Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Találd ki, rajzold meg, rontsd el, hetven forint

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Az első Ukmukfukk Zinefeszten képzőművészek, animációsok, képregényalkotók jöttek össze, hogy a saját pénzükön kinyomtatott füzeteiket árulják. Végre egy helyen lehettek a feminista fanzinok, a metálzenekarok sátánista motívumait kutató rajongói újságok és a legmenőbb fiatal művészek kísérleti munkái. Elmentünk és bevásároltunk.


Tízéves korom óta járok képregénybörzékre. Azon túl, hogy imádom a képregényeket, gyerekként is vonzott és ma is nagyon tetszik az a lelkesedés, amely a képregényes szubkultúra tagjait fűti. Nem olyan ez, mint a filmkészítés, képregényezésből biztosan nem lehet meggazdagodni, de megélni sem nagyon. Ha valaki elég kitartó, tehetséges és szerencsés hozzá, hogy rendszeresen pénzt kapjon képregénykészítésért, az is jobban keresne más grafikai munkákkal. De ennek ellenére vannak emberek, akik ebben az épphogy csak létező szakmában dolgoznak évtizedek óta, mert ezt szeretik csinálni.



Ugyanez az őszinte, érdek nélküli, kreatív lelkesedés hajtja a fanzinok alkotóit is, akiket az Ukmukfukk Zinefeszt hozott össze. Az Ankertben rendezett, sörözéssel, DJ-zéssel és kiállítással egybekötött fanzinvásáron nagyjából harminc szerző vagy alkotócsoport vett részt, köztük viszonylag ismert, jól működő kiadók (mint a gyerekmagazinokkal foglalkozó Csodaceruza), sikeres animációs művészek (például Klement Csaba, akiről már videót is csináltunk) és súlyos zenerajongók is, akik nyolcas betűmérettel szedett füzetben kérdezik kedvenc doom metal bandájukat a szövegekben fellelhető sátánista motívumokról.


Klement Csaba asztala, mellette a Hüvelygomba 3. száma


Noha a fesztivál standjait viszonylag hamar körbe lehetett járni, mégis több órába telt felmérnem, milyen sokféle kiadvány kapható. Témában, a megvalósítás formájában, méretben és árban is nagyon különböző dolgokat lehetett találni, például vettem füzetet 70 forintért – mégis, mit lehet ma kapni a városban ennyiért? Két zsömlét?

Közös volt ugyanakkor a fanzinokban a rontás lehetősége. Itt minden kiadvány kísérlet abból a szempontból, hogy az alkotók megpróbálnak közölni valamit magukról vagy az általuk fontosnak tartott témákról, és mivel maximum száz példányt nyomtatnak abból, amit kitaláltak, ezért nem kell igazodniuk semmiféle piaci vagy szakmai elváráshoz.



Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a készítők amatőrök lennének, de fanzinból a menő képzőművészek, képregényesek vagy animációsok is olyat csinálnak, amilyet éppen szeretnének. A sok alaposan kitalált, minden részletében autonóm vizuális világot érvényesítő munka mellett ezért jelenhettek meg olyan kiadványok is, amelyek kifejezetten a rontások, a bénázás köré épültek, mint a Wu-Tang Clan logóját minden oldalon máshogy megrajzoló – és máshogy elrontó – alkotók, a Karate Zines kis füzetkéje.



A szervezők azt szerették volna, hogy a fesztiválon összejöjjenek és találkozhassanak egymással az önköltséges kiadványokat készítő, de különböző színtereken mozgó alkotók. Külföldön komolyabb hagyománya van azoknak a rendezvényeknek, amelyeken kifejezetten a kis példányszámú, amatőr vagy akár profi kiállítású small press munkákat lehet vásárolni – az Ukmukfukk egyik szervezője, Sebesvári Soma animációs művész szerint ők is valami ilyesmit szerettek volna összehozni.


