Talán végre feltárul a titkosszolgálati mágnesszalagok rejtélye

Fotó: MTI / Kovács Attila

-

A rendszerváltás után sokáig titkolták, hogy vannak ilyen szalagok. Aztán elterjedt, hogy komplett ügynöklista lehet rajtuk. 2009–10-ben a pártállami titkosszolgálatok ismert kutatója, Kenedi János és társai majdnem nekiláthattak az adatok feltárásának, de az Orbán-kormány megvonta megbízásukat. Azóta sem engedtek senkit a mágnesszalagok közelébe – egészen mostanáig.


A tavaly megalakult Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB – tagjainak névsora itt) utólagos tényként jelentette be, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával (ÁBTL) közösen, a Belügyminisztérium támogatásával szeptember elején megkezdte az állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagokon lévő adatainak tudományos feltárását.


A NEB szerint az 1990 előtti állambiztonsági szolgálat mágnesszalagokra rögzített adatállományai nem maradtak fenn teljesen, így első lépésként azt próbálják megállapítani, milyen információkat tartalmaznak a szalagok az eddigi tudományos kutatások során feltárt ismeretekhez képest. A munka célja – áll a NEB közleményében –, hogy a lehető legpontosabban egészülhessenek ki azok a levéltári források, „amelyek az állampolgárok minél teljesebb információs kárpótlását, valamint a tudományos kutatást egyaránt szolgálhatják”.


Delejes előzmények

A most ismét emlegetett mágnesszalagok létezéséről, pontosabban arról, hogy fennmaradtak, már 1995 óta tud a nyilvánosság is, de azóta sem derülhetett ki, milyen adatok vannak ezeken, de még csak az sem, hogy a pártállam idején digitalizált titkosszolgálati dokumentumok mekkora része van a szalagokon.

A Bajnai-kormány 2009-ben elrendelte ezeknek a kérdéseknek a tisztázását, egy civilekből álló háromtagú bizottságot bízott meg a munka felügyeletével, de a testület vezetője, Kenedi János szerint munkájukat a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH – az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődje) nem engedte elvégezni, gyakorlatilag elkezdeni sem. Annyi történt, hogy kinyomtatták a mágnesszagon található adatokat, de azok érdemi elemzéséhez már nem foghattak hozzá.

A kormányváltás után az Orbán-kabinet visszavonta Kenediék megbízását, majd a mágnesszalagokat legközelebb akkor emlegették, amikor 2012-ben a kormány bejelentette, hogy létrehoz egy testületet, amely a pártállami diktatúra hatalmi működésének feltárásával foglalkozik majd. Ez a testület, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága sem jött létre nagyon gyorsan, tavaly alakulhatott meg.


Vajon mi lehet a szalagokon?

2009-ben, Kenediék megbízásakor az érdeklődő közvéleményt felcsigázhatta, hogy elterjedt, 50 ezer hálózati személy adatai lehetnek a szalagokon. Kenedi szerint ezt a számot az NBH közölte akkoriban a miniszterelnökkel, de csak hasra ütéses alapon, mert ennél sokkal többen voltak, csak 1989-ben 70 ezer kizárt hálózati személyről van belügyi jelentés, a korábbi, már nem aktív közreműködők ebben nincsenek is benne, nem is beszélve a hírszerzőkről, a fogdahálózati ügynökökről, a határőrizeti megfigyelőkről.

De hát akkor mi is lehet a szalagokon? Kenedi – mint annak idején a Magyar Narancsnak adott interjúban kifejtette – két alapvető feltételezés alapján vágott volna neki a kutatásnak. Az első szerint a 18 szóban forgó mágnesszalag digitalizált másolat (azaz hiteles másolat), és azokat a papíralapú és manuálisan kezelt korábbi, illetve naponta készülő operatív jelentéseket, frissülő nyilvántartásokat, szerződéseket, nagyvállalatok objektumdossziéit, történelmi periratokat tartalmazza, amelyek digitalizálását 1972-ben rendelte el Benkei András belügyminiszter.

A másik hipotézis szerint a szalagok tartalma afféle összefoglaló, talán politikai manipulációhoz szerkesztett digitális hamisítvány. Ez utóbbi verziót erősíti egyebek közt az – magyarázta Kenedi –, hogy 2010-ben megállapították, tízezer oldalra, 38 megabájtnyi adatba nem férhet el a teljes manuális, papíralapú nyilvántartás digitalizált másolata. Mindenesetre Kenedi is beszélt arról, hogy ezeken kívül is lehettek még mágnesszalagok, sőt akár vannak is valahol – talán titkosszolgálati raktárakban, pincékben –, csak nem kerültek elő.