Tapsoljátok meg Istent a Felházban!

Forrás: OSSERVATORE ROMANO

-

Hogyan fogja Isten megváltoztatni Európát, és mit akar a fiataloktól? Miért érzik a szűkösnek a hagyományos egyházi kereteket a másféle közösségi élményeket kereső huszonéves hívők? Mi az a hipszter kereszténység? Megnéztük a miniszterelnök fia által egycsapásra ismertté tett Felházat a Körcsarnokban.


Utánpótlás nélkül egyik egyház sem tudja Istenre bízni a jövőjét, mert nem lesz jövője, ebből egyenesen következik, hogy a fiatalokat időben a helyes útra kell téríteni. De mi van akkor, ha a fiatalok az egyházból kifelé vezető, vagy legalábbis a hagyományostól eltérő utat tekintik a magukénak? Jó marketingstratégiával át kell csomagolni az irányjelzőket. Miért ne lehetne például a kereszténység is hipszter?

A nyugati országokban már a 2000-es évek elején erősen megjelent az igény arra, hogy a kereszténységet valamiképpen összehozzák a cool jelzővel. Néhány közösségben ez kimerült abban, hogy a papot metroszexuális modellé alakították át, skinny farmerbe bújtatták és belőtték a haját. Máshol környezettudatos eszmeiséggel vonták be az igehirdetést, de voltak olyan közösségek is, amelyek a menőség csúcsaként egy éjszakai bárba vagy sörfőzdébe helyezték át az istentiszteleteiket. Ezek a próbálkozások aztán egyszer csak mozgalommá álltak össze, és megszületett a hipszter kereszténység, mely szókapcsolatot a Google-ba angolul beírva számtalan találatot kapunk.

Az Orbán Gáspár szerepvállalása miatt egy pillanat alatt a köztudatba robbant Felháznak tehát volt honnan merítenie. A sok helyen kapásból hipszternek bélyegzett mozgalom hipszterségén (ahogy már magán a szó jelentésén is) lehetne vitatkozni, de az biztos, hogy a mozgalom kimondottan a fiatalokat célozza. Ahogy Orbán Gáspár fogalmazott, Isten a fiatalokat fogja használni Magyarország és Európa megváltoztatására, a szervezők definíciója szerint egy „underground keresztény közösség” működtetésével.

Hogy megtudjuk, mit takar ez a meghatározás, elmentünk csütörtök este a Körcsarnokba, az Orbán Gáspárék szerint „történelmi jelentőségű”, ima és dicsőítő alkalomként meghirdetett Felház-rendezvényre.



JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR

A szervezettségre nem lehetett panasz. A metróból kilépve 20 méterenként Felház-pólós önkéntesek igazították útba az érkezőket, így el sem lehetett téveszteni a Körcsarnokot. Fél nyolc körül már közel kétezer ember ücsöröghetett a csarnok lelátóján és a színpad elé lerakott szőnyegeken, párnákon. Az épületen belül nagyjából ötven fiatal terelgette az embereket, a spontán, kiscsoportos imádságok pedig már jóval a hivatalos kezdés előtt megkezdődtek. A büfé kínálatából az alkohol hiányzott, csoki, üdítő és szendvics viszont bőségesen akadt.

A programot a nagy nyilvánosságot kapott videó szereplői, a színpad előtt felsorakozó Orbán Gáspár, Prekopa Donát és Ember Illés nyitotta meg. Ők reflektálva az elmúlt hét médiaviharára, a közönségből heves üdvrivalgást kiváltva külön köszöntötték a jelen lévő újságírókat is, akik nagy szolgálatot tesznek a Felháznak azzal, hogy „már most megtértek, és hirdetik az igét” – mondták némi iróniával. Ugyanakkor emlékeztették őket, hogy az esemény nem sajtónyilvános, ezért képeket vagy hangfelvételt nem lehetett készíteni (a cikkben szereplő képeink illusztrációk).