Sebesvári Soma


A fanzinkészítésnek Magyarországon is van múltja, különböző területeken más-más okból már a rendszerváltás előtt is csináltak ilyen kiadványokat. Jelentek meg mozgalmi fanzinok, amelyekben társadalmi kérdésekről folyhatott párbeszéd – ez a trend ma is él, a fesztiválon több feminista szöveget, például a Hüvelygomba 3. számát is lehetett kapni –, vagy a kultúrpolitika által megtűrt, hivatalos megjelenéshez nem jutott műfajok rajongói magazinjai punkkiáltványoktól metálkoncert-beszámolókig. De készültek és készülnek ma is képzőművészeti kiadványok, újabban pedig már képregények is – én is így találkoztam először a fanzinokkal, 2008 körül már nálunk is jelentek meg önköltséges, kis példányszámú szerzői képregények.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk

Középen Felvidéki Miklós képregénye


Először Sebesvári terve is az volt, hogy a képzőművészek, animációs alkotók társaságát összehozza a képregényesekkel. Fontosnak tartja, hogy a képregényfesztiválokon ők is saját standot állítsanak, még ha az ő munkáik nemlineáris történetvezetése, szabálytalanabb rajzi világa távolabb is áll a legtöbb képregényrajongó ízlésétől. Részben innen jött az Ukmukfukk Zinefeszt ötlete is, ahol bármilyen small press kiadványt szívesen látnak.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk

Kiállítás is volt


Márpedig nemcsak az alkotók voltak kíváncsiak egymásra, érdeklődők, vásárlók is folyamatosan érkeztek, különösen késő délután, mikor egyébként is egyre többen jöttek sörözni az Ankertbe. „Lehet, hogy nem látszik rajtam, de nagyon boldog vagyok” – foglalta össze a fesztivál sikerével kapcsolatos gondolatait Sebesvári, és rajta kívül a többi árus és résztvevő is roppant elégedettnek tűnt. Minden bizonnyal lesz folytatás, aminek csak örülni lehet, mert ezektől a rendezvényektől lesz jobb hely Budapest.


5 remek fanzin a fesztiválról

Sok mindent vettem, csak néhány dolgot emelnék ki. A #likeohneclick című füzet alkotója, Kurdi Dávid kinyomtatta a saját Facebook-posztjait, és alattuk kipontozott helyet hagyott ki, ahova kézzel kommentelhet az olvasó. A füzetben van Kurdinak címzett boríték is: vissza lehet neki küldeni a hozzászólásokkal ellátott változatot, hogy aztán ő is kommenteljen, és megint visszaküldje a füzetet. Grafikailag ez nyilván kevésbé izgalmas, a koncept viszont menő.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk


A SketchWookba fiatal képzőművészek, grafikusok rajzoltak Star Wars-témájú képeket vagy akár rövid képregényeket. Jabba lakájáról, a gusztustalanul izzadó Bib Fortunáról és a Tatooine ikernapjai előtt szomorúan üldögélő birodalmi lépegetőről is van benne egy-egy remek rajz.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk

SketchWook


A Hüvelygomba új számában (alkotóikról erre írtunk korábban) fiatal nők nyilatkoznak arról, hogy nekik mit jelent a feminizmus, milyen érzés ma nőnek lenni Magyarországon, zavaró-e, ha előreengedik őket az ajtóban, és mivel foglalkoznak úgy általában. Rövid, összeszedett interjúk értelmes emberekkel.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk

Zina


„A Zina egy női magazin, csak faszszopástechnikai cikkek helyett képregények és illusztrációk vannak benne.” Így mutatja be az egyik alkotó, Marjai Petra Lilla a Zinát, amelyet tíz fiatal nő csinált együtt, a sárga, rózsaszín és kék dominálta, de egyébként nagyon heterogén vizuális világ miatt pedig talán ez volt a fesztivál egyik legkülönlegesebb megjelenése.


fanzine, fesztivál, ukmukfukk


Szintén többen készítették azokat a hetvenforintos minifanzinokat, amelyekből ötöt is vettem. Az egyikben egy fiú kezd el beszélgetni frissen kinyomott pattanásával, a másikban (Rumi Zsófi: Mondd meg az őszintét) a büdös zokniban ismerkedés nehézségeiről olvashatunk néhány keresetlen mondatot, egy harmadik pedig a köröm felszakadásáról szól, és a címe mindent elmond: Egyfajta pokol szerintem.


Még néhány kép a fesztiválról


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!