Szuperszonikus utasszállítót ígér egy amerikai cég

Forrás: Aerion Corporation

-

Három óra alatt teszi majd meg a London New York távot, Tokióból pedig hat óra alatt ér el San Franciscóba a Concorde fiának becézett Aerion AS2 nevű, 12 utasra tervezett szuperszonikus repülőgép.


Az Aeiron és az Airbus úgy tervezi, hogy a következő húsz évben több mint hatszáz gépet adnak át, darabja 110 millió dollárba fog kerülni. A gép messze van az elkészüléstől: a legelső hangsebesség feletti teszteket 2021-ben fogják megtartani. A helyzet iróniája, hogy az AS2 tervezett csúcsebessége – a hangsebesség másfélszerese – elmarad a 2003-ban leállított Concorde-okéitól, amelyek a hangsebesség két és félszeresét is elérték.

Ha a fenti bekezdésben szereplő számokon még egyszer végigfutnak, több olyan adatot találnak benne, amelyek magas hőfokon izzó optimizmust tükröznek a gyártó részéről. 110 millió dollárért tucatnyinál is több sugárhajtású üzleti repülőgéptípus közül lehet válogatni. Még egy olcsóbb üzleti Boeing utasszállító is kijön, de luxus felszereltségű Learjetekből akár kettőt-hármat is adnak ezért a pénzért. Ez a tény pedig befolyásolhatja a tervezett hatszáz darabos szériát is. (Még ha húsz megrendelése már van is a cégnek.)


Szegény ember, aki álmodni sem tud – nézzen galériát!


A luxusgépnek egyelőre a gyártása sem indult el, a fejlesztők a fenti galériában látható csinos famodellel, ipari háttérrel és a jövőbe vetett határtalan hittel rendelkeznek. „Látjuk a tiszta és elérhető technológiai megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a szuperszonikus gép megtervezését, és össze tudunk állítani egy valós útitervet, hogy miben segíthetjük az Aeriont a gép megépítésében és reptetésében” – mondta Ken McKenzie, az Airbus üzletfejlesztésért felelős igazgatóhelyettese az Independentnek. Az üzletbe az Aerion is többet visz az álmoknál: a cég alapítója és vezető technológusa a kilencvenes évek elején még a NASA kötelékében tesztelt új, szuperszonikus repülésre kitalált szárnydizájnokat.


Az Aerion már kinézett egy százhektáros területet, ahol belefoghat a gép építésébe. A terület egy reptéren fekszik, és – ami a szuperszonikus teszteknél rendkívül fontos lesz – közel van a tengerhez. Az ugyanis valószínűleg zavarná a lakosságot, ha a hangrobbanással járó sebességi teszteket a feje felett tartanák.


Kutatással és technológiával jól áll az Aerion


Concorde, na ne vicceljen!

Az 1950-es években fejleszteni kezdett, viszont először csak 1969-ben repülő Concorde valójában nem olyan előd, amelyre jó visszautalni. A program teljes költsége 1,3 milliárd font volt, a repülőgépek pedig mai árfolyamon 128 millió fontba (57 milliárd forint) kerültek. 1969-ben még 74 megrendelés volt a gépre, de valójában a típus története során összesen csak húsz repülőt kellett legyártania a British Aircraft Corporation és az Aérospatiale által létrehozott konzorciumnak. Ezek közül ráadásul csak 7-7 volt személyszállításra tervezett verzió. A várt és a valós igények közti különbségekből eredő pénzügyi problémákat a brit és a francia adófizetők oldották meg.


Ha attól eltekintünk, hogy a program hatalmas bukás volt, a Concorde egy ikon, egy csoda


A program bedőlése ellenére a Concorde képes volt profitot termelni. A British Airlines hétgépes flottája évi 20-40 millió fontot keresett a cégnek. Ez az összeg viszont eltörpült a légitársaság éves kilencmilliárd fontos forgalma mellett. A Concorde-ot ráadásul drága volt szerelni, zabálta az üzemanyagot, a környezetvédők pedig sokat panaszkodtak a hangja miatt.


Még rosszabb ómen: Konkordszkij

A Szovjetunió is legyártotta a saját szuperszonikus utasszállítóját – mint ahogy a birodalom végnapjaira elkészült a saját űrsiklója, a Burán is –, de ennek még szomorúbb sors jutott, mint a 2003-ig folyamatosan repülő Concorde-nak.



Tupoljev Tu-144

A Tupoljev iroda által tervezett Tu-144-es gép, azaz a Konkordszkij.


Nem lehet mismásolni, a repülőből nem lett sikertörténet. Valamivel hamarabb vált röpképessé, mint a Concorde, 1970-re át tudta lépni a hangsebesség kétszeresét, viszont az 1973-as párizsi légi bemutatón lezuhant. A balesetet vizsgálat követte, így a Konkordszkij 1977-ben állhatott csak üzembe. 1978-ban egy leszállítás alatt álló gép lezuhant, ezért 55 megtett út után az utasszállító flottát leállították. Még 103 utat megtett szuperszonikus teherszállító repülőként, ami önmagában egy nehezen elképzelhető kategória, később pedig a Buran-program pilótái és a NASA kutatói használták nagy sebességű tesztekre.

Ha Konkordszkijt akarnak látni, és nem akarnak Oroszországba utazni, a németországi Sinsheim repülőmúzeuma a tökéletes cél. És van ott igazi Concorde is.