A hangulat valóban oldott volt, a közönség bemelegítése is inkább egy rockkoncertet idézett. „Ki érkezett Budapestről?” – kiáltották a szervezők, válaszul pedig jött a hangorkán, majd ugyanezt végigjátszották a vidékkel és a határon túliakkal.

Orbán Gáspár egy viccet is megeresztett a lelátón ülőkről, miszerint ők egy kicsit korábban találkozhatnak majd Jézussal, aki ezen az estén le fog szállni a Körcsarnokba. De a koncert-jelleget erősítette az is, amikor a szervezők felszólították az egybegyűlteket Isten megtapsolására.



MI A FELHÁZ?

Mint a szervezők elmondták, a Felház nem egyház és nem is gyülekezet, nem is akar azzá válni, ugyanakkor mindenféle egyházból és gyülekezetből várják a fiatalokat. Nem az a céljuk, hogy elszipkázzák a hívőket az eredeti közösségükből, ezért arra biztatták a fiatalokat, hogy a Felház dicsőítő alkalmai után térjenek vissza egyházaikba, gyülekezeteikbe és ott is hirdessék Isten megtapasztalt jelenlétét, sőt, először számukra adományozzanak, csak aztán támogassák a Felházat. Azt is fontosnak tartották elmondani, hogy nincsenek mögöttük szponzorok, egyetemisták összeadott adományaiból szervezik a Felház alkalmait.



SENKI NE IJEDJEN MEG!

Arra is felkészítették a jelenlévőket, hogy a zenés dicsőítés alatt Isten mindenki számára másképp jelenhet meg. „Lesznek akik térdre borulnak és sírnak, mások nevetnek örömükben, de az is elképzelhető, hogy a mellettünk álló majd számunkra érthetetlen nyelven kezd el beszélni. Ilyenkor senki ne ijedjen meg, csak hagyja békességben elmélyülni a mellette állót.” De olyanok is lehetnek közöttük, akik már beszélik az angyalok nyelvét. Őket arra kérték, hogy lehetőleg ne ijesszenek ezzel meg másokat, ezért inkább a hangos zene alatt gyakorolják ezt a képességüket.

A tömeg túlnyomó része fiatalokból állt, de a lelátókon nyugdíjasok is énekeltek a praktikus információk után rázendítő, az Urat dicsőítő zenekarral, miközben a szövegeket a csarnok két oldalán ki is vetítették. Volt több közös imádság, két külföldi vendég pedig prédikált a színpadon (igehirdetés általában nincs a Felházon, de most volt). Sokan kézen fogva, mások behunyt szemmel és feltett kezekkel énekeltek, akadtak, akik zászlókat lengettek, egy idősebb nő pedig színes szalagokkal járt örömtáncot az első sorban.

Aki éppen arra érzett késztetést, elvonulhatott a Körcsarnok csendesebb zugaiba imádkozni, a kihelyezett Bibliákat olvasni, vagy személyre szabott imát is kérhetett az erre kijelölt önkéntesektől, akiket a nyakukban függő kártyáról lehetett felismerni, és akik a szervezők szerint már egy éve készülnek erre a feladatra.




Generációs törés

Orbán Gáspár és Prekopa Donát bizalmi kapcsolata Istennel a húszas éveiben járó keresztény fiatalok vágya is egyben – tudtuk meg az eseményen részt vevő Ádámtól, aki a Felházon kívül más underground keresztény közösségekben is vállal szerepet. Ádám szerint nem véletlen, hogy egyre népszerűbbek szerte a világon a Felházhoz hasonló kezdeményezések, mivel az egész egyházi struktúra erős átalakuláson megy keresztül az Y és a Z generáció miatt. Szerinte a tradicionális egyházak vagy akár a Hit gyülekezete még nincsenek arra felkészülve, amit a huszonéves hívők követelnek maguknak. Vagyis, hogy ne tiltások, kiüresedett szokások, és a hívekbe táplált félelemek útján kerüljenek közelebb Istenhez. A mostani fiatalok a korábbi vallási tanításokkal ellentétben nem istenfélő, hanem istenszerető emberek akarnak lenni, mondja Ádám.

