, így nem kizárt, hogy Beethoven valamelyik ükszülője arab vagy berber volt.


Származtak más híres fehér emberek is feketéktől

Meg tudja-e mondani kapásból, hogy Puskinnak milyen színű volt a bőre? Dédnagyapja, Abram Petrovics Hannibal rabszolgaként került a Nagy Péter udvarába. Az, hogy ezzel a háttérrel megjárta a metzi egyetemet, a francia hadsereget és a felvilágosodás legfontosabb szalonjait, jelzi, hogy a cári udvarban határozottan volt társadalmi mobilitás.

És hogy mi maradt örökül Puskinnak? „Kis növésû, mozgékony, élénk, a szalonarszlán kifogástalan elegáns modorával, egy néger arcélével, kék szemeivel, amelyek hirtelen tudják színüket változtatni és az elragadtatás pillanataiban mélyek és sötétek” – idézi az Orvostörténeti olvasmánytárban Kiss László A. O. Szmirnova mémoire-jait.

És az idősebb Dumas-ról tudja-e, hogy anyai nagyanyja fekete rabszolganő volt? Apja pedig egy Haiitin élő francia nemesi származású tüzértiszt, aki 14 éves fiát magával vitte Franciaországba, katonaiskolába adta, ami feküdhetett a fiúnak, hiszen az európai hadseregekben szolgáló legmagasabb rangú fekete tiszt lett. Osztrák ellenfelei a fekete ördögnek nevezték a parancsnokot. Fia, a későbbi regényíró aztán apja kapcsolatainak hála az Orléans-i herceg mellett kezdhetett dolgozni.


De mi a magyarázat az afrikai ritmusokra?

A Beethoven was African projekt szerint Beethoven felmenői még csak nem is mórok voltak, hanem nyugat-afrikai, guineai emberek, mert, ha jobban odafigyelünk Beethoven darabjaira, akkor azoknak az afrikai zenékre jellemző, poliritmikus lüktetésük van.


A poliritmika egymástól eltérő ritmusok egyidejű alkalmazását jelenti a különböző szólamokban, és a jazzre, azon belül a kifejezetten táncolásra alkalmas szvingre is jellemző az ilyen szimultán ritmizálás (a későbbi afrobeatről nem is beszélve). Amerikában és Európában elsősorban csak a huszadik században, az afroamerikai zenészeknek köszönhetően lettek népszerűek a poliritmikus zenék.

Any azt mondja, hogy Beethoven a ritmizálásban meghaladta korát, és ezt a Polyrhythmic Piano Sonatas album darabjai be is bizonyítják: Any úgy variált a szonátákon, hogy a poliritmikát próbálta meg kihangsúlyozni. A zenész szerint az, amit az eddig megszokott felvételekhez képest másként hallunk az albumon, hogy a bal kéz itt már nem csak kísérője a jobb kéznek, hanem önmagában válik jelentőségteljessé, így hangsúly kerül a ritmusra, ezzel pedig gyakorlatilag – erős túlzással – táncolhatóvá válik a zene.


Ludwig van Beethoven


Fekete zenét írt volna Beethoven?

Az izgalmas ritmikai játékok Beethoven zenéjében már korábban is feltűntek a zeneértőknek, Rinehart tanulmánya szerint egyesek odáig jutottak, hogy a hip hopban és a jazzben is gyakran előforduló off-beateket találtak a szonátákban.


Pintér Tibor esztéta szerint is valóban van olyan szonáta, ami jazzesen hangzik: az opus 111. variációinál lehet ilyet találni. Ő azonban kiemeli, hogy ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy már a 18. század végén feltalálták a jazzt. „Én ezt hallom bele, de csak azért, mert az én fülemben már egy kétszáz éves zenei többlet van” – mondja az esztéta.

Beethoven még csak nem is hallhatott afrikai zenét életében, Halász Péter szerint kizárt, hogy konkrétan valamilyen afrikai ritmus lett volna rá hatással. Pintér Tibor hozzáteszi, hogy Beethoven egyértelműen a 18. század végi zenei köznyelvet sajátította el, és ha afrikai gyökerei is lettek volna a „ritmikáját fekete zenei eredettel magyarázni olyan, mintha azt állítanánk, hogy Puskin olyan költői idiómákat alkalmaz az Anyeginben, amelyek afrikai eredetűek.”

A poliritmika ráadásul nem is volt teljesen idegen Európában: már a 14. századi zenében előfordult, és a 19. században Sztravinszkijnál és Hindemithnél is találunk egyszerre megszólaló ritmusokat.

Halász Péter zárja a vitát: a poliritimika egyáltalán nem olyan bonyolult, hogy azt ne tudja egy alapvetően kreatív ember magától kitalálni. Márpedig Beethoven kreatív volt.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!