Ő úgy látja, hogy az X generációnak a hit megéléséhez sok esetben elég volt a formalitás, a vasárnaponként templomba járás, vagyis „külső szokásokon keresztül” akarták megélni a hitüket, ami viszont a Biblia szerint teljes mértékben személyes. Ez pedig sokszor belső konfliktust eredményezett a hívőkben.

Ádám szerint a szülők nemzedékével szemben a mai fiatalok már nem akarják, hogy diktáljanak nekik, hiteles közösségre van szükségük. Mint ő is elmondta, a Felház elsődleges célja csupán az, hogy a hétről hétre az imaalkalmakra összegyűlő fiatalok kapjanak annyi lendületet és kedvet, hogy aztán ki-ki a saját felekezetében vigyen véghez változásokat, reformokat. Ettől függetlenül persze arra nincs garancia, hogy a felházas fiatalok később eltávolodnak a felekezetüktől, és ahelyett, hogy azt reformálnák meg, esetleg egy új közösség létrehozásán fognak dolgozni – amit akár Felháznak is hívhatnának. A trendek szerinte erre mutatnak: az elmúlt 2-3 évben a semmiből jött létre Budapesten 3-4 feltörekvő gyülekezet, teli huszonéves fiatalokkal.


kerersztény fiatalok


Ádám szerint semmiképpen sem kell túlgondolni Orbán Gáspár elhíresült mondatát, miszerint „Isten megváltoztatja Európát és ehhez a fiatalokat fogja használni”. Csupán arról van szó, hogy a zsidó-keresztény-görög kultúra egy kicsit megkopott Európában, amit a hasonló mozgalmakban részt vevő fiatalok újra fel tudnak éleszteni. Ez alatt semmiféle erőszakos dologra nem kell gondolni, egyszerűen a keresztény ember szíve vágya, hogy mások is megtapasztalják ugyanazt a jót, amiből ő is részesülhet, azaz a Isten szeretetét és áldását.

Az iszlám terjedésétől pedig végképp nem félnek, és mint a tömegben többen is megerősítették, örömmel láttak volna muszlim vagy zsidó fiatalokat is a rendezvényen.

„Pont azt látom – fűzi hozzá Ádám –, hogy tömegesen térnek át az iszlám világból érkező menekültek Németországban a különböző táborokban, sőt még Irakban is. Az emberekben most sokkal nagyobb nyitottság van a kereszténység felé. A mai keresztény fiatalok pedig már nem félnek a más vallásúaktól, hanem szeretik őket.”


kerersztény fiatalok


Szex, melegek

Ádám szerint nem nehezebb ma jó kereszténynek lenni, mint más korszakokban. A történelmi egyházak nagy hiányossága, hogy eddig sosem magyarázták el, mitől is lehet jó, vagy milyen előnyei lehetnek például annak, ha az ember kivár a szexszel a párkapcsolatában. „A mi hitünk szerint, ha valaki megcsúszik, elbukik bármilyen kérdésben is, az nem baj. Ezek pont azért történnek, hogy megtanuljunk bizalmat érezni Isten iránt, aki, ha elesünk, felemel minket. Olyan ez, mint mikor a gyerek járni tanul: megbotlik, de ahelyett, hogy leszidnánk, felsegítjük, és ő megy tovább. Ennek van egy jó fajta eufóriája, ami tüzet lobbant benned, ettől helyreáll az életed és így a közösséged, majd az egész nemzeted élete is.”

Ádám szerint nem szabad ítélkezni mások felett, és ezt a korábbi pápákhoz képest már a maga nemében liberálisan gondolkodó Ferenc pápáról is el lehet mondani. „Én úgy értelmezem Ferenc pápa szavait, hogy nem szabad például elítélni embereket azért, mert melegek, ugyanakkor ő azt is mondja, hogy jobb nekik, ha a homoszexualitást nem gyakorolják. Ezt én is így gondolom. Nem hinném, hogy genetikus lenne a homoszexualitás, ennek inkább szocializációs okai vannak, hiszen Isten sem Ádámot és Zolit teremtette. A Felház teljesen befogadó a melegekkel szemben, biztos, hogy most is sokan vannak itt közülük. Szerintem hatalmas bűn az egyháztól, hogy megbélyegezte és kiközösítette a homoszexuálisokat, míg mondjuk azokat nem, akik például alkoholproblémákkal küzdöttek.”


kerersztény fiatalok


Hipszter keresztények

A cool keresztények nem légüres térből érkeztek. A mozgalom gyökereit legalább a hatvanas évekig vezeti vissza a hipszter kereszténységről könyvet író Brett McCracken. A keresztény egyházakban ekkor ismerték fel, hogy ha meg akarják szólítani az egyre lázadóbb fiatalokat, akkor sokkal nyitottabbaknak kell lenniük az épp aktuális trendekre. Az igazi coolsághoz viszont az kellett, hogy a hippik is felfedezzék maguknak Krisztust. Ebből nőtt ki az Egyesült Államokban az úgynevezett Jézus-mozgalom, egy keresztény, karizmatikus vallási-kulturális irányzat, amelynek tagjai Jézus-embereknek nevezték magukat (Jesus People).

Megszületett a keresztény rock, majd lassan ipari méreteket öltött, amitől a Jézus-mozgalom el is veszítette az alternatív báját. A hippik pedig megborotválkoztak, levágták a hajukat, és saru helyett cipőt kezdtek el viselni. A hippi kereszténység személyes megvilágosodásra épülő szellemisége azonban nem tűnt el, inkább csak átalakult. A nyolcvanas és kilencvenes években a keresztény vezetők már stratégiailag is megpróbáltak coolnak lenni, a keresztény rockfesztiválok, Jézus-mintás pólók köré fel is épült egy jelentős fiatal keresztény kultúra. Amely azonban rengeteg okot – elüzletiesedés, giccs – adott arra, hogy egy még fiatalabb kultúra szembeforduljon vele. Ezt a szembefordulást hozta el a hipszter keresztény mozgalom, amely a merchandise-hittel szemben egy sokkal intellektuálisabb hitet akart vallani, és közben nem akarta megtagadni a szekuláris világ kultúráját és vívmányait sem. Sör, tetoválás, kerékpár, fair trade kávé és organikus ételek nélkül nem hipszter a keresztény.

A keresztény hipszterek úgy akarják megélni a hitüket, hogy az kompatibilis, nem pedig összeférhetetlen legyen a világi hipszter kultúrával. A keresztény elemeket éppen ezért nehezebb felfedezni a mozgalom tagjainál, mint a hipszter védjegyeket, mint a favágó szakáll, a vintage ruha, skinny farmer vagy oldschool tornacipő. De a külsőségek mögött ott van egy intenzív belső munka is a Krisztust követő identitás felfedezésére és megélésére. Eközben azonban a világra is kíváncsiak – legyen szó irodalomról, képzőművészetről, borokról, vagy a társadalmi igazságosságról és jólétről. Ezért az igét nemcsak hirdetik, hanem igyekeznek tettekre váltani a krisztusi tanítást, például sokan elutaznak egy időre mondjuk Afrikába, vagy helyben segítenek a közösségnek.

És persze technológiai ugrás nélkül esély sincs a fiatalok megszólítására, egy magára valamit adó hipszter keresztény közösség online is jelen van, hiszen a legkevesebb, hogy Isten dicsőítésére legyen lehetőség az interneten is, a pappal pedig Twitteren és Facebookon is tartani lehet a kapcsolatot.